Szokások, szabályok Franciaországban
2012.09.14. - Stíluskommunikáció
„…Párizs, Párizs,
Ember-sűrűs, gigászi vadon.”
(Ady Endre: Párizs az én Bakonyom)
Ez a város a divat, a kultúra, a szerelem, a design és a gasztronómia fővárosa. Soha nem alszik, nem pihen, állandó mozgásban van. Tudták, hogy Párizsban 170 múzeum, 145 színház, 380 mozi, 16 ezer üzlet van? De meg kell említeni a varietéket, kabarékat, a Pigalle szórakozóhelyeit és a borpincéket.
A franciák nagyon büszke emberek. Büszkék kultúrájukra, európaiságukra, történelmükre, de legfőképp anyanyelvükre, mely egyre nagyobb teret kap. Franciául beszélnek Kanadában, Afrika több országában, az Afrikai Unió fő nyelve. Hivatalos munkanyelv az angol mellett az ENSZ-ben, az Európai Unió intézményeiben, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban.
Jól ismerik saját országuk történelmét, művészetét, de a többi ország értékével keveset foglalkoznak. Nem szívesen szólalnak meg más nyelven, s elvárják az odautazóktól is a francia nyelv ismeretét.
Ezért, ha üzleti tárgyalásra kerül sor, ajánlatos egy tolmácsot alkalmazni. Aki nem beszéli a nyelvüket, de megtanul egy pár üdvözlő szót, biztos lehet a fogadtatás sikerében. Ez egy kedves gesztus, az első perceket biztosan kedélyesebbé teszi.
A köszönés a napszaknak megfelelő, de hozzáteszik az uram /Monsieur, az asszonyom/ Madame, vagy a kisasszony/Mademoiselle szavakat. Az utóbbit akkor használják, ha a hölgy szemmel láthatóan igen fiatal. Ha bemutatkozunk, a saját nevünk előtt is használni kell az úr vagy asszony szót, de ez a szabály érvényes a megszólításoknál is. Partnerünket ne szólítsuk keresztnevén,- csak ha engedélyezi, – Franciaországban ez illetlenségnek számít.
Bemutatkozás és elválás alkalmával mindig kezet fognak, a kézszorítás, kézrázás nem szokásuk. Ha mégis valaki hosszan rázogatja a kezünket, azt ajánlom, hogy a kézfogásban nyissuk szét a tenyerünket, a másik fél engedni fog.
A névjegykártya és használata a francia etiketten alapul, szabályait az egész világon elfogadták. Ez a téglalap alakú, 9×5 cm-es kartonlap a hivatalos érintkezések nagyon fontos kelléke.
Érdekességként elmondom, hogy a névjegyet már a kínaiak is használták néhány évezreddel ezelőtt, tehát nem francia találmány. Akkor az volt a rendeletetése, hogy megmutassa tulajdonosa nevét, beosztását, címét, mérete mindig tükrözte annak hatalmasságát, gazdagságát. Érdekes látvány lehetett, amikor látogatás alkalmával ketten cipeltek egy ajtó méretű „kártyát”.
A Napkirály udvarában már léteztek névvel, címmel és egyéb jelzéssel ellátott lapocskák, de akkor az volt a jellemző, hogy a kártyára csak ráírták a nevüket.
A személyes kártyák használata a XVIII. századra egész Európában szokás lett. A szegélydíszek és rajzok mellett helyet hagytak a saját kezű aláírásnak. A nagykövetek, orvosok, bankárok olyan kártyákat készítettek, amelyekre eleve felfestették a nevüket. A névjegy 1796-ban jelent meg a ma is használatos formában.
A mai használatban a félreérthetőség miatt hasznos, ha a családnév nagybetűvel szedett. Elfogadott, hogy a névjegy másik oldala valamely idegen nyelven készüljön. Ha változás áll be az adatokat illetően ne firkálják át, hanem készíttessenek új névkártyát .A névjegykártya helyettesít is bennünket, de tudnunk kell mikor, mit jelez. A névjegy használatakor néhány fontos rövidítést illik megismerni:
• a.c. / avec compliment / – üdvözlettel – ajándék, virág küldésekor
• p.r. / pour remercier / – köszönettel – utólag köszönünk meg valamit
• p.f. / pour feliciter / – szerencsekívánat – névnap, születésnap
• p.p. / pour presenter – bemutatáskor – a bemutató írja névjegyére a rövidítést, és hozzácsatolja a bemutatandó kártyáját, amire már nem ír semmit
• p.f.c. / pour faire connaisance / – bemutatkozásként küldött névjegy, nagyon ritkán használják
• p.f.n.a. / pour feliciter nouvelle année / – BUÉK – ha névjegykártyára ráírják ezeket a betűket, nem kell külön aláírni. A kézzel írásnak mindig megtisztelő jelentősége van, ha fontos, kedves emberről van szó, írják alá.
• P.c. / pour condoleantes / – akkor küldik, ha temetésen, búcsúztatáson nem tudtak részt venni
A rövidítéseket a névjegy jobb felső sarkába írják ceruzával, a betűk közé mindig pontot kell tenni.
Névjegyet önmagában nem küldhetünk, mindig válasszunk hozzá az alkalomnak megfelelő üdvözlőlapot. Ha virágot, ajándékot küldünk, kártyánkat az e célra készült kicsi borítékba tegyük, ne ragasszuk le, de a címzett nevét írjuk rá. Ha a kapcsolat megengedi, inkább kézzel írjunk egy pár baráti szót, ha nem, helyesebb a nemzetközileg elfogadott rövidítés.
Üzleti tárgyalás
A legalkalmasabb a délelőtt kilenctől tizenkettőig, és délután háromtól tartó időszak.Bemutatkozó látogatás alkalmával elvárják a felkészültséget, a mondanivaló logikus, érvekkel alátámasztott előadását. Élénk vitapartnerek, céltudatosak, minden részletet alaposan megbeszélnek, így a tárgyalásokra sok idő kell. Döntésüket azonban nehezen hozzák meg, mert a vállalati rendszer ugyanolyan nehézkes, hierarchikus, bürokrata, mint a közigazgatás. Kevés az a vezető, aki hajlandó gyorsan és önállóan dönteni. A tárgyalás, esetleg vitatkozás közben soha ne üssünk a tenyerünkbe a másik kezünk öklével, ez a franciáknál nagyon csúnya dolgot jelent. Ha jó dolog történik, s az „OK”-t szeretnénk kifejezni, használjuk az ő jelzésüket: emeljük fel a hüvelykujjunkat. A nálunk használt „OK”, a karikába hajtott ujjak jelentése ott nullát jelent. Egész más hatást érünk el, ha nem ismerjük az ottani jelbeszédet. Az elkészített dokumentum francia nyelvű, még akkor is, ha a megbeszélés esetleg más nyelven történt.
Étteremben
A franciák nagyon udvariasak. Ha egy hölgy feláll asz asztaltól, minden férfi feláll, vagy legalább is megemelkedik.
Nem idegen tőlük, hogy a hivatalos megbeszéléseket ebéd, vagy vacsora közben is folytatják, de magáról az üzletről a főétel előtt nem beszélnek. Az étkezés előtt ne igyunk tömény italt, ott nem szokás, mint a fogások közti dohányzás sem, de ez Európában mindenhol általános szabály. Az étkezéshez bort kínálnak. Nagy és régi bortermelő nép, – a francia borokat már az ókori rómaiak is kedvelték. A Ciprusi Régészeti Hivatal szakértői olyan római korból származó gálya rakományát vizsgálták, amely a sziget délkeleti partjainál süllyedt el. Az amforákban Franciaország területén készült bort szállítottak. Ha nem vagyunk elég jártasak a borok világában, hagyatkozzunk az ő választásukra. A francia konyha világhírű, a magyar konyhától eltérően kerülik az erős ízeket. Rajonganak a harmonikus ízekért, született ínyencek, nem esznek sokat, inkább sokfélét. Főzéshez nem zsírt, hanem vajat, vagy olajat használnak. A magyarok délben esznek levest, ők viszont az esti főétkezéshez. Előételeik nagyon változatosak, zöldségek, rákok, halak szerepelnek a listán. Szeretik a sült húst, köretként párolt zöldségeket és sült krumplit tálalnak. Salátát az étkezés után fogyasztják, de nem illetlenség a fő fogáshoz enni. Nem vágják, hanem a salátalevelet összehajtogatják, úgy szúrják a villára. Nem baj, ha nem ismerjük az étlapokon feltüntetett ételek nevét, kérjünk bátran segítséget vendéglátónktól.
Sültjeiket háromféle módon készítik, ahogy a vendég kívánja. „au bleu” -kéken – ekkor egy pár pillanatra egy nagyon forró rostra teszik a húst épp addig, hogy a külső színe egy kékes-szürke színt kapjon, a belseje nyers marad, jószerint át sem melegszik. A „saignant”, a húst úgy sütik, hogy 2-3 mm sült réteg képződik, a belseje azonban véres. A „bien-quit”. jól átsütve – a húst addig sütik, míg a belseje át nem sül.
Ne együnk gyorsan, a franciák az étkezés minden percét kihasználják, a bekapkodott falatok ízét nem lehet jól érezni.
A desszert előtt kínálják a sajtokat, melyekből hatalmas a választék, több száz fajta sajt létezik, lehet válogatni.
Édességeik közül a felfújtak, a parfék és a különböző krémek nagyon ismertek. Szeretik a palacsintát és a krémes lepényt.
Világszerte ismertek a francia pezsgők, konyakok, mégis az étkezések fő itala a bor. Nagy gondot fordítanak az ételsorhoz illő bor, borok megválasztására. Nagyobb menüsor esetén is legfeljebb két-három félét kínálnak.
A kávét ők is szeretik. Akinek az erősebb változat kell, az express vagy az a’litalienne kifejezést használja, a híg változat neve cafe filtre A kávé mellé a férfiak brandyt, a nők édes likőrt szoktak kérni. Az étkezést záró tömény ital neve: pousse-cafe. Franciaországban is, mint nálunk, mindig a meghívó fél fizet. Ha mi hívjuk meg vendégeinket, arra is kell számolni, hogy a fogyasztáson kívül külön díjat számolnak fel a terítékért és a kiszolgálásért. Ez helyenként változó, de általában 10-15%. Ha kéri a számlát, kezével tegyen olyan mozdulatokat, mintha a levegőben írna.
Öltözködés
Nagy gondot fordítanak a megjelenésükre. Az üzleti életben a férfiak sötét öltönyt, világos inget és a nyakkendőt részesítik előnyben, míg a nők a klasszikus kosztümöt. Sokat adnak a minőségre, s ezt elvárják másoktól is. Nem szeretik a munkaidőben viselt sportos öltözetet.
Ha azt mondom Párizs, Ön azt mondja: divat
A divatipar egyik fellegvára. Már a Napkirálynak, XIV. Lajosnak is nagy szerepe volt abban, hogy ez az ország ismertté váljon, és követendő példaként szolgáljon mind a kultúra, mind a divat terén. A mai életben a neves divattervezők egész sora dolgozott, dolgozik, azon, hogy ez így is maradjon. Csak egy pár név: Chanel, Dior, Vuitton, Valentino, Lacroix, Prada, Givenchy, Ungaro, Gaultier, Galliano, Cardin, és még sokáig lehetne sorolni. Ők emelték Párizst abba a magasságba, ahol most van. A ruhadivatban a megmutatás és eltakarás örök harca évszázadok óta tart, de a nők és a divatkreátorok mindig megtalálták a módját, hogyan tegyék láthatóvá a láthatatlant. A francia nő mindig csinos, öltözködése nem eltúlzott, nem hivalkodó, hanem kifinomult letisztult, kifogástalan, egyszóval maga a stílus. Elég, ha csak a franciák nagyasszonyára, Coco Chanel-re gondolunk.
A francia nő a stílusosságot a férfiaktól is elvárja. Egy svéd, vagy egy norvég nő meglepődhet, ha a kabátját fel akarják segíteni, de egy francia nő számára ez természetes, és el is várja.
Ajándék
Franciaországban az első találkozás alkalmával nem szokás ajándékot adni. A későbbiekben közepes értékű ajándékot adjunk.
Vendégségben
Családi házhoz szóló vacsora meghívás nagyon ritka. A háziasszonynak feltétlenül küldjünk egy csokor virágot egy-két órával az érkezés előtt. A csokorba ne tetessünk vörös rózsát és krizantémot.
Érkezéskor vigyünk apró ajándékot, például csokoládét. Ha vendéglátónkat régebbről ismerjük, s készültünk a meghívásra, vihetünk neki magyar, kiváló minőségű, márkás bort, díszdobozban. A franciák nagy borszakértők, de a minőséget ők is elismerik. Másnap küldjünk köszönőlevelet a vendéglátásért.
Május elseje a franciáknál a gyöngyvirág ünnepe. A hagyomány szerint ez a virág egy évig szerencsét hoz annak, aki kapja. E szép szokás egészen az 1560-as évekből ered, amikor IX. Károly 1560. május elsején az udvar összes hölgyének gyöngyvirágot adott. Csak a XX. század elején vált szokássá, amikor a francia munkások a ruhájukra tűzött vadrózsát gyöngyvirágra cserélték ki egy május elsejei munkásünnep után. Ezen a napon mindenhol lehet gyöngyvirágot kapni. Uraim! Éljenek e szép szokással!
2.9 Kedves Olvasó!
Ha Ön azt mondja: francia, én azt mondom: parfüm! Nem lehet kihagyni! Hozzánk tartozik, mindennapi szépítkezésünk, testápolásunk elhagyhatatlan eszköze. Ahogy a ruhánk, a sminkünk, az ékszerünk, úgy a parfümünk is mesél rólunk. Egy jól kiválasztott illat magabiztosabbá, kedélyesebbé tesz minket.
A parfümöt már az egyiptomiak is használták a Krisztus előtti negyedik évezredben, igaz, akkor vallási és temetkezési célra.
Európában a parfümkészítés először a franciáknál lett valódi foglalkozás 1553-tól. Medici Katalin hozta divatba az illatozást, amikor a francia herceg feleségeként Párizsba költözött. A parfümgyártás központja Grasse város lett, s ma is a világ illatközpontja, nem messze Cannes-tól.
Akik a parfümöket alkotják, parfümőröknek nevezik. Ma a világon alig háromszáz van belőlük, közülük is majdnem kétszázan Franciaországban dolgoznak. Lehet, meglepő, de jobbára férfiak találják ki az új illatokat.
Parfümöt venni nem egyszerű dolog. Ha nincs egy márka, amihez ragaszkodunk, vagy kísérleteznénk egy újabb típussal, adjunk magunknak egy pár napot, s válogassunk az illatok között. Az egyik parfümöt árusító honlapon megszámoltam, a szalonjukban 164 márkanév közül lehet válogatni. Hmmm! De hogyan találhatjuk meg a hozzánk illőt?
Minden parfümnek minden bőrön más illata van. A csukló feletti részre tegyünk egy keveset, dörzsöljük szét, s rögtön érezni fogjuk, bírja-e bőrünk a kiválasztott típust, s azt is, valóban tetszik-e? Nem elég az üvegbe beleszagolni, vagy a tesztlapocskát meglebegtetni az orrunk előtt. Azt is ki kell tapasztalni, milyen illattípus áll hozzánk legközelebb. Egyes nők sportosak, mások elegánsak, energikusak, de vannak visszahúzódóak is.
A sportos alkathoz leginkább a tiszta, friss illatok illenek (pl. citrom)
Az elegánshoz az édeskésebb illatok (pl. vanília) az elegancia képviselői.
Az energikus, nyughatatlan természethez leginkább a kissé fanyar, illetve szokatlan, fűszeres illatok illenek.
Ha ezt tudjuk, máris szűkítettük a kört, könnyebb a választás.
Egy alkalommal azonban három-négy parfümnél többet nem tudunk elkülöníteni, elfárad az orrunk. Azt ajánlom, használjunk ki minden lehetőséget a próbákra, jegyezzük meg, melyik tetszett, s legközelebb a vásárlás alkalmával könnyebben végzünk.
A parfümöt a nyakra, a fül mögötti részre, a hajtőre, a nyak kivágásába, az alkarra a vénák fölé tegyük. Nem érdemes prémre, vagy az estélyi ruhára permetezni.
Összegzés
Ha Ön vállalkozó, akkor szinte minden nap kap egy levelet, egy e-mailt, melyben a vállalkozását segítő tréningekre hívják. ( marketing, reklám, honlap készítés stb.) Ezek nagyon fontosak és kellenek is, de hiába minden jó előkészítés, a jó tárgyalástechnika, ha úgy öltözik, úgy mozdul, hogy azzal megbántja a vendéglátóját, üzleti partnerét.
Az EU-csatlakozás óta a magyaroknak is egyszerűbb más EU-tagországba utazni, üzleti kapcsolatot építeni, más kultúrával ismerkedni. Az Unió tagállamainak könnyű elérhetősége lehetővé teszi az új kapcsolatok építését. Azok fognak legtöbbet nyerni a más kultúrákkal való találkozásból, akik nyitottak, elfogadják a különbségeket, s nemcsak megtanulják az alapvető szokásokat, hanem alkalmazzák is.
Pántyéné Horváth Klára
Irodalomjegyzék:
Görög Ibolya (2007): Protokoll az életem. Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest
Dr. Nagy György László: Illem, etikett, protokoll kisokos, sok nézőponttal
Tanulmányi segédlet tanszéki honlapon.
SZE, Győr
Orosz Anett szerkesztő (2008): Stílus és etikett, InfoMédia Kiadó, Budapest
http://index.hu/tudomany/blog/2009/10/07/francia_borokat_kedveltek_az_okori_romaiak/
http://www.parfumcenter.hu/oldal/parfumhasznalatnews
http://www.parfumszalon.hu/hu/index.php?loadpage=history
http://www.pedkp-bp17.sulinet.hu/hlc_plus/03marc_grafol3.
Képek forrásai:
1. www.ourfashion.blog.hu
2. www.macys.com/catalog/product/index.ognc?ID=76073
3. www.flagmagazin.hu
