Dancsecs Aurélia interjúsorozata – Beszélgetés Vágó Rékával

2014.01.06. - Stíluskommunikáció

A TÖKÉLETESSÉG TÖKÉLETLENSÉGE 6.

Feltűnő, de nem hivalkodó, szemet gyönyörködtető cipőit, táskáit és kiegészítőit nagyon kedvelem, közel áll hozzám a tervezői stílusa. Az általa létrehozott márka neve pedig garanciát jelent a minőségi, szép és kényelmes cipőkre. Versenytáncos múltjának köszönhetően pontosan tudja, hogy ez a hármas kombináció mennyire fontos nekünk nőknek.
A pozsonyi, londoni és itthoni tanulmányai után, 2005-ben Vágó Réka megalapította saját márkáját, a REKAVAGO-t. A folyamatos, kitartó és precíz munka pedig meghozta a gyümölcsét, hiszen vállalkozása a 2013-as évben komoly mérföldkőhöz érkezett: a Széchenyi Tőkebefektetési Alap társtulajdonosként beszállt a cégébe, ezzel lehetőséget kapott a piacbővítésre. Ennek a társulásnak köszönhető az első nagy projekt megvalósulása: az ünnepek előtt debütált a Dobó Kata by REKAVAGO kollekció, melyet a színésznő és a cipőkészítés nagymestere közösen álmodtak meg. A cipőket és táskákat a saját REKAVAGO üzlet mellett két kiemelt Salamander üzletben is megvásárolhatják a rajongók, de ajándékötletnek sem utolsó. Bár az ünnepek már elmúltak, de Réka idézett egy mondást, ami nagyon tetszik: “Egy nőnek nem azt kell adni ajándékba, amire szüksége van, hanem amire vágyik”. Na és ki ne vágyna egy REKAVAGO cipőre, táskára vagy kiegészítőre?!

Vágó Réka a munkájáról mesélt, illetve a mai szépségideálokról folytattunk virtuális beszélgetést.

Textiltervezőnek kezdtél tanulni, közben rájöttél, hogy a cipők sokkal jobban érdekelnek. A cipőtervezés azért nem kifejezetten női szakma. Mesélnél róla, milyen utat jártál be az egyetem befejezése és a vállalkozásod elindítása között?

Igazából az egyetem első évétől már tudtam, hogy nem textillel fogok foglalkozni, és azt is hamar eldöntöttem, hogy a bőrműhelybe fogok járni. A cipőkészítés valóban nem női szakma, a divattörténelem legsikeresebb cipőtervezői között viszont sok nőt találunk.

Támogatott a környezeted az indulásban, hittek benned és Te hittél magadban?

A környezetem támogató volt velem, inkább csak magukban féltettek, hogy mi lesz, ha mégis éhen halok tervezőként. Egyelőre az én verzióm jött be – vagyis még élek.

A cipőid tervezésén kívül, melyik az a munkafolyamat amit soha nem engedsz ki a kezedből? A kollekció és az egyedi rendelésre gyártott cipők között gondolom különbséget teszel. Minden részlet kézzel készül?

Ha egy vállakozás növekedésbe kezd, akkor már nincs olyan, hogy nem engedek ki feladatokat a kezemből. Nehéz, de muszáj. Inkább úgy fogalmaznék, hogy képben kell lennem nagyjából az összes futó projekttel, de vannak akik segítenek, hogy ezek fussanak. A tervezés valóban nálam maradt, hiszen ez az egész üzlet alapja, de itt is változtak a feladatok. A cipőink és táskáink kézzel készülnek, akár egyediről van szó, akár kollekcióról, mesteremberek foglalkoznak velük.

A kézzel készített női cipőkre is “életreszóló” garancia van, mint a férficipőkre?

Ez a gyártási technológia miatt a divatcipőkre nehezen működne. A férfi cipők közül is csak azokra vonatkozhat ez a garancia, amelyik varrott talpú és jó minőségű bőrből készül, mert így tudják cserélni gyakorlatilag az alkatrészeit. Általában a talpcsere az, amire szükség szokott lenni ezen cipők esetében: egyszerűen lefejtik a felsőrészről és egy újat tesznek fel. A női divatcipőknek vékony, ragasztott bőrtalpa és általában magas sarka van, amit csak úgy nem lehet lekapni meg visszatenni, különben mitől lenne szuperstabil a sarok. Természetesen ha a jó minőségű bőr és kivitelezési munka rendeltetésszerű használattal párosul, akkor sokáig megőrzi a formáját és a minőségét egy női divatcipő.

Amikor valaki egyedi cipőt rendel Tőled, mi az, amit figyelembe veszel: a kreativitásod győz vagy az illető személyisége alapján próbáltok közös nevezőre jutni?

A kettő együtt működik. Mivel egyedi, így személyre szabott és szükség van a megrendelőre is a tervezési folyamatban, én pedig nem tudok teljesen kibújni a bőrömből. De általában aki hozzám jön, az tudja, miért jön: ismeri a stílusomat és a tervezői filozófiámat.

Nekem nagyon tetszenek a munkáid! Kíváncsi vagyok, hogy mennyi idő telik el a tervezéstől a kész termékig? A Facebook oldaladon láttam, hogy egy premierre a kalapodon viselt cipő három óra alatt készült el?

Egyedi cipő esetében négy-hat hét az általános, de volt már rövidebb és hosszabb is a készítési idő. Az a bizonyos kalap az Alice Csodaországban című film premierjére készült. Valóban három óra alatt készítettem el, de mivel könnyűnek kellett lennie, így papírból és selyemből készült és lábon nem hordható.

Feltűnést kelthettél a szokatlan fejfedőben. Mekkora szakmai stáb áll mögötted a háttérben?

Jelenleg három közvetlen kollégám van, emellett pedig még további három-négy ember segíti a munkát külsős szakemberként, tanácsadóként.

Nyilván döntően befolyásolnak az aktuális trendek a kollekcióid tervezésénél, annál is inkább, mivel nemcsak a hazai piacra gyártasz. Miből inspirálódsz és milyen anyagokkal dolgozol a legszívesebben? Az aranyon kívül még kipróbáltál valami nem hétköznapi anyagot?

Papír, plexi, fém, műgyanta, fa és arany – körülbelül ezek voltak eddig azok az anyagok, melyeket cipőkészítéshez használtam. De a bőrök között is volt már egzotikus – kígyó, rája, angolna, krokodil, gyík. Inpsirációt az engem érő benyomások nyújtanak, ezért azt kell mindig kitalálnom, hogy mit akarok csinálni. Tervezési időszakban fontos, hogy olyan dolgokkal találkozzam, amiből kreatív energiát nyerek.

Iparosnak vallod magad, a cipőtervezést az első fázistól az utolsóig ismered, emellett üzletasszonyként is sikeresen helytállsz. Ma már itthon is ismernek és elismernek, ami mögött sok év kemény munkája áll. Mi a sikered titka?

Ezt mindig mindenkitől megkérdezik, de szerintem nincs ember aki ne azt mondaná, hogy a sok munka. De részletesebben: munka, eltökéltség, tehetség és szerencse kell a sikerhez és remélem, hogy továbbra is működni fog ez a kombó, mert soha nem lehet hátradőlni.

Hogy látod, még mindig inkább jellemző a magyarokra, hogy külföldi designer márkákat vásárolnak a hazai tervezők munkái helyett? Egy interjúban említetted, hogy a magyarok sznobok és ahhoz, hogy “próféta” legyél a saját hazádban, ahhoz kellettek a külföldi sikerek.

Ez így van, de ez nem csak nálunk van így. Több olyan piac van, ahová csak akkor tudsz sikeresen belépni, ha valahol már vagy valaki. Kínában például nem tudsz sikeres márka lenni, ha már nem vagy sikeres és ismert Európában.

Valljuk be, mondjuk egy olasz cipőbolttal összehasonlítva a legtöbb itthoni cipőboltban nem beszélhetünk professzionális kiszolgálásról. Természetesen a konfekció termékeket árusító üzletekre gondolok. Szerinted ennek mi az oka, illetve hogy lehetne orvosolni?

A szolgáltatás fontos része a márkánk stratégiájának. A profi kiszolgáló ismeri a bolti méreteket, tudja, hogy milyen méretet ajánljon, mert gyártónként ez változhat. Például ami a GUCCI-nál 38-as, az lehet, hogy a REKAVAGO-nál csak 37-es méret. A lábméretvétel tehát az alap és utána jöhet a megfelelő ajánlás, de nálunk ennek még el kell terjednie. A nagymamám mesélte, hogy az életében volt olyan időszak, amikor örült, hogy egyáltalán 37-es cipőt kapott a 39-es lábára, megvette és hordta azt, ami volt. Ilyen körülmények között felesleges volt lábat mérni és a mérettel bajlódni. Szerencsére ez ma már nincs így, de a szolgáltatás még nem zárkózott fel mindenhol a piachoz.

Ma már nem panaszkodhatunk, választék van bőven. Nemrég volt osztálytalálkozónk, ahol a cipők is szóba kerültek és kiderült, hogy több lánynak háromszáz párnál több cipője van! Tátva maradt a szám! Vágó Réka cipőtervező szerint hány pár cipője legyen egy nőnek?

Amennyi elfér a gardróbban. Úgyis megvannak általában az alapdarabok, amiket nagyjából minden nap tud egy nő hordani, a többi pedig alkalmakra van, amikor ékszerként viseljük a csodás topánjainkat.

Tizenévesen képes voltam órákig mászkálni olyan cipőben, ami szorította és tönkretette a lábamat, de ma már a kényelem az elsőrendű szempontom. Hiába szép egy cipő, ha nem kényelmes, eszemben sincs megvenni. A fast fashion üzletek magassarkú cipői szerintem hordhatatlanok, maximum a 37-es méret lehet kényelmes. Versenytáncos múltadból adódóan kényelmes ÉS szép cipőket tervezel, vagyis az egyik nem zárja ki a másikat.

Nem zárja ki, de hát nem is szabad, hiszen használati tárgyról beszélünk, ami meg kell feleljen bizonyos elvárásoknak, például legyen hordható. Szerintem fontos, hogy egy magassarkú is a lehető legkényelmesebb legyen.

Egyetértek! Itthon és Bécsben kaphatóak a cipőid, ezenkívül még milyen országokban kedvelik a márkád, illetve hol lehet megvásárolni? Elkezdtél férficipőket is gyártani, de nagyon nehezen bukkantam rá egy képen, mindössze egy párra. Kik a célcsoportod?

Egyelőre leginkább Európából és Amerikából van érdeklődés a cipőim iránt, amiket olyan nőknek készítünk, akiknek fontos, hogy igényesek, szépek legyenek és jó minőségű cipőjük legyen. Férfi cipőket még csak egyedi rendelésre készítünk, de tervbe van véve egy állandó férfi kollekció elindítása.

Vannak itthon más cipőtervezők is, de tény, hogy alig hallunk róluk, míg Neked nagyon jó a sajtód. Egyeduralkodónak számítasz a hazai piacon vagy beszélhetünk konkurenciáról?

Konkurencia mindig van, de a márkám sikerének másik titka, hogy jókor indítottam el, szinte egyedüli designer cipő márkaként.

Azt is mondtad korábban, hogy szívesen segítesz azoknak, akik megkeresnek, nem félted a tudásodat. Amerikába meghívtak kurzust tartani. Idehaza is tervezel oktatást?

Amióta ezt nyilatkoztam, annyi változott, hogy sokkal elfoglaltabb lettem és így egyelőre a tanítással is felhagytam. De tudom, hogy a szakmai képzés hiánya megnehezíti hosszútávon a cipőipar helyzetét, úgyhogy lehetséges, hogy később mi is céges szinten fogunk úgynevezett  “utánpótlás” képzést csinálni. Jelenleg gyakornoki rendszerünk van, nyaranta érkeznek hozzánk diákok.

Ez nyilván jó lehetőség a pályakezdőknek. Te pedig nagy mérföldkőhöz érkeztél, a Széchenyi Tőkebefektetési Alap 69,5 millió forintot fektetett be a vállalkozásodba, ezzel lehetőséget kaptál, hogy bővítsd a piacot. Tele vagy tervekkel, mind itthon, mind külföldön. Nekiálltál már a megvalósításnak?

Gyakorlatilag amikor megkaptuk a pénzt csak a start gombot kellett benyomni. Minden projektet előkészítettünk olyan szintig hogy csak el kelljen kezdeni csinálni, így most dolgozunk. Folyamatosan.

Azóta ennek a társulásnak az első nagy projektjeként debütált a legújabb kollekciód, amit Dobó Katával közösen készítettetek és ez mégcsak a kezdet! Mind a táskák, mind a cipők csodaszépek lettek, a fekete csipkések a kedvenceim!

Szeretnélek egy merőben más témával kapcsolatban is megkérdezni, érdekelne, hogy látod, milyen képet közvetítenek a magyar glossy magazinok, illetve a férfiaknak szóló Playboy a mai szépségideálról?

A Playboyról nem kívánok véleményt formálni, mert egy kaptafára készülnek a képek, egyenre szabott nőkkel. A divat nőideálja pedig munkaeszköz. Szép nők kellenek, hogy szépen tudjuk bemutatni a termékeket, de szerintem mindenkinek meg kell értenie, hogy ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek egyformán kell kinéznie vagy hogy mindenkinek ötven kilónak kell lennie. A divat önmagunk kifejezéséről szól, arról, hogy mi jól érezzük magunkat a bőrünkben, nem pedig arról, hogy Kate Mossnak öltözzünk – akármennyire tetszik is Kate Moss.

Nyilván így van, ettől függetlenül sokan a testi adottságaik ellenére ezeknek az ideáloknak szeretnének megfelelni. A The Room magazin a legutóbbi számában vállalta a kockázatot és megmutatta a tökéletlenséget is, mit gondolsz erről?

Sajnos ezt nem láttam.

Szerintem érdekes. Téged befolyásolnak vagy befolyásolták valaha a saját magadról kialakított képedet a magazinokban megjelenő szépségideálok? Volt esetleg olyan, akire a külseje miatt szerettél volna hasonlítani?

Mivel alapból hasonlítok anyukámra és Cameron Diazra, ezért én ezzel elég jól elvagyok. És emellett örülök, ha saját magamra hasonlítok.

Panaszra nincs okod, az biztos! Gondolom, a versenytánc testtudatot és önbizalmat adott már jó korán, vagy tévedek és versenysportolóként a még inkább tökéletes test elérése volt a cél?

A testtudatot azért fejlesztettük, hogy érezzük a határainkat és megfelelően tudjuk mozgatni, kontrollálni a testünket.

Hány évesen mondtad azt először a testedre, hogy „elfogadom és szeretem a testemet, azt, hogy ilyen vagyok”?

A húszas éveimben. Akkorra már eléggé felnőttem ahhoz, hogy értsem, nem fogok megváltozni – csak annyira, amennyit a sporttal és a táplálkozással befolyásolni tudok.

Mennyire észleltél a versenytáncosoknál testképzavart? Cipőtervezőként több ruhatervezővel is együttműködsz, gondolom, belelátsz a modellek életébe. Az ő esetükben észlelhető testképzavar, kezelik-e egyáltalán az anorexiát vagy bulímiát a lányoknál ?

Őszintén szólva nem tudom, hogy van ez náluk, mármint a modelleknél. A táncosok azért hosszú távon, fizikailag nem bírnák a táplálkozási zavarokat, hiszen ha nem visznek be elég tápanyagot a szervezetükbe, nem tudnak megfelelően sportolni.

Logikusan hangzik. Ahogy már korábban szóbakerült, nagyon sok embert befolyásol a média által közvetített tökéletesnek tűnő ideálkép. Igaz, hogy egyre több kezdeményezés van arra, hogy az „átlagos”, illetve a „másság” is teret kapjon. Például egyre gyakrabban foglalkoztatnak plus size modelleket, több magazin olvasókat öltöztet, mások kerekesszékes szépségversenyt, divatbemutatót tartanak. Szerinted elképzelhető, hogy a plus size modellek testalkata lesz az új szépségideál?

Szerintem az ideál az változhat, de mindig csak apránként változik. Ha esetleg az emberek többsége korpulensebb lesz, akkor az ideál is ahhoz fog igazodni, de én azt gondolom, hogy a lényeg az egészséges testalkat, ami valakinek a sovány, valakinek a testesebb. A kövérség azonban szerintem egészségügyi szempontból veszélyes, nem is esztétikus és nem tartanám követendő példának. Természetesen nem az egészségügyi okokból elhízottakra gondolok, olyanokra, akik például pajzsmirigy betegségben szenvednek.

Látsz bármilyen kicsi esélyt is arra, hogy a 21. századi szépségideál rövid időn belül gyökeresen megváltozhat?

Azt gondolom, hogy folyamatosan alakul. Most is közelebb áll a normálishoz.

Azt kimondhatjuk szerinted, hogy a 21. századi szépségideált a luxusipar határozza meg?

Nem. A szépségideált sok minden meghatározza, mint például a már említett Playboy is. Több szépségideál van.

F. Dózsa Katalin művészettörténész szerint három is. A következő kérdés Téged szülőként még nem érint, de ami késik, az nem múlik. Egy kutatásból kiderült, hogy a média által sugárzott irreális szépségideálnak sokkal korábban megnyilvánulnak a káros hatásai, mint azt korábban gondolták volna. Kutatások bizonyítják, hogy már a tíz-tizennégy éves kislányoknak (14 évesek 48%-ának) a testi megjelenése okozza a legtöbb szorongást. Mit gondolsz erről, illetve hogy magyaráznád el egy tíz éves kisgyereknek, hogy a képeken látható tökéletesség csupán illúzió?

