NetLét – BORDÁCS RITA ROVATA

Mielőtt a közösségi portálokon közzétett fényképekről, megjegyzésekről és üzenetekről részletesen szó esne, nézzünk a függöny mögé és ágyazzunk meg a témának a vizuális kommunikáció alapjainak érintésével. A felvezetést azért kezdem ezzel a kevéske elmélettel, mert így mélyebb összefüggéseket is felfedezhetünk a Facebook Like-ok mögött.
A vizualitás a tárgyak, események, érzések, gondolatok, fogalmak képi megjelenítése. Ez az eddig egyszerű meghatározás követhető a Facebook-on is: például új képek jelennek meg egy szülinapról, síelésről vagy nyaralásról, és ismerőseink életének – általuk kiemeltnek tartott –pillanatairól.
A vizualitás alapfogalmai a nézés és a látás; a róluk elterjedt bölcseletet pedig már az Illés zenekar is megénekelte: „Láss, ne csak nézz”. A nézéssel érzékeljük az optikai képet, azaz a fotókon lévő színeket, foltokat, tónusokat, a közzétevő által megalkotott „üzenetet”. A látással pedig észleljük (a kép az agykéregre vetül, ott belső képpé alakul). Ez pszichológiai reakciókat vált ki belőlünk, azaz vizuális élményhez juttat bennünket, melyet eddigi tapasztalataink, szocializációs folyamataikon keresztül átélt élményeink, emlékeink nagyban befolyásolnak. A képi üzenetet szubjektíven értékeljük, jelentést adunk hozzá és nyomjuk a „Like” gombot, vagy sem. Minél magasabb szintű valakinek a képzelettársítási képessége, minél szélesebb körű háttérismerettel rendelkezik, annál kifinomultabb a vizuális kommunikáció során az észlelése, az apró részletek és összefüggések egyre több és összetettebb élményhez juttatják.
Ezért van sokszor nagy különbség az elvárt és az elkönyvelhető „kedvelések” között. Lehet, hogy egy fotót mi viccesnek, nagyszerűnek, kifejezőnek tartunk, míg ismerőseink reakciói alapján csöppet sem biztos, hogy az. Az olasz közbeszédben sűrűn használt „dipende” (attól függ) nagyon is találó ebben a helyzetben. Valóban attól függ, hogy ki-kivel oszt meg egy vizuális üzenetet. Itt pedig elérkeztünk egy másik sarkponthoz: a mikor. Vannak időszakok ugyanis a közösségi hálózatokon, amikor a tagok aktívabbak. Csúcsidőben több embert ér el, látszólag nagyobb a hatás, pedig csak jobb volt a publikálás időzítése.
Érdemes figyelembe venni azonban az ingerek gyakoriságát is. Vannak ismerőseink a Facebook-on, akik szinte naponta váltják a profilképüket, vagy aktualizálják a borítókat. A változatosság gyönyörködtet, az aktualitás hitelessé tesz, de itt mégiscsak profilképet várnak tőlünk, nem pillanatképet. A sűrű módosítás ugyanúgy üzenetet hordoz, mint a kép tartalma. A másik véglet, amikor közelítve a nyugdíjas korhoz, 30-35 év körül készült portré szerepel. Az egyéni ábrázolás és kifejezés ezt is megengedi, viszont ha nem igazolják vissza ismeretségünket, nem ér megsértődni. Ugyanez érvényes az állatokat, tárgyakat ábrázoló profilok esetén is.
A fotókon a mimika, a gesztusok, a testtartás, a kép szereplői közt a térköz, a megjelenés (öltözködés, haj, esetleg smink) beszédesek, kiegészítik a feliratokat, az Adatlapok információit, érzelmeket, lelkiállapotokat közvetítenek, megmutatják a partnerek közti viszonyt, árulkodnak a szereplők ízléséről és stílusáról. Óvatosan bánjunk a kameraállással is, mivel alkalmas az alá- és fölérendeltségi viszony megjelenítésére. Könnyen ellenszenvessé tehet bennünket egy szándékosan alulról fotózott pillanat közzététele, mivel ezzel az ismerőseinket önmagunkhoz képest vizuálisan és érzeteikben alárendeljük saját helyzetünknek. A környezet, amelyben elhelyezzük magunkat, szintén sokat számít. Ok-okozati összefüggést párosítunk mellé. Aki folyamatosan különleges vagy neves emberek társaságában, egzotikus vagy luxuskörnyezetben pózol, arról nem ugyanaz a következtetésünk, mint aki rendszerint természetjáró sportképekkel, esetleg állatbarát fotókkal örvendezteti meg közösségét.
