Egy különleges társadalomról szeretnék ízelítőt adni annak ruhatárán keresztül, mely sokak számára ismert ugyan, de valamiért mégis előítélettel kezelt. Egy világról, amely nem a féktelen száguldozásról és a felelőtlenségről szól, hanem az összetartásról, a bajtársiasságról és a felelősségről. Akinek volt szerencséje belekóstolni ebbe a világba, sosem fog tudni megszabadulni tőle, annyira magával ragadó. A főleg férfiak által kedvelt időtöltés fontos „kiegészítőjéről” szeretnék pár gondolatot megosztani. A motor és a motorozás nemcsak egy közlekedési eszköz, hanem egy életérzés.

Kérdezhetnénk, hogy ebben a férfi túlsúlyos világban mit kereshet a divat? – Szerencsére a gyengébbik nem is egyre nagyobb számban képviselteti magát ebben a szabadság érzésével aposztrofált világban.  – Akinek nincs betekintése ebbe a különleges társadalomba, annak csak egyet jelent: a ruha csak egy funkciót tölt be, azt, hogy megvédje a vasparipán „száguldozó” sofőrt a biztos haláltól. Úgy vélem, hogy ennél jóval többről van szó és jóval komplikáltabb, mint az első látásra tűnik.

Már a motorozás hajnalán, valamikor a 20. század elején is igyekeztek védeni magukat a motorozásra elszánt férfiak. Ekkor még nem nagyon beszélhetünk tipikus motoros ruháról, hiszen a ruhatárban lévő kabátokat, vastagabb nadrágokat vették fel, hogy az akkor 15 km/h-s végsebességre képes motoron védjék magukat. (Mindig elmosolyodok, mikor ezt az adatot látom, hiszen a mai szupersport motorok nem ritkán 300 km/h-ra vannak leszabályozva! – ami azt jelenti, hogy e gépcsodák többel is tudnának menni, csak az elektronika közbeszól ennél a sebességnél.) Kérdésként felmerülhet, hogy mitől kell védeni a bátor modernkori lovast? Egyrészt a szél pusztító játékától – különféle környezeti hatásoktól, másrészt a balesetet szenvedett motoros sérüléseit igyekszik tompítani a vastagabb, ellenállóbb ruha.

A motorok technikai fejlődésével párhuzamosan fejlődött a ruhatár is. Az alapanyag változatlanul megmaradt az évtizedek során, a bőrből készült ruha tökéletesen megfelelt a kívánalmaknak. A tervezők folyamatosan kutatták az egyre gyorsabb és egyre nagyobb biztonságot követelő sportág számára az új anyagokat, az új szabásvonalakat. A fejlődés elsősorban a versenyzői szférában volt megfigyelhető, ezután szivárgott át a mindennapi életbe. Egy folyamatosan ívelő fejlődésről beszélhetünk egészen az 1970-es évekig, amikor is robbanásszerűen változott meg az eddig bevált design.

A ’70-es évektől elkezdtek színesedni a ruhák. Az élénk, feltűnő színek domináltak. A versenyeken főként azért éltek a feltűnő és sokszor nem összeillő színekkel, hogy meg tudják különböztetni a őket a csapat és a kommentátor a versenytársaktól. Hiszen gondoljunk csak bele, ekkor már nem 30 km/h-s teljesítményre voltak képesek ezek a mérnöki remekművek. Lehetetlenség lett volna leolvasni a sisakra festett számról, hogy ki a vezető. Viszont az ilyen megkülönböztetéssel egy pillanat alatt információhoz lehetett jutni. Az élénk színeket nemcsak versenyeken tudták hasznosítani. A közúti motorozás is sokat profitált belőle. Itt már nem az volt a cél, hogy a csapattagok, illetve a nézők is figyelemmel követhessék a verseny állását, hanem szó szerint az életben maradás egyik eszközét jelentette és jelenti a mai napig is. Az autós társadalomnak egyre nagyobb figyelmet kellett és kell tanúsítania a motorral közlekedők iránt. Az autóhoz képest kicsi és igen fürge gépeket észre kell venni az autó vezetőjének, hogy megfelelően tudja kezelni a helyzetet. Ebben segít az élénk színű ruha, mely igen jól elkülönül a környezettől. De az ilyen fajta jelzés nem új keletű; Az élővilág is használ effajta megkülönböztetést. Feltűnő, rikító színkombinációkkal (piros-fekete, sárga-fekete, élénkzöld-fekete) tudatja a másik faj számára, hogy „veszélyes lehetek, vigyázz”.

