Ráhangolódás egy új szemléletre

2013.04.21. - Stíluskommunikáció

NetLét – BORDÁCS RITA ROVATA

Már boncolgattuk a közösségi jelenlétet sok irányból, érintettük a vizualitás jelentőségét a netes kommunikációban, a biztonsági szempontokat, a személyes márkaépítést a privát és karrier célokat szolgáló oldalakon, s most szociális szükségleteink egyik legérzékenyebb pontja következzen, a társkeresés, kicsit vegyítve az összes eddigi szempontot.

Nem vagyunk mindannyian marketingesek, ezért próbálom kicsit lefordítani majd a társkeresés ez irányú megközelítését. A Maslow féle szükségleti piramis* közepén járunk, de még mindig az alapszükségleteknél. Szeretet és összetartozás. Hogyan tud a párkapcsolatok, a barátságok kialakulásában segíteni az internet? Mi szükséges ahhoz, hogy itt találjuk meg a tartalmas, értékes és érdekes barátságokat, a mindent elsöprő nagy szerelmet? Megtalálhatjuk itt egyáltalán? Sokan kételkednek, és nem hisznek ebben, de a Badoo 177.654.741 regisztrált felhasználója vállalja a kockázatot és él ennek a lehetőségével. Igen, lehetőség, mint ahogyan az is, hogy a sarki kávézóban, a sportpályán, iskolában, munka közben, vagy egy lazulós nyaraláson botlunk szeretetbe és összetartozást jelentő kapcsolatokba.

 

Nem kívánok reklámot csinálni egyetlen rendszernek sem, mint ahogyan a megfigyeléseim is több helyről származnak. Első példaként kiemelem a Badoo-t, mely megközelítőleg Linkedin méretű közösséget épített az évek során. Miért veszem ide folyamatosan a barátkeresést is? Mert egyrészt a társkereső oldalak leghasznosabb „mellékterméke”, másrészt ez az oldal felismerte a kettős funkcionalitás vonzerejét. Szívesebben kapcsolódik a közösséghez bárki az érdekes, új barátok reményében, ha közben még társat is találhat, és így az esetleges kudarcélmény nyomasztó érzete is csökkenthető. A Badoo-n regisztráció célját külön sorban, hangsúlyos helyen jelölhető meg. Mutassanak az oldal statisztikái bármit is a profilokon kiírt „mit keresek” alapján, a résztvevők használati szokásai országonként változnak. Vannak területek, ahol kifejezetten a társkereső funkció kerül előtérbe, jelenleg hazánkra is inkább ez a jellemző. Viszont az olaszok már mediterránosan nyitottabbak a kötetlenebb, szimpátia alapú kapcsolatépítésre és barátkozásra. Az Arab-félszigeten, az elsősorban olaj- és gázkitermelésből élő Katarban főként randevúk és találkozók szerveződnek.

 

Mi lehet a Badoo sikerszámai mögött? A felhasználóbarát kialakítás mellett például egy remek Facebook kampány. Magyarországon a regisztrálók száma jelentősen megugrott és az összetételük is jócskán megváltozott a hálózatok szövetsége után. Míg korábban inkább csak a hazánkban élő külföldieket találhattuk meg az oldalon, mára sokan felfedezték. A pillanatnyi globális felhasználói számot bárki követheti a nyitóoldalon. Ez kétélű fegyver. Pszichésen máris befolyásolja mindazokat, akik picit is kételkednek (ennyien nem tévedhetnek), vagy a pozitív attitűd helyett épp elbizonytalanít. Hogyan találhatjuk meg ilyen sok ember között azt az egyet, vagy azt a pár barátot? A Badoo okosan építkezik. A termék szerepét számomra egyértelműen a felhasználók töltik be, a „kereskedést” pedig jó néhány ingyenes és fizetős kiegészítő szolgáltatások segítik. Azt mondják sok internetes társkeresőre: húspiac. Amennyiben ezt elfogadjuk, miért nálunk, bennünket vennének? Mit teszünk meg ezért? Milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre?

 

Marketinges szemlélettel a profilképek és a szöveges információs tartalom összefüggéseit vizsgálva, megerősítést nyert számomra a Facebook kapcsán már említett vizualitás jelentősége. A fényképek alapján 3-5 másodperc alatt kialakul az első benyomás. A kísérő információk figyelembe vétele csak aztán következhet, ha e röpke idő elég volt a szimpátia felébresztésére és nem mondtunk egyből nemet magunkban az illetőre.  Stíluskommunikátorként azon gondolkoztam, hogyan lehetne segíteni azoknak a profil-tulajdonosoknak, akik ezt az első, gyors bizalmat nem kapják meg. A működő támogatás megalkotásához először az okok és működési mechanizmusok felderítésével megvizsgáltam feltételezéseimet. Elkészítettem saját profilom teljes mását a szöveges információk vonatkozásában, vagyis ugyanazzal a korral, lakhellyel, érdeklődési körrel, és kiegészítő információkkal, csak a vizuális inger volt eltérő. Az egyik teljesen átlagos, hétköznapi képanyagból építkezett, míg a másik műtermi, professzionális felkészülés (smink, frizura, ruha) utáni fotókból.

 

Természetesen a szöveges és a képi „termékmegjelenítést” átgondolt koncepció alapján állítottam össze. Figyelembe vettem az első és legfontosabb szempontot: a valóság bemutatását. A vizuális és írott „üzeneteket” ugyan a szubjektív én szelekciójával alkotja meg az ember, de a cél nem a manipuláció, a többnek/kevesebbnek mutatás jegyében; csak ami valóban igaz. Ez a hitelesség fő pillére az internetes barát és társkereső felületeken, erre épülhetnek majd a kapcsolatfelvétel során a beszélgetések és a virtuális- való világ közti harmónia az első találkozásokon. Mindezt megelőzte egy környezetelemzés (milyen globális és az adott területre jellemző feltételek mellett szeretnék ismerkedni, ott milyen szokások, jogszabályok, statisztikai adatok), a „fogyasztók” beazonosítása, szegmentálása, célpiac választás (vagyis a leendő barátokkal, társsal kapcsolatos elvárások megfogalmazása) és a termék pozicionálása. A megdöbbentő az volt, hogy a Badoo felületének segítségével mindez valóban megtehető: vagyis tudatosan szelektálhatunk, és üzenhetünk azoknak a felhasználóknak, akikre kíváncsiak vagyunk. Így remélhetőleg a cikk megírásának végére a több mint 8000-rel gazdagodott Badoo felhasználók közül nagyobb valószínűséggel találhatnak a megfelelő emberek egymásra.

 

Tudom, hogy elsőre kissé tudományosnak, akár áltudományosnak is tűnhet mindez egy társkereső esetén, de elgondolkodtató az, hogy működik. Aki pedig nem időmilliomos, vagy szeretne a fejleszthető területeken tudatosan dolgozva, az erősségeinek és egyediségének megtartásával magáról valós képet mutatva, nagyobb találati eséllyel jelen lenni ezeken az oldalakon, annak érdemes mögé néznie. A ráhangolódás és az alapelvek megismerését követően megtesszük, részletes példákon keresztül.

* http://hu.wikipedia.org/wiki/Maslow-piramis


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook