Tomasovszki Beáta Höncz Lillával beszélgetett a Budapest Fashion Week-en

2013.12.05. - Stíluskommunikáció

Lilla a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumban végezett  filológia szakon, annak ellenére, hogy gyerekkori álma volt, hogy festőművész lesz. Mindig is imádott rajzolni, festeni, ruhákat tervezni. Másik nagy szenvedélye az irodalom és a színház.

Később beteljesedett egyik gyerekkori vágya, és Aradon az Aurel Vlaicu Egyetemen tanult divattervezést. A három év alatt négy divatbemutatón vett részt. Lilla a diplomájához készített kollekcióját tartja a legfontosabbnak, mely kedvenc témáját dolgozza fel (Old Geisha for the new era). Az egyetemmel párhuzamosan színművészeti iskolát is végzett, így egyszerre hódolhatott mindkét szenvedélyének.

 

Először veszel részt ezen az eseményen?

Igen, első alkalommal vagyok itt a Budapest Fashion Weeken.

Mióta foglalkozol tervezéssel?

Három éve tervezek. Pontosabban, most fejeztem be az egyetemet egy fél éve Aradon. Azóta kezdtem el igazán tervezéssel foglalkozni. De mindig is szenvedélyem volt, kicsi korom óta.

Mi jellemzi a stílusodat?

A stílusom… leginkább az elegancia és a minimalizmus jellemzi. Az egyszerű, de ugyanakkor egyedi darabokban érzem jól magam. Imádom a japán kultúra stílusjegyeit, a kimonó különböző interpretációit.

Ez adott ihletet a mostani kollekcióhoz is?

A mostanihoz változtattam, mivel a gésákat és a japán kultúrát már kimerítettem az előző kollekcióimban. Most a 60-as éveket választottam: Andy Warhol múzsái ihlették a kollekciót, főleg Edie Sedwick volt rám nagy hatással. Kézzel festettem minden egyes darabot. Színes, nagyon erős kontrasztok és geometrikus formák jellemzik az egész kollekciót.

Más kollekcióidban is ilyen fontos szerepet kapnak a színek?

Igen. A kedvenc színem a piros, a karmin piros és a fehér. A fehéret szeretem minden kompozícióban felhasználni, mivel nagyon erős optikai hatást vált ki az emberből. Szeretek erős benyomást kelteni az erős színekkel.

Említetted, hogy minden darabot kézzel készítettél. Ezek szerint fontos számodra, hogy ruháddal szoros kapcsolatban legyél?

Természetesen. Mindegyik ruhadarab a személyiségem egy bizonyos részét fejezi ki. Tehát, ha érzem, hogy valami nincs rendben a kromatikában vagy a kompozícióban, – hiába mondja bárki, hogy mennyire jól néz ki, ha nem érzem, hogy a saját személyiségemnek megfelel, s nem saját magamat fejezem ki azzal a bizonyos darabbal, akkor inkább azonnal elvetem.

Hogyan alakul a karriered? Mondtad, hogy három éve tervezel.

Három éve intenzíven. Mivel nemrég végeztem az egyetemet, a prioritásom eddig az iskola és a tanulás volt. Most vagyok azon a ponton, hogy azt tudom mondani, hogy most igazán a karrieremre tudok összpontosítani, arra hogy mit is akarok csinálni, milyen úton indulok el a divatszakmában. Ilyen szempontból én még az út elején vagyok.

Milyen terveid vannak? Nyugat-Európa felé orientálódsz, vagy először inkább otthon próbálsz meg kibontakozni?

A legjobb kiindulópont minden egyes művész számára az otthon. Otthonról kell kiindulni. Nem akarok anélkül elindulni a világba – legyen az Észak, Dél, Kelet vagy Nyugat, hogy ne legyenek meg az erős gyökereim. Ez nagyon fontos számomra. Jobban feltalálom magam a keletiesebb stílusban, de ez nem azt jelenti, hogy erre a világra korlátozódom, hiszen globalizáció van, és minden kultúra egy kicsit összefolyik.

Mesélted, hogy Romániából érkeztél…

Igen, Sepsiszentgyörgyről.

Romániában milyen a divatélet? Erről itthon nagyon keveset hallunk. Milyen lehetőségeid vannak, mint fiatal tervező?

Sok lehetősége van a fiatal tervezőknek. Kolozsváron és Bukarestben rengeteg eseményt, fesztivált, divatbemutatót szerveznek. Mindenkinek lehetőséget biztosítanak, hogy kibontakozzon, és ez nem csak a divattervezőkre, hanem más művészekre is igaz. Teret adnak az haute couture-nek, sőt a tervezők olyan ruhákat is bemutathatnak, amik esetleg teljesen hordhatatlanok. Fontos a divat művészi oldala is. Sok lehetőség van arra, hogy megismerjük ezeket a tehetséges embereket.


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook