Maximalista szüleim szerették volna, ha jó képességű gyermekeik valami biztosabb hivatást választanak, mint amilyen a divattervezés vagy a filmszak.
Ami azt illeti, a webshopomra ráférne egy alapos frissítés. A vagány, céltudatos, saját stílussal rendelkező, részben extrémitásra nyitott nők a megrendelőim. Nem szürke egereknek tervezek, nem is azok találnak meg.
Szerintem a divatheteken való részvétel a legfontosabb, így abból igyekszem minél többet kihozni. Jövő tavasszal Angliában is dolgozom majd egy rövid ideig, remélhetőleg ezzel is bővítem majd azt a réteget, akik ismerik a munkáimat.
Újabb bemutatókra, fotózásokra, kiállításokra kibérlik őket, de jártak már szépségversenyen, klipben, fellépésen, hajshow-n és egyéb rendezvényeken.
A jelmeztervezés, horrorfilmes látványtervezés érdekel, emellett stylistként is dolgozok fel érdekes témákat, van úgy, hogy egy-egy irodalmi művet, festményt írunk át. Előfordul, hogy allegorikus alakot személyesítenek meg a modellek. Szeretném tesztelgetni, hogy mivel milyen reakciót váltok ki. Most egyszerűbb ruhákat vittem a Budapest Fashion Week-re, azért is, mert februárra nagy barokkos jelmezeket kértek tőlem egy jeles eseményre. A mostani ruhákon csak apró jelzések utalnak a középkorra, amiket muszáj volt felerősítenünk extrém hajakkal és sminkekkel, hogy emlékezetessé is tegyük, és visszaadjuk a kor hangulatát. Hozzáteszem, soha nem “csak” a ruhát tervezem meg. Most Hidasi Balázzsal dolgoztam együtt, aki airbrush-sal készítette a sminkeket, a hajak pedig Krasznár Zsolt alkotásai. Az alkotás nem a szépségről szól! A jó nemcsak egy hamis megszépített világ lehet. Nagyon összetett ez nálam..
Mindig hangulatfüggő mit tervezek épp szívesen, de a legtöbb esetben élvezem, az újabb kihívást, azt, hogy mindig más-más szerepbe bújhatok. Ha nem ismerem a megrendelt ruha formai és stílusbeli követelményeit akkor újat tanulhatok, kísérletezhetek, a recycle daraboknál meg kell tanulnom kezelni egy új anyagot, ezek mind nagyon izgalmas dolgok. Azt tudnám inkább megfogalmazni, hogy mi az amit nem szeretek. Ilyenek a sportos darabok például, illetve megrendelésre sem tervezek olyan darabokat, ahol a női alak nem jelenhet meg. A derék karcsúsága kulcsfontosságú a ruháimnál, nem érdekel, hogy jönnek vissza azok a korok, amelyekre a bővebb derekú fazonok a jellemzőek, ilyen nálam nem lesz. A férfiruha terveim is kicsit femininebbek a megszokottnál.
Szívesen kísérletezel, ugyanakkor határozott elképzelésed van a sziluett tekintetében. Milyen nehézségekkel kell számolnia ma egy hazai divattervezőnek?
Nem árt jó helyre születni.
Sokat gondolkodtam már ezen, és olvastam könyveket ezzel kapcsolatban, hiszen én több mint tíz évig küzdöttem táplálkozási zavarokkal. Sok dolgot tudnék felhozni, de a kislányok első “szépségideálja” a kedvenc babájuk.. A magas elvárások önmagunkkal szemben, vagy a felnőttek irracionális elvárásai velünk szemben, a serdülőkor, a nővé, illetve férfivá érés elfogadása és elfogadtatása.. Ezek a betegségek a hibás önértékelésből, majd testképzavarból fakadnak, amik már gyerekkorunkra visszavezethetőek.
Én például sohasem akartam a modellekhez hasonlítani, hanem egy szerelem hatására kezdtem diétába, ami aztán eluralkodott rajtam és majdnem az életembe került. De azok a dolgok hatottak rám, amiket felsoroltam. Nem tudom, hogy a nem szakmabeliek mennyire látják át, hogy gyakran fejletlen tinilányokon mutatjuk be a ruháinkat vagy, hogy a topmodellek alulfejlett testű nők, akiknek a divatszakma ráadásul pont a testi visszásságaiból kovácsol erényt. A legtöbb jó modell élőben egyáltalán nem szép, persze sok kivétel is van. Nem tudom, mikor és hogyan “torzulhatott” el ez így.. Nagyon érdekelne az is, hogy a gagyi valóságshow-k és egyéb műsorok mit sugallnak, valamint az is, hogy egy egészséges önértékeléssel bíró embernek is ez a szép, illetve követendő viselkedésforma-e?
