Öltönyviselési kisokos kezdőknek és haladóknak 1.

2013.12.04. - Stíluskommunikáció

Sokszor tapasztalom, hogy a férfiak egy jelentős része azzal, hogy öltönyt húz, már azt is feltételezi magáról, hogy jól öltözött. A rosszul kiválasztott méret, forma azonban nem hogy nem elegáns, sokkal inkább hiteltelenné teszi viselőjét, még akkor is, ha maga az öltöny, önmagában egy szép és drága darab.

Honnan ismerem fel a megfelelő öltönyt? Mi az, ami nem hiányozhat egy elegáns férfi ruhatárából?  Meddig ér a zakó ujja? Az öltönynadrág hosszát hogyan állapítsam meg?   Milyen nyakkendő, milyen inghez, milyen öltönyhöz illik? Klasszikus vagy konzervatív?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések már minden férfi fejében megfordultak, főleg azoknak, akik az üzleti élet területén mozognak. Nem kell azonban mélyen a zsebünkbe nyúlni ahhoz, hogy elegáns legyen az összhatás, mert ha ismerjük az alapvető szabályokat, akkor egy kevésbé márkás, ámbár nagyon jó minőségű és fazonú öltöny és kiegészítői is a megfelelő hatást válthatják ki. Ugyan ez igaz fordítva is, hiszen, ha megveszünk egy márkás, drága öltönyt, de nem a megfelelő méretben vagy alkatunknak megfelelő fazont választunk, ugyan olyan esetlenül áll majd rajtunk, mintha egy olcsó kínai hamisítványt vettünk volna.

Mielőtt azonban belekezdenénk bármibe is, néhány gondolatot megosztanék röviden az öltöny történelmi alakulásával kapcsolatban.

 Kialakulása a XVII.-ra tehető, a mai alakját azonban a XIX. század első felében nyerte el, ami akkor még hosszú kivitelű. Ekkorra alakulnak ki a jelenlegi formák, a gombolás, a rever, a gallér arányok és a vállszabások is. A zakó hosszának rövidülése, a XX. sz. felgyorsult életmódjának köszönhető. Ekkor még főként kétsoros változatát viselték, az egysorost viszont sportos alkalmakkor hordták. Az olasz öltöny a második világháború után kezdett az angollal egyenrangú alternatívaként megjelenni a piacon.

A század végére már az egysoros zakó vált inkább közkedveltté a kétsorossal szemben. Örömmel tapasztalom azonban, hogy a kétsoros zakók ismét teret szereztek a kifinomult férfi öltözködés szimpóziumán.

Tudni kell azonban azt is, hogy az öltönydivat nem az újítások színtere, ennek a viseletnek megvannak a maga autentikus formái. Egy igazán jó szabó az egyéni igényeket ezekhez a szabásformákhoz tudja hozzáadni. Sokan megtalálják, illetve megtalálni vélik a kész, úgynevezett Ready to wear (RTW), vagyis konfekció öltönyök között is a személyiségéhez leginkább illő darabot, azonban új öltöny készíttetésekor a gyártó számtalan egyéni szempontot vehet figyelembe. A készíttető szabadon választhat az anyagok közül, belevarrathatja a monogramját, megválaszthatja a gombok helyét, a zsebek méretét stb., alapszabályoktól azonban nem érdemes eltérni. Ezek az úgynevezett Bespoke öltönyök, melyek teljesen az egyénre szabva készülnek és ezek az igazán magas színvonalú, testre szabott öltönyök. Talán innen a mondás is. „ Úgy áll rajta, mintha rá szabták volna”

Persze van köztes megoldás is a Made to Measure, azaz a méretre gyártott öltöny, aminél a típus és a szabás már adott, csak mérettani kérdésekben lehet beleszólni, vagyis magunkra igazíttatni. A fazonba azonban már nem lehet bele szólni. Tulajdonképpen ránk igazítják!

Bizonyos alkalmakkor az öltöny kötelező használat volt, napjainkban viszont egyre több munkahelyen elvárás, hogy a férfiak öltönyben jelenjenek meg.

Ezzel a sorozattal azoknak szeretnék segíteni, akiknek igénye van az igényességre, mert ha egyszerű szabályokat, fortélyokat megtanulnak, akkor bárhol is választanak öltönyt, mindig megtalálják a megfelelőt.

Záró gondolatnak az egyik legnagyobb stílusikont, Giorgio Armani szavait idézném.

„A stílus az egyetlen olyan igazi luxus, amit bárki megengedhet magának, függetlenül attól, hogy mennyi pénze van. Ez olyan dolog, ami velünk született, de tanulható, feltéve, ha megvan hozzá az emberben a kellő intelligencia”

Radványi Nagy Emese

Forrás: 

Emese, Radványi Nagy (2012) Stílus és harmónia az európai normán alapuló férfi üzleti öltözékben (szakdolgozat) Témavezető: Brainel Mehandi

Kép:

http://krakow.all.biz/hu/ferfi-oltonyok-g147916


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook