Jól élni – DR. HORVÁTH RÉKA ROVATA

Amikor gyerekek voltunk, akkor természetes, mindennapi dolog volt valami nagyon

más helyzetbe kerülni. Oda vitt minden jó mese. A tündérek, a rettenthetetlen hősök

világába, vagy a világ leggazdagabb királyának udvarába. A mesék iskoláját kijárva

gazdagodik a fantáziánk, ami megint újabb és újabb csodálatos vagy veszélyes, izgalmas

vagy félelmetes helyzetekbe repíthet.

Mi történik akkor, amikor olyan helyzetbe kerül valaki, amiről addig álmodni sem mert?

Vagy ha éppen az álmai teljesülnek? Mit teszünk, hogyan viselkedünk, miként reagálunk,

ha valami nem várt új dologgal kell megbírkóznunk? Amikor az életünk úgy alakul, hogy

rövidebb-hosszabb időre az addigitól nagyon eltérő körülményekkel találjuk szembe

magunkat? A “nagyon más” lehet sokkal jobb vagy sokkal rosszabb. Az ember reakciói,

alkalmazkodása vagy megoldásai személyiségfüggők. Nem lehet kétséges azonban,

hogy vannak jobb és rosszabb megoldások. Mi is az alapkérdés? Az egyik tényező maga

az ember, a másik pedig az a bizonyos helyzet. Mi a jó megoldás? Magunkat alakítani

valamilyen módon úgy, hogy a helyzetnek megfeleljünk, vagy a helyzetet úgy értelmezni,

hogy minél elfogadhatóbb, érthetőbb és megoldhatóbb legyen számunkra? A legtöbbször

nem lehet ennyire sarkítani a dolgokat. Ha választani kell, akkor mégis az utóbbi a jó

válasz. Az adott feladatot vagy helyzetet érdemes a saját világunkhoz közelíteni, azokra

a saját megoldásainkat keresni. Minél tájékozottabbak, tanultabbak, tapasztaltabbak

vagyunk, annál sokoldalúbbak lehetünk a megoldások alkalmazásában. MInél többféle

helyzetet élünk meg, annál több megoldást is gyakorolunk. A családi, baráti, munkahelyi

konfliktusok és azok megoldásai mind remek gyakorlatok a problémakezelésre. A

születésnapi parti megszervezése, egy lakásfelújítás véghezvitele, annak eldöntése,

hogy milyen autót vegyen valaki, mind sok határozatot és állásfoglalást igénylő feladat.

Döntések és választások százai színesítik vagy keserítik a napjainkat. Vannak, akik

rutinosan kezelik ezeket a feladatokat és lehetőségeket, mások nehéz kényszernek érzik

szinte mindegyiket.

A mindennapok apró megoldásaitól kezdve a felelős, komoly döntésekig mindent

tehetünk jókedvvel, könnyeden és határozottan, vagy csinálhatunk félszegen,

rosszkedvűen és nehézkesen. Bármit teszünk, akármilyen váratlan helyzetbe kerülünk,

mindig használjuk az ismereteinket, a kedvességünket és a jószándékunkat! Új helyen,

új környezetben legyünk türelmesek magunkkal és másokkal! Először figyeljünk és

ismerkedjünk! Mérjük fel, hogy mi az, amivel hozzájárulhatunk az eseményekhez és mi

az, amit tanulhatunk belőlük. A tapasztalatok megszerzése vagy a tapasztalatok átadása

egyenrangúan fontos tevékenység. Szerencsés, ha jól ítéljük meg egy-egy helyzetben,

hogy vajon melyik szerep a miénk. Azt, hogy segítők legyünk-e vagy segítséget kérők,

hogy tanulnunk kell-e vagy épp nekünk kell tanítanunk, azt sokszor a környezet és a

helyzet felmérése után tudjuk csak eldönteni. Türelem, óvatosság, jó helyzetfelismerés,

megfelelő értékítélet, cselekvőkészség és képesség. Ezek kellenek ahhoz, hogy jól

megálljuk a helyünket bármilyen körülmények között.

Ha nagyon más helyzetbe kerülünk, mint amit addig éltünk, mint amit vártunk

vagy amire számítottunk, akkor nincs más lehetőség: elő az ismeretekkel, a korábbi

tapasztalatokkal, bízzunk magunkban és másokban, aztán irány előre! Ismeretek,

tapasztalatok és bizalom. Ezek nélkül nem mennek a dolgok. A megfelelő és alkalmas

segítők, társak megtalálása és kiválasztása hasonlóan lényeges. A pozitív hozzáállást

már nem is kell külön említenem, igaz? Ha ezekkel rendelkezik valaki, akkor a

váratlan helyzetek és a nehéz, felelősségteljes döntések nem elviselhetetlen súlyként

nyomasztanak, hanem megoldható feladatként állnak majd előttünk. Mert megoldás

mindig van. Néha nehéz, sokszor fájdalmas, de lehet izgalmas vagy örömteli is. Az

életünkben nagyon ritka az, hogy ne legyen lehetőség egy következő lépésre, ami a

megoldás felé vezet. Nem szabad megállni a félmegoldásoknál. Nem kell elfogadni

azt, amivel nem vagyunk elégedettek. Nem vagyunk egyformák. A megoldásaink sem

azok. De az a mosoly, ami az elégedettségünket jelzi egy jól elvégzett feladat vagy egy

sikeresen megoldott helyzet után, az nagyon hasonló. Legyen az a mérték!