Nagyon érdekes, amiket mondasz, azért is, mert egy ideje ezzel a témával foglalkozom. Tény, hogy a média által közvetített irreális szépségideálnak már gyerekkorban megnyilvánulnak a káros hatásai, illetve az általad említett családi és társadalmi környezet befolyásai is nagyon erősek. Mindezek jelentősen hozzájárulhatnak a táplálkozási zavarok kialakulásához, amiről nagyon kevesen mernek nyíltan beszélni. Örülök, hogy Te fontosnak tartod.. Akkoriban felismerted, hogy bajban vagy, vagy a környezeted figyelmeztetett, hogy valami nincs rendben? Hány éves voltál?
Nálam ez körülbelül 14-15 évesen kezdődött, de akkoriban ez nem volt még „divatbetegség”. Idővel persze egyre többen figyelmeztettek, de én magamnak, nem pedig másoknak akartam megfelelni.
Mikor kértél segítséget?
Évekig nem gondoltam úgy, hogy beteg lennék. Ezért is olyan hosszú és nehéz a gyógyulás, hiába visznek el orvosokhoz, ha én nem tartom magamat betegnek, nem érdekelt mit mondanak, haragudtam, hogy ezzel „zaklatnak”.
Egy már gyógyult lány ugyanezt mesélte.. Neked, hogy sikerült meggyógyulnod?
Az utolsó időszakban a testvéremmel és a legjobb barátnőmmel laktam együtt, ők vigyáztak rám folyamatosan, a nap huszonnégy órájában. A szüleim is mindent megpróbáltak és megtettek amit csak lehetett. Ekkoriban már a gyakori rosszullétek miatt én is meg szerettem volna gyógyulni. Az orvosok a mérlegeléseikkel mindig újabb hátralépést jelentettek számomra, de a betegségekkel kapcsolatos könyvek rengeteget segítettek, és persze a tervezés. Folyamatosan ruhákat csináltam abban az időszakban..
Mennyire észleled “belsősként” a modelleknél a testképzavart, felismerik és kezelik egyáltalán az anorexiát vagy a bulimiát a lányoknál? A hétköznapi nők esetében mik a tapasztalataid?
Szerintem nagyon sok nem szakmabeli nő és férfi is küzd ezzel és elég látványos jelei vannak, de nem feltétlen a soványság az. Magyarországon a tervezők zöme, eladható ruhákat gyárt, a bemutatókra nem készít külön kisebb darabokat. A legkönnyebben eladható méretekhez, nincs arra szükség, hogy valaki csontsovány modell legyen, persze ilyenek is akadnak bőven. Persze itthon jóval kevesebben vannak, mint a nemzetközi vagy a fejlettebb divatkultúrával rendelkező országok kifutóin dolgozó modellek között, hiszen ott jóval erősebb követelményeknek kell megfelelni.
Szerinted mit lehetne tenni annak érdekében, hogy minél kevesebb nőt érintsen a testképzavar?
Nemcsak nőket érint, én például több testképzavarral küzdő fiút, mint lányt ismerek. Megoldást sajnos nem tudok.. Talán, ha felismernék, felfognák a táplálkozási zavarok súlyát és megtanulnák kezelni…valamint az iskolákban nem tudom manapság mennyire beszélnek erről a diákoknak, hiszen a tíz-tizennyolc éves életkor a” legveszélyesebb” időszak. A legtöbben sajnos nem tudják mik ezek a betegségek és lenézik.
Így van, de nem kizárólag magas, vékony nőkre tervezünk! Ruhákat tervezünk, és magas vékony nőkön mutatjuk be, mert a kifutó és a kamera jó pár kilót felcsal, de a póthaj és a nyársalóköröm ciklámen plüssmelegítővel sohasem volt kifutókon, mégis divat bizonyos rétegekben. Szerintem a klipeknek, sorozatoknak, valóságshow-knak és a sztárcsináló műsoroknak nagyobb hatása van a hazai viselkedési és öltözködési formákra is, mint egy divatbemutatónak.
Persze, teljesen igazad van az ilyen jellegű média hatások tekintetében, viszont szerintem a high fashion felelőssége sem elhanyagolható. Nem gondolkodtál plus size ruhákban?
A Plus Size külön műfaj, mert nem lehet annyira kísérletezni, kicsit kötöttebb formai követelményei vannak. A tervezés nálam nem a kötöttségekről szól, így amikor ilyen típusú felkérést kapok szívesen vállalom, már volt is korábban egy ilyen típusú bemutatóm.
Jó, hogy nyitott vagy ezekre a lehetőségekre! Köszönöm szépen az őszinte válaszaidat!