A tervező nevével megegyező Tom Ford divatmárka nagyon megosztó a stílus iránt elkötelezettek körében is. Túldimenzionált árai miatt valóban kérdés, hogy mennyire mesterséges az az értékrend, amit a brand köré kreálnak. Ha azonban arra gondolunk, hogy ő volt az, aki különös érzékkel és jövőbe látó képességével a ’90-es években megmentette a csőd széléről a Gucci vállalatot, és évi 16 kollekciót tervezett olyan márkának, mint az Yves Saint Laurent, akkor annyi azért bizonyos, hogy egy kivételes emberről van szó.

Ebben az írásban nem a márkáról és az a mögött rejlő tartalomról szeretnék állást foglalni, hanem bemutatni egy izgalmas filmet egy kreatív alkotóról.

Tom Fordról valahogy a provokatív divatfotói és kampányai miatt azt gondoltam, kevésbé a realitások talaján élő tervező. A film azonban bemutatja, hogy egy rendkívül szerény, szakmai alázattal megáldott ember, aki sikerességének okát elsősorban a maximalizmusában látja, ami szerinte veleszületett tulajdonsága. Elmeséli, hogy már kisgyerekkorától nagyon zavarta a tökéletességtől való legapróbb eltérés is, példaként említ is egy esetet, amikor az ajándékba kapott cipőnek a formája csak néhány milliméterrel volt más volt, mint amit elképzelt, de azt már nem volt hajlandó felvenni. Nagyon fiatal korától céltudatosan, lépésről lépésre valósította meg álmait. 17 évesen hagyta ott Új-Mexikót, hogy New York-ba költözzön. Színészetet tanult, majd építészetet, de egyikben sem talált igazán magára. Egyre többet foglalkozott a rajzórákon az emberrel, komoly figyelmet fordítva arra, hogy mit viselnek a figurák. Apró füllentéssel adta be pályázatát az első divatcéghez, nem említve, hogy építészszakos volt, hanem csak az egyetemet jelölte meg, ami eredendően sokkal híresebb volt divatképzéséről. Az építészet során tanult ismeretek azonban a tervezésben is hasznára váltak. Egy cipő megalkotása szerinte ugyanúgy az arányokról szól, és ugyanazt a nyelvet használja. Mindennek megvan az oka és jelentése, a színválasztásnak, a formának is.

A tervező szerényen csak annyit mond, szerencsésnek tartja magát azért, hogy ízlése a nagy tömegeknek felel meg. Egy alkotó mindig a környezetében jelentkező változásokra és hangulatokra reagál, ezért fontos, hogy minél tájékozottabb legyen arról, mi történik a világban. A dokumentumfilm választ adott arra is, miért használta Tom Ford annak idején védjegyként az erős szexuális kampányait. A ’70-es években a nők természetes, megközelíthető ideálok voltak, azonban az AIDS megjelenése hatással volt a divat világára is, és a modellek egyre agresszívebbek, keményebbek és megközelíthetetlenebbek lettek a ’80-as évekre. Erre reagált Tom Ford a testiséget újra a középpontba helyezve, ami szerinte egy jó marketingeszköz volt. Ma azonban már annyira mű és felpumpált a nőideál, hogy ő is kíváncsian várja, merre tart majd a világ.

A divatot kritikusan csak üzletnek tartja, ami megmondja az embereknek, hogy egy adott időben mit kell hordaniuk és birtokolniuk. A stílust azonban sokkal többre becsüli, mert független a pénztől, és a szépségtől. A stílus az, amikor belső gondolatok, tulajdonságok megnyilvánulnak a külsőben, és ő sokkal inkább ehhez szeretne hozzájárulni kreációival. Ezért sem szereti, ha egy az egyben úgy viselik a ruháit, ahogy a kifutón bemutatja. Az a célja, hogy az emberek az általa tervezett ruhákkal tudják kifejezni énjüket, és bátrabban megmutatni igazi arcukat. Valódi nők inspirálják az alkotásban, barátnői, akik hétköznapi, dolgozó anyukák, jó stílusérzékkel.

A sikerei ellenére józan és szerény maradt. Tudja, hogy a munkája anyagiasult dolgok köré épül (hiszen mindenki szereti a kasmírt, a bársonyt), azonban mégis tisztában van azzal, hogy ezek csak tárgyak, és az emberi kapcsolatok a legfontosabbak az életben. Lételeme a munka, nem szeret sokat beszélni az alkotásairól, annál inkább a cselekvés híve. A tervező a mának él. Elért mindent, amit szeretett volna, és azt mondja, egy nap majd irreleváns lesz, amit alkot, mert lemarad és elmegy mellette az élet, de már nem aggódik ezen, hanem élvezi a mindennapok apró örömeit.

 Jantay Kata

A filmet itt tekintheti meg angol nyelven:

http://vimeo.com/34182744