Jól élni – HORVÁTH RÉKA ROVATA
Ó, a tükör! Hányszor, de hányszor belenézünk! Vizsgálgatjuk, méregetjük magunkat. A tükörbenézés….az kihagyhatatlan. Így is, meg úgy is.  A visszatükröződő felületeken a fizika törvényeinek engedelmeskedő képünket látjuk. Egyszerű  és objektív…..illetve mégsem. Mert mire tudatosul, már átalakítjuk, befolyásoljuk,  véleményezzük.   A másik fajta tükörkép,  az már sokkal bonyolultabb, de ugyanolyan gyakran találkozunk vele. Állandó visszajelzéseket kapunk a szeretteinktől, az ellenségeinktől és az ismeretlenektől. Ezek mindig érzelmi tartalmúak és soha nem egészen pontosak. Mindig van bennük legalább egy csipetnyi abból a másikból, aki tartja, aki adja. Milyenek ezek a vélemények? Jók vagy rosszak?……  Emberiek.

Akár a tükröt nézzük, akár a környezetünk visszajelzéseiből akarunk tájékozódni magunkról, azt fogjuk meglátni, meghallani, észrevenni leginkább, amit várunk. Minden véleményből, minden jellemzésből, minden megszólításból azt látjuk és azt halljuk ki, amire számítunk.  Ezek szerint egyszerű a jól-lét receptje: legyünk kíváncsiak a jó dolgokra, figyeljünk a pozitívumokra, és akkor azt fogjuk felfedezni a visszatükröződésekben is. A lényeg valóban ez, még ha kicsit árnyaltabb is.

Mit látunk, ha a tükörbe nézünk?

Ha kíváncsiak vagyunk magunkra és elhatározzuk, hogy kritikusak és igazságosak leszünk, akkor a legjobb úton haladunk.  Először  lássuk mindig az egészet, és aztán törődjünk a részletekkel! A részleteket ne engedjük elhatalmasodni az egész felett! Arra gondolok, hogy ne essünk abba a gyakori hibába, hogy valami kiragadott apróságnak túl nagy szerepet vagy jelentőséget tulajdonítunk.

Nézzük meg, hogy mi az, ami tetszik és mi az, ami nem! Ez legyen a sorrend! Mindig örüljünk először annak, amit szépnek és jónak találunk magunkon, magunkban vagy az életünkben. Majd utána vizsgáljuk meg, hogy mi az, ami nem tetszik. Akarunk-e rajta változtatni vagy elfogadjuk? Lehetséges-e egyáltalán módosítani azon a dolgon?  Szükségtelen valakinek elégedetlenkednie  például a testmagassága miatt. Azzal nem sokat kezdhetünk. A cipősarok segíthet néhány cm-t, de a lényeg ugyanaz marad. Az ilyen megmásíthatatlan tényeknél változtassuk azt, amit tudunk: a hozzáállásunkat!

A megváltoztatható dolgokat mérlegeljük! Érdemes végiggondolni, hogy mi az ára a változásnak? A várható eredmény arányban áll-e a ráfordításokkal?  A változtatásba, befektetett energia, idő és pénz esetenként azonnali eredményt hoz, máskor a cél elérése hosszadalmas. Gyors eredmény lehet egy új frizura és hajszín. A sokak által nagyon vágyott alakváltoztatás azonban hosszú folyamat, és eredményességéhez legtöbbször az egész életmódunk megreformálása szükséges. Belső, lelki  tulajdonságaink javításához még több idő, még nagyobb elszánás és még több munka  kell.

A változtatás igényét és a változás eredményességét is elsősorban a hozzáállásunk határozza meg. A jó irányba alakulás folyamatában gyakran segítőre van szükségünk. Ez természetes. A mi dolgunk az, hogy ha felmerült bennünk az igény a változtatásra, akkor vegyük kézbe a saját sorsunkat. Jelöljük ki a célt és az oda vezető utat! Hívjunk segítőket! Tegyük mindezt úgy, hogy az irányítás szálai mindvégig a saját kezünkben maradjanak! Ha jobban akarják érezni magukat, ha élvezni akarják a mindennapjaikat, akkor arra biztatom önöket, hogy legyenek bátrak. Próbáljanak ki új dolgokat, új lehetőségeket! Az arany középút biztonságos, de kissé unalmas. Ne féljenek a változásoktól! Persze, fognak  majd csalódni és hibázni is, de a hibák nem mindig rossz dolgok. Tudják: a hozzáállás, az a meghatározó. A hibákból tanuljunk! Használjuk azokat úgy , hogy a javunkra váljanak! Bármibe fognak, bármihez kezdenek is, legyenek  magukkal mindig szigorúak és engedékenyek, elnézőek  is egyúttal! Már csak a célok kellenek, és rajta! Vágjanak bele, hisz itt a tavasz!:-)

Vörösmarty soraival búcsúzom:

“Mi dolgunk a világon? küzdeni,

És tápot adni lelki vágyainknak.

Ember vagyunk, a föld s az ég fia.

Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,

S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,

Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt

Posvány iszapját szopva éldegéljünk?

Mi dolgunk a világon? küzdeni

Erőnk szerint a legnemesbekért.”

Horváth Réka