Nem tudom, hogyan lehet ezeket a problémákat kezelni. Az biztos, hogy segít, ha egészséges a szülők énképe és ők harmóniát sugároznak.

Egyszer találóan egy interjúban azt mondtad, hogy egy nő illúziót vesz egy termékkel, nem pedig a valóságot. Nyilván ezzel a vevő is tisztában van, mégis megveszi a látszatot, mert hasonlítani szeretne az imidzs fotó vagy film főszereplőjére. Tervezőként mennyire érzed a felelősségét annak és törekszel arra, hogy elérhető ideált állíts a vásárlóid elé?

Használható terméket adok el egy olyan imidzzsel, ami sok nőnek a vágya. Egyszer valaki találóan azt mondta: “Egy nőnek nem azt kell adni ajándékba, amire szüksége van, hanem amire vágyik”. A márka, az imidzs ez a vágy. Hitelesek pedig attól leszünk, ha a termékünk jó.

Ez a mondás nagyon tetszik! Érdekelne, hogy ma, amikor sok nő a plasztikai sebészet nyújtotta lehetőségekkel él vagy éppen kompenzál, Te mit gondolsz ezekről a beavatkozásokról, illetve alávetnéd-e magad?

Erre most nem tudok válaszolni, mivel nem vagyok olyan helyzetben, életkorban, hogy ennek szükségét érezném. Alapvetően azt gondolom, hogy ha nem muszáj orvosi beavatkozást végeztetni magamon, akkor nem csinálom.

Szerinted a média vagy a családi, társadalmi környezet hat jobban a testképünkre? Látsz megoldást arra, hogy függetleníteni tudjuk magunkat a médiahatásoktól?

Nem olyan világban élünk itt a civilázióban, hogy bármitől függetleníteni tudjuk magunkat. Maximum magasról teszünk valamire, de attól még függetlenek nem vagyunk tőle. A felsorolt három terület is összefügg, de röviden, minden mindennel összefügg, úgyhogy ezzel kell együtt élnünk.

Nyilván elkerülhetetlen, de szerintem fontos a tudatosítás. A divat változásai nagyban hatottak az egyes korszakok szépségideáljára, jó példa rá, hogy amikor a fűző volt a divat, a női alakot is karcsú derékkal és telt csípővel ábrázolták.  Mit gondolsz a 21. századi divatnak – a cipőket is beleértve –, mekkora hatása van egy „fiktív testkép” kialakulására?

Ez annyiban igaz, hogy mindig sziluetteket kell vizsgálni, ha viselettörténetről és divattörténetről beszélünk. Jelenleg az egyenes, karcsú, szinte gyerek testalkat és sziluett az egyik trend – de ez főleg a fiatalság mániánkkal függ össze. Minél vékonyabb vagy, annál fiatalabbnak tűnsz. A másik trend a nőies homokóra, de valóban nem olyan erős vonalakkal, mint a tizenkilencedik században. Ez nem feltétlenül fiktív testkép, inkább arról van szó, hogy amilyen alkat a trend, olyan alkatúra tervezik a ruhákat: vagyis a mostani ruhadarabok segítenek kialakítani az éppen trendi sziluetteket. A fiúshoz csőfarmer és oversize pulóver, ami eltakarja a nőies formákat, a nőieshez meg peplumos ruha, hogy legyen szép, formás csípőnk. A lábbeli erre mindig rásegít a saját fazonjaival. Ha kell, kilométeres lábat csinál, ha kell, babásan formásakat.

A cipővel is nagyon sokat lehet “manipulálni”, milyen trükköket érdemes bevetni?

A ruhához válasszunk, ez a lényeg!

Befejezésül még két kérdésem lenne. Az egyik, hogy mit jelent Neked a szépség?

Jól ápoltság, harmónia, kellemes illat.

Na és a stílus? Milyen számodra a stílusos nő?

Elragadó, megragadó. Van személyisége és azt figyelembevéve él.

Köszönöm szépen Vágó Rékának, hogy a rengeteg elfoglaltsága és az év végi hajrá mellett időt szakított a virtuális beszélgetésünkre és szívből kívánom az egész REKAVAGO csapatának, hogy a “sikerkombó” továbbra is működjön!!

acheter cialis


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook