Stílus és szellemi impulzus? A tavaszban kitakarja magát az új és kerüli mindazt, ami kopott? A természet, a táj szemünk láttára öltözik át. Felfedezhetjük a tavasz rejtett stílusát?

Az autópályán Budapestről Szegedre, aztán tovább utazol. Nézel előre, útra szegezett tekintettel. Hangjába burkol az autórádió. Hirtelen gyorshírek következnek. Már nem hallod miről van szó, mert telefonálni kezdesz. Gépi hang válaszol: „A hívott szám jelenleg nem kapcsolható.” Újra él a csönd. Az autópálya Szeged előtti utolsó harmadán feltűnnek a ritkásan települt tanyák. Világok és nemzedékek suhannak el. Naplementék tündöklése. A régi emlékezete az élő képzeletbe hatol. A tél koszos gúnyái szanaszét hevernek. Nagy eső volt. Kóborol sok tisztára mosott folt. A száradó föld illatába tavasz-ihletésű jelképek vegyülnek. Az elhagyott tanyán a tető már beszakadt. A vert falak félig összeomlottak. A repedéseken az elhagyott gémeskút árnya tör át. Pásztorének szilaj üteme keresi a kihűlt tűzhely nyomát. Mielőtt előző életüket a falak végleg elfelejtenék, az ajtók helyén csapongó dallamú hangfoszlányok térnek vissza. A külső forma lassuló dinamizmusa ez. A lelkesedés utolsó tánca?

A tavasz örök-gyönyör energiái mutatkoznak. Az emberi szívben, az öt érzékben a tavasz újrateremtő ereje él. A Bartók-zenére jellemző, rubato-játékba kezd az idő. A tenyésző múlt vásznán egy repedés a jelenre hasad. A verbunkosokra emlékeztető, tovalibbenő zenében a fafúvósok madármotívumai szárnyalnak. Bartókkal a frissülő időben? A látóhatár szélén a végtelen tér egy akácfasorba ütközik. Az égre nézel. A Fehér-tó felé madarak húznak el. Kezed az elektromos ablakemelőre téved. A hűvös levegő zúgva tódul be és az őszi levél érintésére emlékeztet. Köridőben élünk. Tényleg? Az idő körforgásában most a tavasz hoz-visz jeleket. A boldogság az apróságokban rejtőzik. Az idő árama zenébe öltözik. Az autó számítógépén digitális táncot járnak a fények.

Tábla mutatja, ez már Szeged. Rutinosan átszeled a várost. Elfordulsz Vásárhely irányába. Az algyői Tisza-hídnál veszed észre a villogást a műszerfalon. Pihenni sem ártana. Hosszúra nyúlik a nap. DVD-t csúsztatsz a lejátszóba. Bartók Béla Szabadban című zongoraművéből Az éjszaka zenéje tölti be az utasteret. A természet finom neszeivel suhansz át a városon. Vásárhely után, a kereszteződésnél Békéssámson-Szőllőspuszta felé nézel.  Az új kompozíciós stílusú titokzatos zene a szomszéd falu határából hallatszik át? Az éjszaka zenéje című darabot 1926-ban Bartók Béla Szőllőspusztán komponálta.

A visszapillantó tükörbe nézel. Felível, majd szétterül a tekinteted. Szét vannak szórva az apró részletek? A külső bizonytalanság és a benső bizonyosság elkísér? Az országúton néhány biciklis imbolyog. A Száraz-ér partján, a Betyár csárdánál felgyúlnak a lámpafények. Merre jársz, felismered? Ettől a helytől negyvenöt kilométerre, Nagyszentmiklóson született Bartók Béla. Hullik az ég harmatának legjava. A Nap és a Hold indázó fája egyre magasodik. A szél vizet áraszt. A föld arcán már kisimított egy ráncot a tavasz.

Első megjelenés: az első szövegváltozat Bartók a tavaszi szélben címmel jelent meg, DÉLMAGYARORSZÁG, 2006. ápr. 14. 14. p. ; DÉLVILÁG, 2006. ápr. 14. 14. p.