Stíluskommunikátor szak – egy hely, ahol önmagad lehetsz!

Azért kezdtem el 2012-ben a stíluskommunikátor szakot, hogy újságíróként nagyobb szakmai rálátásom legyen azokra a női témákra, amelyekről írok. Hamar rájöttem azonban, hogy ez a szak sokkal többet fog számomra nyújtani, mint egy szakmai továbbképzést! Egy olyan világból kaptunk ízelítőt, amely magával ragadt. Céljaim az idő előre haladtával igencsak kitágultak.

A stíluskommunikátor szak először is rákényszerített arra – a szó lehető legpozitívabb értelmében – , hogy szembenézzek önmagammal. Abban az egy évben vált életemben először tisztává az, hogy bármilyen szakmában dolgozunk, bármilyen szakot is végeztünk, a sikeres munkának elengedhetetlen feltétele az önismeret. A pszichológiai fejlesztő órák rengeteg „rádöbbenő” jelenettel ajándékoztak meg. Nem volt mindig könnyű! Amikor a csoporttársak tükröt tartanak eléd, amikor te magad vagy az, aki mélyen magába néz, az sosem egyszerű. Amikor elkezdtem a szakot, egyébként sem voltam életem alakulásának magaslatán.. Ebben az új, csodálatos, fejlődési lehetőségekkel teli környezetben azonban feloldódtam és elengedtem az engem nyomasztó történéseket, elkezdtem újra önmagamra találni. Örök hálával tartozom ezért Dr. Démuth Ágnes tanárnőnek, aki szakértelmével, szókimondásával, megkerülést nem tűrő hozzáállásával a lehető legjobbat hozta ki belőlem: önmagamat. Köszönettel tartozom a csoporttársaimnak, akik fáradhatatlanul bontogatták le a falaimat, de a legnagyobb köszönet a szak megálmodóját, a képzésvezetőnket, Nádudvari Gabriellát illeti, aki türelemmel, odaadó figyelemmel és óriási szeretettel foglalkozott mindnyájunkkal.

Minden, ami nő!, „Mindenütt nő”, minden, ami stílus

Ez a szak nem hagyományos, miközben klasszikus, örök, jelenleg is érvényes értékeket képvisel. Nem hagyományos abban az értelemben, hogy az oktatás egy egészen más koncepció keretein belül zajlik, mint amit az egyetemen, főiskolán megszokhattunk. Ebben a közegben nem az a leglényegesebb, hogy bejárj, jegyzetelj, mint a kisangyal, majd szóról szóra visszaadd azt, amiről hallottál. Ez a szak ennél sokkal több! Az órákon kizárólag olyan oktatókkal találkoztam, akik azon túl, hogy szakterületüket a lehető legmagasabb fokon művelik, tele vannak inspiráló erővel, szeretettel, támogatással. Három szakot végeztem el a stíluskommunikátor képzés előtt. Tanultam, vizsgáztam, tanultam, vizsgáztam. Monoton, kreativitás nélküli, fárasztó éveket tudhattam a magaménak. A stíluskommunikátor képzésen azonban óriási meglepetés ért: életemben először készültem izgatottan minden órára, s örömmel tanultam, élveztem a kreatív, fejlesztő feladatokat, azt, hogy itt a tudásom mellett rám, Ács Helgára is kíváncsiak.

Az órákon rengeteg tudást sajátíthattunk el, személyes kedvencem Görög Ibolya protokoll órái, valamint Brainel Mehandi Klasszikus férfi öltözködés című kurzusa voltak. Nem tudok olyan tantárgyat felidézni, amely ne lett volna hasznos!

Megváltozott az életem … Minden nőt érdekel a divat, a stílus, az átalakulás folyamata. Engem is! A szak segítségével magamat és a környezetemben lévő embereket is folyamatosan fejlesztettem – s fejlesztem a mai napig – hogy igazán önmagam lehessek, önmaguk legyenek. Fontos tételmondata a képzésnek az, hogy ne divatos legyél, hanem stílusos. Roppantmód tetszett ez a felfogás, mert rávilágít a lényegre: követheted a divatot, de igazán akkor fogsz ragyogni attól a hajviselettől, hajszíntől, sminktől, ruha összeállításoktól, ha az igazán hozzád passzol, illik a személyiségedhez, külső adottságaidhoz. Számos visszajelzést kaptam barátnőktől, ismerősöktől, hogy temérdekszer jobban érzik magukat az általam javasolt színek hordása közben, vagy a szintén a javaslatomra megtörtént hajszín és hajstílus átalakítása után. S hogy mi is az, ami igazán kifejezi a személyiséged? Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, a szakon szerzett információk és szakmai tudás elsajátítása közben / után.

A szak egyetlen ponton „hibázik”. Túlságosan rövid a képzési idő. Úgy éreztem magam, mint egy gyerek a cukorkaboltban, aki csak ideig-óráig időzhet el a Kánaánban, majd ott kell hagynia sok-sok édességet. A képzés végén az volt az érzésem: még-még-még, akarom, akarom!! A diploma megszerzését követően most már tudom, milyen szakirodalmakat, szakembereket keressek fel, ha tovább szeretném mélyíteni a megszerzett ismeretanyagomat.

Csodálatos egy évet töltöttem el a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar falain belül. Minden nap visszavágyom.

S hogy mi is történt a kezdő célommal, amely az újságírásra vonatkozott? Egészen más szemszögből tudok a női témákhoz közelíteni: mélyebb, szakmai rálátásom van most már erre a területre. Olyan újságírást kívánok folytatni, amelyben segítséget tudok nyújtani nőtársaimnak, hogy igazán önmaguk legyenek!

Úgy gondolom, hogy mindenki, aki ide jelentkezik, olyan kincsekkel gazdagodhat, amelyek életre szólóak.