Rengeteg újítást építettek bele a motoros ruhákba, amelyek egy avatatlan szem számára láthatatlanok. A különféle koptatók, protektorok tömkelege, anyagkombinációk igen fontos védelmi rendszere a mai ruhának, amelyek esélyt adnak a túlélésre egy baleset során. A stílustól függően kabátban 3-4, a nadrágban 2-3 protektor és koptató van elhelyezve. Az különféle anyagok használata terén személyes kedvencem a fényvisszaverő anyagok beépítése a ruhákba. Ezek nappal láthatatlanok- szürkék, míg éjjel minden kétséget kizáróan tudatja a külvilággal, hogy egy motoros halad a közúton. A tervezők is szeretnek játszani ezzel, van olyan ruha, ahol a logo-t fényvisszaverő anyagból készítik, így éjjel egészen érdekes látvány tárulhat elénk.

A szabásvonala is egészen különleges a ruhának, főleg a nadrágnak. A nadrágot az ember ülő helyzetéhez szabják, hiszen a motoron a legtöbb időt ülve töltjük el és itt kimondottan fontos a kényelem.  – Veszélyes, ha egy motoros figyelmét az köti le, hogy kényelmetlen a ruha, esetleg szorít valahol, hiszen minden idegszálával az útra, a lehetséges veszélyforrásokra kell koncentrálnia. – Ezért is tűnhet mókásnak, mikor egy motoros leszáll a motorról és a nadrág úgy néz ki, mintha a fenekénél kinyúlt volna.

Az utolsó 20-25 évben ez a koncepció nem változott. A mai motoros ruhákat és motorokat is élénk színkombinációkkal gyártják, itt elsősorban a sport/szupersport kategória ruháit értem.  Nagy trendnek örvend, hogy a motoros ruha illeszkedik a motor színvilágához. Ugyanazok a színek jelennek meg a ruhán is, így még feltűnőbbé teszik a motorost, egy-egy napsütéses nyári délelőttön. A színek alapvetően nem változtak, továbbra is az élénk színek dominálnak.

Egy motoros a ruha vásárlása során nagy gonddal és körültekintéssel válogat az egyes modellek közül (legyen akár férfi, akár nő a vásárló), mely fogja legjobban tükrözni az egyéniségét és stílusát. Ez azért is fontos, mert egy jó ruha évekig fogja hűen szolgálni tulajdonosát. Itt is érvényes az a szabály, hogy inkább legyen egy nagyon jó minőségű öltözet, mint több, silányabb minőségű ruhánk.

Érdekes látni, tapasztalni, ahogy a motoros ugyanolyan műgonddal törődik a ruhájával, mint a motorjával. Dédelgeti, szeretgeti, ápolja. Hiszen tudjuk, hogy a bőr anyagnak különleges ápolásra van szüksége, hogy az élettartama ne csökkenjen. A gondos ápolás ellenére a teljes ruhatárat 4-5 évente cserélni kell, hiszen ez az öltözet folyamatos, magas terhelésnek van kitéve. A külső környezeti hatások – szél, eső, napsütés, a ruhára csapódó rovarok, bogarak, kavicsok – és maga az ember is folyamatosan roncsolja az anyagot (tisztítás, emberi verejték).

 Bartók Edit

Felhasznált irodalom:

Carsten Heil: 1000 motorkerékpár. Fordította: Szilágyi Gyula. Pécs, 2006.

Ocskay Zoltán: A motorkerékpár története. Budapest, 1993.

Nagy Zoltán Péter – Palocsai Jenő – Ruszanov András – Porpáczy Richárd – Fertő László: A motorozás enciklopédiája. Budapest, 2006.

1. kép http://www.onroad.hu/motor/hirek/1775/, 2012.09.28

2. kép http://www.motorrevu.hu/beszamolo/a_motorkerekpar_tortenete_4_a_cel_motortol_a_vilagbajnoki_pontokig 2012. 09.28

3.kép http://galeria.totalbike.hu/blogok/2010/04/22/bmw_reklamok/?current_image_num=6&image_size=ms, reklámfotó, 2012.09.28

4. kép Privát gyűjteményből, Kiss Zoltán engedélyével

5. kép http://www.indomotorcycle.com/wp-content/uploads/2011/02/2011-Honda-Repsol-MotoGP-04.jpg, 2012.09.28