A vizuális tartalmaknál időzve, érdekes aspektusai vannak a fürdőruhás, kevésruhás-hadüzenet jellegű fotóknak is. A többet megmutató öltözék, mélyebb dekoltázs esetében viszonylag visszafogottabb a magyar közízlés. Megint használhatnánk a „mihez képest” fogalmát. Segítségül hívom ebben a neves divatlapok közül a Vogue-ot. Az orosz kiadásban Steven Meisel-től, a magazin egyik vezető fotósától előbb lehet látni meztelen testeket, testrészeket mutató sorozatot, mint a Vogue Italia-ban (például Naomi Campbell 1010. áprilisi, és Ginta Lapina a 2011. novemberi számban megjelent képein). A test ábrázolásában a határok országonként, kultúránként változnak. A lapok szellemiségét kutatva a Facebook profilokon, az orosz szereplők közvetlenebb hangulatban, kisebb térköz távolságokat tartva, merészebb pozíciókban és ruhadarabokban láthatóak, mint általában az olaszok, vagy a magyarok. Akt, vagy félig akt fotókról nem beszélhetünk a Facebook esetében, ugyanis elviekben – és moderálás segítségével – a gyakorlatban sem engedik meg. Nálunk a nyaralós, balatoni, tengerparti, fürdőruhás megosztás is ritkább, ez viszont Olaszországban – ahol a földrajzi adottságok miatt a természetes közeg és élethelyzetek része – sokkal elfogadottabb.
Gyermekfotók. Nehéz kérdés, de mindenképp érdemes beszélnünk erről is. Nem a kicsik személyiségi jogai miatt, bár vannak családok, ahol elvi kérdés az, hogy a szülők profiljain nem szerepelhetnek a kiskorú utódok. Most inkább az arányokra hívnám fel a figyelmet. Feltehetjük magunknak a kérdést: mi szerepelünk a gyermekünk profilján, vagy ők a részesei a mienknek? Néhány esetben a fotók alapján ezt nehéz eldönteni.
A borítókép a kedvencem. Itt szárnyalhat a fantázia: megerősíthetjük az Adatlap „Kedvenc idézetek” és „Rólad” rovataiban megfogalmazott nemes gondolatokat, közölhetjük hobbinkat, ráerősíthetünk foglalkozásunkra, kifejezhetjük a bennünket foglalkoztató eseményeket, számunkra kedves ünnepeken alkalmi dekorációt tehetünk ki. A lényeg az egyediség. Ez nem reklám helye (erre a Facebook szabályzata is kitér), de önmagunk duplázása sem szerencsés stíluskommunikációs szempontból.
Egy kérdésre viszont mindenképp érdemes koncentrálni vizuális önkifejezéseink során, a közösségi oldalakon: kinek tesszük láthatóvá. A Facebook beállítási lehetőségei miatt az Albumok külön-külön, a nevünkkel felcímkézett fényképek pedig – meglepetések helyett, mielőtt megjelennének az internet kéthasábos Képes krónikájában, az Idővonalunkon – egyenként engedélyezhetőek.  A stíluskommunikátor szemével ez az egyik legfontosabb üzenet: a hiteles önábrázolás, jó beállítások mellett szabad mozgásteret ad az egyéni jelleg kialakításában.
A következő héten nagyító alá kerülnek az individuális közlés szöveges, képes, videós válfajai, a fényképek alatti megjegyzések és üzenetek, a hírfolyam duzzasztása és eltűntetése, amiben minden „Like” számít.

                                                                                                                                                            
http://hu.wikipedia.org/wiki/Vizualit%C3%A1s
http://www.kozlesmodok.hu/index.php/tomegkommunikacio/vizualis-kommunikacio.html