Konferencián a REÖK-ben

2013.04.29. - Stíluskommunikáció

AGATHA SEYMOUR ÍRÁSA

A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán működő  Stíluskommunikátor szak évzáró konferenciájára hívott meg  Nádudvari Gabriella, a képzés vezetője. Örömmel vettem a meghívást, hiszen a szak elnevezése már önmagában felkeltette az érdeklődésemet. Mert ki is a stíluskommunikátor és mivel foglalkozik? Elképzeléseim szerint olyan ember, aki képes belső világát, gondolatait, személyiségét a megjelenésével, öltözetével, viselkedéskulturájával megfogalmazni és a világ felé kommunikálni.

Nagy érdeklődéssel vártam a konferenciát, mert bár Gabriellával még nem találkoztam személyesen, a telefonos és email-es beszélgetéseink alapján biztosra vettem, hogy nem mindennapi programban lesz részem.

Így is történt! A REÖK palotában megrendezésre került konferencia előadói érkezésemkor izgatottan készülődtek a zöld szalon előtt. Kíváncsiságomat tovább fokozta a korhű kosztümökbe öltözött modellek látványa, ami későbbiekben az előadások fontos részét képezte.

Az előadássorozat első etapja divattörténeti áttekintést nyújtott a hallgatóság számára a 18. századtól napjainkig. Az előadók mintegy ívet adva a történelmi ismereteknek, egyetlen történet folyamatában mutatták be a divat és vele együtt a női szerepek alakulását, kiemelve a kor nagy divatdiktátorait, akiket különleges stílusuk és személyiségük tett hosszú időkre nők példaképévé.

A második etapban egy stílusismereti előadássorozat következett, amely a hivatali öltözködés, a casual, a kötelező alapruhatár, különböző trendek és más stílusismereti érdekességek bemutatásán túl izgalmas öltözködési tippekkel is szolgált.

A konferencia végén Gabriellával pár perc erejéig leültünk, hogy megbeszéljük a látottakat. – Lenyűgözött az egész program! Érdekes volt, izgalmas, látványos – mondtam, csak az önismereti részt hiányoltam – tettem hozzá akkor, de utólag helyesbítenem kell.

Valójában az egész előadássorozat az önismeretről és a divatról szólt! A hallgatók az előadások alatt megvalósítottak mindent, amit egy valódi stíluskommunikátortól elvárhatunk. Egyéni megjelenésük, stílusuk az önismeret magas fokának megnyilvánulási formája volt. Érdekes volt hallani, ahogy az általuk bemutatott korok nőideáljához hasonlítva magukat, magabiztosan nyilatkoztak, felvállalva előnyös és kevésbé előnyös tulajdonságaikat. Különösen tetszett, ahogy előadásról előadásra bemutatták egymást, tiszteletet és elismerést kifejezve egymás munkája és a közös munka iránt, egyenletes, maximalista teljesítményt nyújtva a hallgatóság számára. A feszes tempó mögött kihallatszott az elmúlt évek mindennapi, következetes, kitartó egyéni és csapatmunkája, a fegyelem, alázat és belső munka, amelynek eredménye kifinomult, magabiztos, felnőtt nők bemutatkozó előadása volt.

A stíluskommunikátor szak rendkívüli, átgondolt stratégiájával és magas szintű oktatásával kiemelkedik az ország divattal és stílussal foglalkozó intézményeinek sorából. A 21. század individuális, önmagát ismerni és kifejezni vágyó ember világában valódi útmutatással és eredményekkel szolgál. Míg rengeteg modern irányzat, spirituális út próbál a kor embere számára iránymutatással szolgálni – több-kevesebb sikerrel – a stíluskommunikátor szak hiteles és erőteljes bizonyítékkal szolgál ennek megvalósításában.

Szívből gratulálok Nádudvari Gabriellának, az ő keze munkáját dícséri az erős, határozott, apró részletekig kidolgozott, modern korra szabott koncepció, amely áthatotta az előadássorozatot, a tudatosan felépített tanterv és szenvedélyes hozzállás, amely létrehozta ezt a nagyszerű szakot.

Elismerésem és gratulációm a szak hallgatói számára! Ragyogó, könnyed, humoros és magabiztos tudást megcsillogtató előadásuk látványos bizonyossággal szolgált az önismeret, a viselkedéskultúra, a hiteles kommunikáció és a stílus használatát illetően. Sok sikert kívánok nekik hivatásukban, céljaik és önkifejezésük megvalósításában!

Hálás köszönetem továbbá a barátságos fogadtatásért, óriási élmény és megtiszteltetés volt számomra, hogy a hallgatóság sorai között ülhettem.


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook