A tökéletesség tökéletlensége – Interjú Maróy Krisztinával

2013.08.01. - Stíluskommunikáció

A Glamour magazin, illetve a glamouronline.hu főszerkesztője közvetlen, végtelenül kedves és profi.

Már gyerekkorában lelkesen bújta nagymamája divatmagazinjait, aki szabónőként, édesanyjától örökölt jó nevű szalonját vezette. A divat iránti érdeklődés a családjában generációs kérdés.

Magyar-esztétika szakos bölcsészként végzett az ELTE-n, de már az egyetemi évei alatt magazinokat szerkesztett. Tizenhat éve foglalkozik szerkesztéssel, amit az első hazai glossy magazinnál az Elite-nél kezdett, amit több magazin és kiadó követett. Sok más területen is kipróbálta magát, így stylistként részt vett divatbemutatók, tévéműsorok készítésében, de közreműködött reklámkampányokban is.

Míg rá nagy hatással volt gyakornokként a brit Vogue magazin szerkesztőségében tapasztalt profizmus, addig rám mély benyomást gyakorolt az általa vezetett szerkesztőségben tapasztalt profizmus, maximalizmus és a rendkívüli szakmai alázat.

 

Hogy látod, milyen képet közvetítenek a magyar glossy magazinok a mai szépségideálról?

 

A mai szépségideál szerintem olyan, mint a divat, sokkal variábilisabb és nem annyira diktátumszerű, mint régebben. Szerencsére a valódi nőket bemutató divatoldalak is egyre népszerűbbek; ezek segítik, hogy a nők jobban szeressék önmagukat és ne 180 centiméteres, 58-as derékbőséggel rendelkező modellekkel hasonlítgassák össze magukat. A divatban még egy nagy robbanásra várok Európában és azt remélem, hogy az üzletekben kapható méretek sokkal szélesebb skálát lefednek majd. Olyan cégek, márkák megjelenése is nagyon indokolt, akik a nem átlagos méretű darabokat kínálják nagyon divatos kollekciókkal.

 

A nemzetközi magazinoknál, ahogy a Glamour esetében is, mennyire szabják meg központilag, hogy milyen típusú modellekkel dolgozzatok? Mennyire kaptok szabad kezet a divatanyagok, a tartalmi anyagok megválasztásában?

 

Semmit nem szabnak meg. Minden a mi döntésünkön múlik.

 

Helytálló az, hogy a saját anyagokat a magazin szigorúan szabályozott stílusához igazítjátok?


Mi készítjük az anyagok zömét, a megvett fotókat pedig szintén a saját koncepciónk alapján használjuk fel, így minden a saját elképzelésünk szerint kerül a magazinba.

 

Ha arányában kellene megmondanod, hogy a magazinnak hány százaléka átvett anyag, illetve hány százaléka saját, hogy néznének ki ezek a számok?


Nincs meghatározott százalék, nem kell semmit átvennünk. Minden ország saját maga dönt, hogy használja-e a Condé Nast lapokon belül működő csereberélési és vásárlási lehetőségeket. Képeket érdemes ezen keresztül szereznünk, de szöveget például szinte sosem veszünk.

 

Befolyásolják, vagy befolyásolták valaha a saját magadról kialakított képedet a magazinokban megjelenő szépségideálok? Szerettél volna valakire hasonlítani?

 

Még amikor nagyon fiatal voltam, akkor sem hasonlítgattam magam össze másokkal. Nem sok értelme van szerintem. Inkább arra érdemes törekedni, hogy te hogyan festhetsz minél harmonikusabban. Általában bizonyos életkorig ezt meg is találják az emberek és utána már csak apróságokat variálnak, a keret nagyjából ugyanaz marad.

 

Hány éves korodban mondtad azt először a testedre, hogy „elfogadom és szeretem a testemet, azt, hogy ilyen vagyok”?

 

A gyermekem megszületéséig tökéletes volt az alakom, így nem igen kellett küzdenem ezzel. Utána pedig egyfajta kiteljesedés végzett a lányos alakommal és sokkal nagyobbat kaptam, mint amit veszítettem, így ez sem viselt meg mélyen. Persze azóta teszek azért, hogy valamennyire visszanyerjem az alakom, több kevesebb sikerrel.

 

Egyre több kezdeményezés van arra, hogy az „átlagos”, illetve a „másság” is teret kapjon. Például, ha jól tudom, a magyarországi Glamour elsőként fotózott plus size modelleket, vagy olvasókat öltöztettek, divatforradalmat hirdettél. Mások kerekes székes szépségversenyt, divatbemutatót tartanak. Mit gondolsz, van esély arra, hogy a plus size modellek testalkata lesz az új szépségideál?

 

Én inkább arra törekednék, hogy ne diktátumokat kapjunk, mert az mindig kizár valakit. Valaki „divatba jön”, valaki meg „kimegy a divatból”. Szerintem ez butaság. A nők olyan sokfélék, éppen az lenne a lényeg, hogy mindenki találjon számára megfelelő ruhákat, amikben jól érzi magát.

 

Látsz bármilyen kicsi esélyt is arra, hogy a 21. századi szépségideál rövid időn belül gyökeresen megváltozhat?

 

Szerintem az egyre természetesebb lesz az, amire a szemünk vágyni fog, mert minden elmozdult a mesterséges irányába. A divat ritmusa mindig valamiféle elkülönülést jelent, a tömegből való kiemelkedés vágyát. Ha elképzeljük, milyen lesz a tömeg, akkor a természetesség szerintem ritkaságszámba megy majd, így még szebb lesz a szemünknek.

 

Egy kutatásból kiderült, hogy a média által sugárzott irreális szépségideálnak sokkal korábban megnyilvánulnak a káros hatásai, mint azt korábban gondolták volna. Kutatások bizonyítják, hogy már a 10-14 éves kislányoknak (14 évesen 48%-ának) a testi megjelenése okozza a legtöbb szorongást. Mit gondolsz erről, illetve, hogy magyaráznád el egy 10 éves kisgyereknek, hogy a képeken látható tökéletesség csupán illúzió?

 

Már most sokat beszélgetek erről a 8 éves kisfiammal. A feladatunk az, hogy megmutassuk a gyerekeknek, hogy a világ nagyon sokféle és rávilágítsunk a személyes értékeikre. Ezt nem a televízió, a magazinok fogják megtenni helyettünk, ezt nekünk kell, mint szülőknek megpróbálni. A cél, hogy szeresse önmagát és adjon magának esélyt és ne akarjon túlzottan megfelelni a külső elvárásoknak, legyen humorérzéke és értse, mi a valóság, mi az illúzió.

 

Mennyire észleled „belsősként” a modelleknél a testképzavart, kezelik-e egyáltalán az anorexiát vagy bulímiát a lányoknál?

 

Kifejezetten elutasítom, hogy olyan lányokkal dolgozzunk, akiknek ilyen problémájuk van. Nagyon cinikus dolog lenne olyan nőket fotózni és rajtuk mutatni be a ruhákat, akik mindenféle belső démonokkal küzdenek. Találkoztunk már ilyennel, volt is, hogy lefotóztuk, de nem használtuk a képet és kértük az ügynökséget, hogy emberhez méltó módon igyekezzen segíteni a lánynak.

 

Mi a véleményed a plasztikai beavatkozásokról, szerinted hosszú távon egy nő elégedettebb lesz a testével a műtét után, mint előtte volt ? Alávetnéd magad? 

 

Nem ítélem el a plasztikai műtéteket, de mindig Peter Greenaway egyik filmje a Zoo-ban jut eszembe, ahol a testek bomlását figyeli meg egy testvérpár és így próbálják feldolgozni feleségeik halálát. A film nézése közben ütött tarkón, még nagyon fiatalon az az igazság, hogy ha megtörik a szimmetria, akkor az már a véget jelenti és, hogy az isten nem véletlenül teremtett bennünket valamilyennek. Persze küzdenünk kell, hogy a legjobb formánkat hozzuk, de nem hiszek a test harmóniájában a lélek harmóniája nélkül. Valaki össze-vissza szabathatja magát, akkor sem lesz elégedett, ha a lelkében démonok tanyáznak.

 

Véleményed szerint, a média vagy a családi, társadalmi környezet hat jobban a testképünkre? Mi a megoldás szerinted arra, hogy függetleníteni tudjuk magunkat a médiahatásoktól?

 

Nagyon nehéz, de én már a 90-es években, sőt a 80-asokban is nézegettem magazinokat és semmi baj nincs a testképemmel. Talán mert egy olyan családban nőttem fel, ahol szerettek, megkaptam a megfelelő figyelmet, törődést. Szerintem ma az a legnagyobb gond, hogy nem beszélgetnek egymással az emberek, így pozitív visszajelzéseket sem kapnak még a legközvetlenebb hozzátartozóiktól sem. Mi, a GLAMOUR-nál igyekszünk nagyon pozitív hozzáállású barátnőként fellépni.

 

A divat változásai nagyban hatottak az egyes korszakok szépségideáljára. Jó példa erre, hogy amikor a fűző volt a divat, a női alakot is karcsú derékkal és telt csípővel ábrázolták. Mit gondolsz a 21. századi divatnak mekkora hatása van egy „fiktív testkép” kialakulására? (Jó példa erre a brazil Star Model sokkoló kampánya)

 

Szerintem ezek extremitások és ma már igen befolyásos emberek kampányolnak az anorexiás nők segítése mellett. Ez ugyanolyan társadalmi probléma, mint az étkezés okozta allergiák. Többet kell róla beszélni és információt kell adni az embereknek. Senki nem tart szexisnek egy 40 kilós 170 centis nőt. Itt szó sincs szépségideálról, itt egy betegségről van szó, amikor a beteg nem azt látja a tükörben, ami a valóság.

 

Mit jelent neked a szépség?

 

„A szépség az, ami érdek nélkül tetszik.” – mondja Kant és én azóta hiszek neki, amióta ezt a sort elolvastam és az egyetemen citálta egyik professzorom. Még egy sort tartok nagyon igaznak Almási Mikós professzortól: „Az idegen szép.” Persze ezt folytathatnánk és ezzel el is jutnánk oda, hogy a szépség megítélése cseppet sem egyszerű dolog. Kevesebben foglalkoznak viszont azzal, amit már az imént is mondtam, a lélekkel kapcsolatban. Vajon melyik szépség marad meg és melyik válik a semmivé, vagy fordul az ellenkezőjébe? Magyarországon nagyon sok szép nő van és ezt sokan a kevert génállománynak tulajdonítják. Ez csak egyfajta adottság. Nagyon sok, nagyon fontos más adottság is létezik.

 

Mit jelent számodra a stílus? Milyen számodra a stílusos nő? 

 

Ha valaki megtalálta önmagában a középpontot, azaz magabiztos, tudja, hogy kicsoda, könnyedén ki tud alakítani magának egy stílust is. Így biztos kézzel válogat, érzi mi az, ami neki való és mi az, ami nem. Véleményem szerint a sztárok is segítségre szorulnak és nagyon jó, ha valaki kívülállóként gondolja át az öltözékeiket, akinek ez a munkája, így van is rá ideje. Én nem vagyok sztár, de néha nekem is elkelne a segítség, már csak abban is, hogy a téli ruháimat elpakolja valaki és elővegye a nyáriakat. Jó néha egy barátnős gardróbrendező napot tartani és közben próbálgatni!

 Dancsecs Aurélia

 


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook