ÖLTÖNY-ING-NAKKENDŐ AZ ING OLDALÁRÓL VIZSGÁLVA
Folytatva a korábbi bejegyzésemet, vizsgáljuk meg az ing oldaláról a témát. Szerencsére ma már nem kell vadászni egy-egy jobb darabot és a színekből, mintákból is bő a választék, de talán a bőség zavara, a divat gyorsasága ad némi fejtörést a választáskor. Milyen inghez milyen nyakkendő dukál? Milyen színű inget válasszunk egy különleges alkalomra vagy üzleti tárgyalásra? Pöttyös csíkossal, csíkos kockással, mintás vagy minta nélküli? A férfi megjelenésnek az a nagy szerencséje, hogy nem kell feltétlenül a divatot követnie. A stílusos férfi öltözködés mélységéről és strukturáltságáról ismerszik meg. Karl Lagerfeld szerint is
„ A divat azok utánzása, akik különbözni akarnak azoktól, akik semmiben sem különböznek egymástól.” A stílusos férfi megjelenésnek inkább történelme van.
Egészen a XVIII. századig az inget a felsőruházat alatt hordták, tehát egykor fehérneműnek számított. Talán ezért maradt meg a protokoll szigorú szabályai alapján is, hogy különösen hölgyek jelenlétében illetlenségnek számít, ha egy férfi engedély nélkül veszi le a zakóját és ingujjban mutatkozik.
A XIX. század végéig a fehér ing egyet jelentett az előkelőséggel. Viselését ugyanis kizárólag az engedhette meg magának, akinek tellett a gyakori mosatásra, és ráadásul a váltáshoz elegendő darab állt a rendelkezésére. Bármilyen munkavégzés bepiszkolta a fehér inget, tehát csakis a gentlemanek, azaz a vagyonos nemesek vagy a tehetős polgárok viselhettek ilyen színű ruhaneműt.
A csíkos ingek csak a XIX. század végén jöttek divatba, de nem könnyen fogadták el őket a kor üzletemberének ruhadarabjaként. A mintás ingek azt a gyanút keltették, hogy a tisztaság hiányát leplezik. Köztes megoldásként a színes ingekre fehér gallért és kézelőt varrtak. Az effajta kombinációk ma is kedveltek, de soha nem sugallnak olyan komolyságot vagy ünnepélyes megjelenést, mint hófehér társaik.
A férfiing formája az első világháború vége óta alig változott. Egyedüli módosításként mellzseb került rá a hatvanas években, az öltönyhöz viselt mellény eltűnésekor. A klasszikusnak tekinthető férfiingen természetesen továbbra sincs mellzseb, már csak azért sem, mert senki sem tudja igazán, mit is kellene tartania benne.
Az egyszínű ingekkel nem nagyon tudunk mellé lőni, a mintás ingek azonban okozhatnak némi fejtörést a nyakkendőválasztás szempontjából is.
Talán a fentiek alapján nem is kell tovább magyarázni, hogy minél apróbb a minta, minél visszafogottabb a színhasználat annál elegánsabb lesz az öltözetünk. Nem véletlen, hogy vezetői szinttől, csak fehér vagy világoskék ing a megengedett. Egy bankban, biztosítónál, magasabb üzleti körökben, de akár a politikai életbe is a kifogástalan elegancia alapkelléke kell hogy legyen.
Persze tudom, hogy manapság nem jár mindenki tiszta fehér ingbe és a némiképp színes ingek már nem sugallnak alsóbbrendűséget. Éppen ezért, ha nagyon vékony a csíkozás vagy a kocka, akkor nyugodtan vehetünk fel hozzá mintás nyakkendőt is, akár csíkosat vagy kockásat, nem fogja ütni öltözködésünket, de akkor öltöny tekintetében a visszafogottság legyen a mérvadó.
Mi a helyzet a kockás-pöttyös és kockás-csíkos párosítással? Erre egy kérdéssel válaszolnék! Mi a célunk vele? Amennyiben nem akarunk nagyon hivatalosan kinézni, az egyszínű öltönyt feldobja a mintás ing, például egy kockás, vagy egy vastagabb csíkos, de ehhez én mindenképpen egyszínű nyakkendőt párosítanék vagy egyáltalán nem is vennék nyakkendőt. Pöttyös vagy más mintás nyakkendőt nem célszerű keverni más mintával. A címlapokon és a celebek világában persze szinte minden elfogadott, de nekik munkaeszköz a magamutogatás. Mi a céljuk vele? Feltűnés, kitűnés, extravagancia? Személyiségük szürkeségét próbálják vele kompenzálni? Akármennyire csűrjük csavarjuk a példákat a megfelelő társítás fogja meghatározni megjelenésünket, stílusunkat.
Egy kedves stíluskommunikátor kolléganő szavaival élve, a társítás, olyan, mint a zene. Amikor egy szimfonikus zenei művet hallgatunk, csak a zenére figyelünk, a dallam lágyságára, erősségére, dinamikájára, a zene harmóniájára. Viszont, ha az első hegedűs vagy a zongora erősebben szól, esetleg elkezdenek egymással rivalizálni a zenészek, már felborul az egység és csak a zavaró tényezőkre tudunk figyelni.
Így van ez a férfi üzleti öltözködés területén is. Ismerjük a különböző formákat, színeket, de ha nem tudjuk harmóniába hozni, diszharmonikus lesz öltözékünk. Persze, akinek a személyisége megengedi, nyugodtan keverje a mintákat, hiszen tud egy mintakeverés is még az ízlésesség határain belül mozogni, de ezt csak tényleg annak javasolt használni, aki ismeri azt a vékony határvonalat, ami az ízlésest az ízléstelentől elválasztja.
Radványi Nagy Emese