Ne ijedjenek meg, nincs veszély! A fenti mondat Rózsa Péter  Média-kommunikációs kurzusának egyik szituációs gyakorlata volt.

Szombaton reggel izgatottan készülődtünk csoporttársaimmal a szegedi TiszapART TV stúdiójának előterében. Előkerült púder, rúzs, szemfesték. Mentorunk, Nádudvari Gabi sminkelte a lányokat, mialatt Rózsa Péter, a kurzus oktatója a kamerákat szerelte. Közben próbáltuk lázasan memorizálni az előző nap megírt szövegünket a szerepjátékokhoz, ahol mi voltunk a szóvivők, az interjúalanyok, a riporterek.

Egy rövid bevezető során megismertük a leggyakoribb kamerabeállításokat, megtanultuk, milyen a helyes testtartás, és milyen színű ruhákat lehet felvenni egy televíziós felvételhez. Elárulom, mert biztos Önök is nagyon kíváncsiak: a pasztell árnyalatok jók, de kerüljék a feketét, fehéret és az apró mintás anyagokat.

Az első feladat témája a már említett radioaktív hulladék hírének bejelentése volt, mintha mi lennénk a katasztrófavédelem szóvivői. Komoly téma, próbálta mindenki a kívülről betanult szövegét elmondani. Az első próbálkozásnál kiderült, ez nem is olyan könnyű, mint gondoltuk, és jobb, ha nem ragaszkodunk az eredeti verzióhoz. Hiába a nagy koncentrálás, a lámpaláz érdekes szófordulatokat szült: “kiürítették a lakosságot”, “somogy-bányai megye”, “homokgyár”. A nevetés jó stresszoldó, néhány próbálkozás után mindenkinek sikerült bejelenteni a katasztrófát.

Rózsa Péter, nem feledve első televíziós és rádiós emlékeit, kedvesen bátorított minket. Mesélt nekünk arról, hogy bizony még a profikkal is megesik néha egy-egy kínos baki.

Kamera elé állni és az ismeretlen helyzetet leküzdeni csak a kisebb feladat volt. Az igazi megmérettetés visszanézni a felvételeket, hogy milyenek is vagyunk valójában? “Tényleg ilyen a hangom?” ,“Tényleg így nézek ki?” -tettük fel a kérdést. Egyszerre ismerős és idegen arcot láttunk.

A második gyakorlat is az önismeretre helyezte a hangsúlyt. Péter úgy készített velünk interjút, mintha egy beszélgetős magazin-műsor szereplői lennénk. Kötetlenebb téma, oldottabbnak tűnő hangulat, de bizony az a fránya stressz itt is végig bennünk volt. Visszanézve a felvételt azonban megnyugtató volt látni, hogy kívülről ez sokkal kevésbé látszik, mint ahogyan azt mi éreztük.

A nap végén megkérdeztem tapasztalt oktatómat: elmúlik-e idővel a lámpaláz? Rózsa Péter 35 évnyi médiában szerzett tapasztalattal azt válaszolta: “Ha a lámpaláz nem is múlik el, de az ember megtanulja kezelni, és ezt a kis izgalmat a javára fordítani, hogy kihozza minden helyzetből a legtöbbet”.

Bár valószínű, egyelőre nem fogunk szóvivőként naponta interjút adni és nyilatkozni, ám a hétköznapok során elkerülhetetlen kényelmetlen szituációk során jó lesz visszaemlékezni erre a bölcs tanácsra. Az biztos, hogy én erre fogok majd gondolni a júniusi államvizsga előtt.

                                                                                                                                  Jantay Kata