Körültekintő bánásmód
NetLét – BORDÁCS RITA ROVATA
Általában két hozzáállás létezik. Van, akinek megszerezni, s van, akinek elveszteni lehet a bizalmát. Az óvatosság nem bizalmatlanság, viszont az internet műfajában a nyitottság mellett jó, ha körültekintőek vagyunk adataink és szívünk védelme érdekében. Megismerkedve új arcokkal, csak reménykedhetünk, hogy a képeik valósak, a szöveges üzenetváltásokban megismert ember pedig hús-vér kiadásban is ugyanaz, mint ahogyan az soraiból kitűnik.
A multimédiás kapcsolattartással megkezdődik az érzékek fokozatos bekapcsolása. A videó-csevegések életre keltik a kommunikáció új tartományait is. Minél több csatornát vonunk be a netes ismerkedésbe, annál biztosabban eldönthetjük, kivisszük-e a valóságba a kapcsolatot, vagy megmaradunk a chat-barát kategóriában.
A feltétlen bizalom ma már ritka. Felvetődik a kérdés, ellenőrizzük-e újdonsült net-kontaktunkat a Google keresőjében, „kommandózunk” kicsit és utánanézzünk, vagy bízzunk meg benne. Gyakran nem árt az óvatosság, főként az előtt, hogy továbblépünk. Személyes elérhetőségeink (email cím, telefonszám, más felületeken a felhasználói nevünk) megadása előtt, ha megérzéseink azt súgják, mindenképp tegyük meg, kémleljünk körbe. Vannak közösségi oldalak, például a Linkedin, ahol az adatok nagyobb eséllyel valósak, mint a többi rendszerben. Bekukkanthatunk oda is. Bár Dr. Kádár Annamária szerint: „Ha szeretnénk, hogy olyannak ismerjenek meg, amilyenek vagyunk, le kell vetnünk a páncélunkat, annak ellenére is, hogy így sebezhetővé válunk.” Ezzel a gondolattal azonosulva, először is fontos az időzítés: hány karakter és üzenetváltás után, mennyi idő elteltével szabadulunk meg sokszor önszántunkból béklyóként viselt, kitörni nem engedő védelmi rendszereinktől, illetve mennyire vagyunk felkészülve a sebekre. Egy előzetes, óvatos őrjárat ez utóbbi miatt is jól jöhet. Nem elég hallani és periférikusan látni, hogy nem jön semmi az úton, mielőtt a zebrára lépünk, pici korunk óta elnézünk balra, majd jobbra is. Miért tennénk másképp a neten?
A fokozatosság elvének követését ajánlom akkor is, ha látszólag és egyébként minden megnyugtatóan rendben van. Nemcsak a korábban említett távolság redukálásának izgalmai miatt. Az alaposabb, sokoldalú megismerés, a válaszreakciók árnyalatai és az utolérhető következetesség a kapcsolattartás különféle szintjein mind egy-egy jel, visszaigazolás. Olvastam egy könyvet „randi-tudomány” témakörben (Myreah Moore és Jodie Gould: Randizz úgy, mint egy férfi), aminek vitatható tanácsai közül azért idevonatkozónak érzek egyet. A 4 hónap szabálya. Jelentése röviden: ez idő alatt lépésről lépésre megismerni a másik felet és csak utána beadni a derekunkat minden vonatkozásban. A személyes adataink megadására vetítve – még ha 4 hónapot ne is várjunk – de kérem, legyünk óvatosak.
Kép forrása: http://www.astronet.hu/tenyek-
