JÓL ÉLNI – DR. HORVÁTH RÉKA ROVATA

A jól-lét sorozat előző írásában arról volt szó, hogy éljünk a jelenben. Ne időzzünk túl sokat a múltban és ne aggódjunk a jövőnk miatt fölöslegesen. Hogy jön ide a másvilág?

A jól-lét klub másvilága az egy más világ. Se nem múlt, se nem jelen és nem is a jövő. A fantáziánk sokszor időn kívüli világba, sosem volt környezetbe, hihetetlen események közé repít. Fantasztikus tájakra, irreális történésekbe, vágyaink netovábbjának közepébe. Meddig repülhetünk a képzeletünkkel? Ameddig csak tudunk. Amíg nem keverjük össze a valóságot a fantáziavilágunkkal, addig nincs semmi baj. Amíg tudjuk, hogy hol a határ a valóság és a képzelet között, addig a képzelet világába tett kirándulások csodálatos játékok, személyiségünk fejlődését segítő utazások lehetnek.

Mindannyian vágyunk valami jobbra és szebbre, mint ami a rendelkezésünkre áll. Mindenki szeretne kipróbálni olyan dolgokat, amit eddig még nem tett. Ha lehetne, rövid időre cserélnénk azokkal, akik nagy teljesítményeket vittek véghez, vagy akikre rámosolygott a szerencse váratlanul. A világraszóló teljesítmények nehézségeiből is kivennénk a részünket, igaz, inkább csak képzeletben. Ott vagyunk a hegymászókkal a 8000 m-es csúcsok közelében és szinte érezzük a bénító fáradságot a 35 fokos hidegben.    Találékony hadvezérként csatákat nyerünk vert helyzetből. Ki nem tervezte el gondolatban,  hogy mit kezdene minden idők legnagyobb lottó-nyereményével? Aki soha nem osztotta még el gondolatban vagy a barátnőjével a megnyerhető 3-4 milliárd forintot, az biztos, hogy kimaradt valamiből, amit abban a bizonyos “más világban” megélhetett volna.

A sportszeretők  álltak már képzeletben az olimpiai dobogó legmagasabb fokán. Hallgatták a himnuszt és ünnepelte őket az egész ország. Hogy mindehhez a helyszín a sarki ételbár a zsúfolt munkanap ebédszünetében, ahol az olimpiai 1000m-es kajak döntőt nézik? Nincs azzal semmi baj. Még az sem büntetendő dolog, ha valaki túlzásba viszi a beleélést a nagy teljesítményekbe. Egy nagyon kedves barátom egy személyben volt első osztályú úszó, országos judo bajnok, európa bajnok ping-pongozó és világbajnok motorcsónak versenyző. Tudtuk, hogy egyik sem igaz, mégis nagyon szerettük.

Ha valami olyan dologról álmodozunk, ami aztán célként előrevisz minket a valós életünkben, akkor biztos hogy az a fantázia pozitív hatású. Ha tervezünk valamit, amit még sosem próbáltunk, ha olyan dologba fogunk, amit nem csináltunk addig, akkor először elképzeljük, mérlegeljük a lehetőségeket, végigjátszunk rossz és jó kimeneteleket. Gondolkozunk, tervezgetünk, kitalálunk, aggodalmaskodunk, bízunk, kockáztatunk….emberi módon élünk.

Az emberi elme részleteire szedi az ismereteket, majd más módon rakja össze. Honnan táplálkoznak ezek a képzeletek? Miből épül a másvilág? Az ismereteinkből. A tudott, a tapasztalt, a  hallott, látott vagy olvasott dolgokból,  a tanulmányainkból és mások történeteiből. Igaz az a mondás, hogy amiről nem tudunk, azt el sem tudjuk képzelni. Tehát a színes fantázia alapja a minél szélesebb körű ismerethalmaz.

Biztos, hogy szeretnek olvasni, járnak színházba és szívesen néznek meg filmeket. A mesék világával kezdődnek ezek a képzeletbeli utazások. Ahogy egy kisgyerek tudata fejlődik, azonnal fogékony a mesékre. Olvassunk, meséljünk hát sokat a gyerekeknek! Ne féljenek, nem lehet túlzásba vinni. Iskolás korom előtt a dédnagyanyám sokat vigyázott rám, amíg a szüleim dolgoztak. Imádtam vele lenni, mert mindig felolvasott nekem. Nagy, hosszú, romantikus regényeket, órákon keresztül, ebédtől vacsoráig, fáradhatatlanul. Dumas, Stendhal, Victor Hugo, Defoe regényeit és még ki tudja, mi mindent hallgattam végig mellette. Ez az időszak a legkedvesebb emlék gyerekkoromból.

Amikor belefeledkezünk egy-egy könyvbe, beleéljük magunkat egy film cselekményébe, vagy a színházban azonosulunk egy-egy szereplővel, akkor is elrugaszkodunk a valóságtól. Előre tudjuk, hogy belépünk majd egy képzelt világba, ahol szívesen tartózkodunk, ami élményt nyújt. Néha örömtelit, máskor fájót.  Olyan időtöltések ezek, amik gazdagítanak, színesítenek mindannyiunkat. Biztos, hogy a legtöbben tapasztalták már, hogy ha egy történet könyvben és filmen is rendelkezésre áll, akkor előbb a könyvet kell választani, mert a film készen teszi elénk azokat a helyszíneket, azokat a szereplőket, amiket és akiket egy regény olvasása közben mi teremtünk meg és színezünk ki magunknak. Ha eddig nem tették, legközelebb próbáljanak figyelni arra, ha olvasnak, hogy mi minden apróságot képzelnek  oda egy-egy szereplő mellé!  Információ, tudás és képzelet varázsolja teljessé a regényalakok korát, hangszínét,  mosolyát,  testalkatát,   mozdulatait vagy  a várható reakcióit. A könyvekben, filmekben találkozunk váratlan helyzetekkel, esetenként tőlünk távol álló gondolatokkal, helyzetmegoldásokkal is. Végigkövetünk felemelő vagy bűnös dolgokat. Az ismereteink szélesednek, mi magunk szellemileg és lelkileg gazdagodunk. Tesszük mindezt egy olyan világban, ami más, mint a valóság. Érdekes, izgalmas, vagy biztonságosan félelmetes. Talán attól olyan jó ez a másvilág,  hogy a fantáziánkat itt jó és rossz irányba is bátran szabadjára engedhetjük, az irányítás mindig a kezünkben marad. Ha a történeteink végét magunk írhatjuk, az minden jó dolog között a legjobb. A fantáziánkban előfordulhat bármi, csak vigyázzunk, hogy az a bizonyos szűrő ott legyen a valóságba való átmenetnél! Ezzel visszaértünk oda, ahol elkezdtük ezt a témát. Létezik egy határ a képzelet és a valóság között, ami azonban a játék örömét nem rontja el.  A jól-lét klubban a másvilág értelmezése is más, mint a világban általában.