Hotel Hermitage Monte Carlo

2014.05.08. - Stíluskommunikáció

JÓL ÉLNI – DR. HORVÁTH RÉKA ROVATA

Monte Carlo a túlzások városa. Ott minden szebb, magasabb, csillogóbb, célszerűbb, gazdagabb, tisztább…… Nagyon különös város. Semmihez nem hasonlítható. A gyönyörű öböl partján a meredek hegyoldalban egyszer csak ott van ez a város a 20-30 emelet magas házaival és 10-12 szint mély mélygarázsaival,  a tökéletesen megtervezett minden egyes négyzetcentiméterével, a mindig csupa virág utcáival és tereivel, a csodálatos üzleteivel, extra szállodáival, luxusautóival,….. Az ember azonnal érzi, hogy itt máshogy kell felfogni, elfogadni és élni az életet. Az alap máshol van, a koordináta-rendszer 0 pontja magasabbra került. Nem csak egy-egy kimagasló dolog van, hanem minden az. A luxus nem csak megjelenik, még az sem lenne pontos, hogy lépten-nyomon megjelenik. Monte-Carlo maga a luxus, elhelyezkedésében, működésében….mindenben.

Kényszerítem magam, hogy ne a városról meséljek, pedig megérne néhány oldalt. Szálloda sorozatot ígértem és ma egy monte carlo-i hotelt mutatok be, az Hermitage-t. 5 csillagos, nagy szálloda, mintegy 280-300 szobával. Klasszikus épülete a város központjában helyezkedik el, 2-300 méterre a Casino épületétől. Hosszan elnyúló épület. Egy része a tengerre néz, közel a kikötőhöz. Klasszikus, hagyományos, igazi előkelő szálloda. Efelől szemernyi kétség sem marad, ezt sugallja és bizonyítja minden. Ha az ember autóval érkezik, bekanyarodva a főbejárat elé, egyenruhás bell-boy, kocsirendező, doorman fogadja. Nyitják a kocsi ajtaját, kisegítenek az autóból, kiveszik a csomagokat. Fel sem merül, hogy valaki majd kiteszi az utasait vagy a családját és leviszi az autót a garázsba…Ez a kocsirendező dolga.

A lobby elegáns, hűvös nyugalmat árasztó, ugyanakkor mozgalmas, és a kényelmes kanapékkal, fotelokkal igazán barátságos hely. A burkolat fehér márvány, a falakon selyem tapéta,  a virágdíszítés orchidea minden mennyiségben. A vitrinekben a vezető divatmárkák egy-egy kiállított darabja…Chanel táskák, Bulgari ékszerek, Mont blanc tollak…

A nyüzsgő város központjának forgatagából betérni ide olyan, mintha az ember a nyugalom szigetén ért volna földet. A környezet biztonságot sugall, kellemes, megnyugtató, a vendég az első pillanattól kiemelt bánásmódban részesül, odafigyelnek rá és barátságosan segítik, ha igényli. A lobbyból nyíló folyosók süppedő szőnyeggel borítottak, a vendég hangtalan léptekkel jut a szobájához. Útközben gyönyörködik a hotel gazdag szépségében, az alkalmazott anyagok magas minőségében. Világos, derűs, biztonságos, ez az érzés a kísérőnk. Az alkalmazottak egyenruhája nagyon egységes, de nem feltűnő. A szobalányok csöndesek, gyorsak, szinte láthatatlanok. Nincs kocsitologatás és csörömpölés a folyosókon.

A legtöbb szobának van egy kis előtere. A szobák nagyok, hatalmas ággyal, sok beépített szekrénnyel, kényelmes íróasztallal, barátságos fotelekkel, nehéz bársony függönyökkel.  A fürdőszoba kimondottan nagy, a berendezése fényűző. Minden szobában, ahol jártam, a fürdőszobának is volt ablaka. A törölközők, fürdőköpenyek, szőnyegek hófehérek, puhák, vastagok. Kellemes, kellemes, nagyon kellemes, az embernek ez minden gondolata.

Érdekes, jóleső és ritka ajándéka ennek a szállodának az enteriőr-illatosítás. A szobájába belépve szinte csak sejti az ember a kellemes illatot, ami nem a képzelet játéka csupán, hanem a koncepció része. Minden érzékszervünket rabul akarja ejteni a hotel és sikerül is neki.

A szobaárak igen magasak és nem tartalmaznak semmit. Nincs benne az internet, a garázshasználat és a reggeli.  Azt külön kérheti a vendég, ha szeretné. A reggelit  érdemes kipróbálni, mert itt az is különösen gazdag, egyedi hangulatú, méltó a helyhez. A hotel egyik aulájában szervírozzák fel, az első szinten. A tágas térben a földszintről széles, kovácsoltvas díszítésű lépcsőfeljárón, vörös szőnyegen juthatunk fel a reggeliző részhez. Fehér abroszokkal terített asztalok, elegáns pincérek várnak. Természetesen nagyon gazdag az étel- és italválaszték. A szervíz első osztályú. A pincérek figyelmesek és szolgálatkészek. Szintén nem szokványos dolog: ottlétünkkor kellemes élőzene volt a reggelinél, egy zongorista játszott.

Természetesen az étterem, a bár, mind-mind a gazdagság, a sokat-adás és a kényelem érzését kelti. Az egész szállodában, bár sok vendég van, mindig a nyugalom és a kényelem a legjellemzőbb.

A fitness-wellness részleg pazar. A belső medence körül helyezkedik el, hatalmas üvegfelülettel a kikötőre és a tengerre. Csodálatos látvány, igazi ritkaság. A részleg használata a vendégek számára ingyenes. A kezelésekért kell csak külön fizetni.

A szállodában a liftek is különösek: a folyosók burkolata folytatódik bennük. Kis kárpitozott, párnázott pad szolgál arra, hogy aki akar, leülhessen. Amikor utoljára ott voltunk, épp egy kiemelkedően érdekes összejövetel színhelye volt Monte Carlo. Alain Ducasse, a méltán világhírű chef pályája egy évfordulóhoz érkezett: 25 éve nyitott a Hotel de Paris-ban a XV. Lajos nevű étterme, amely 3 michelin csillagos minősítésű. Erre az évfordulóra, pályája eme mérföldkövének ünneplésére meghívta a világ vezető chef-jeit egy hétvégére és egy díszvacsorára. Néhányan  közülük az Hermitage-ban laktak és össze-össze találkoztunk velük a liftben, a lobbyban vagy a tetőkertben. Érdekes élmény volt hús-vér emberként látni őket, amint útbaigazítást kérnek valami egyszerű dologban ahelyett, hogy “élet-halál urai” lennének a konyhájukban.

Monte Carlo: élmény. Desszert, unikum, a különlegesek közt is az egyik legkülönösebb.

Azok a dolgok, amik minden városban megvannak, itt szuperlatívuszban vannak jelen. A pályaudvar, az utca, ahol a Forma-1 futam dübörög a nyár elején, az autók, amik között minden tizedik valami extra drága csoda, a Casino, ami a világon a leghíresebb, a luxusjachtok, amikből egyik a Hercegé…. a strandok, az éttermek, a bárok, a helikopter leszálló a város közepén….és a szállodák. Monte Carlo nem a realitás, közel sem a mindennapi élet. Mégis élhető, érdekes, sokat adó város. A Hotel Hermitage az egyik darabja a nagy puzzle-nak, amelyen keresztül bepillantást igyekeztem nyújtani erről mesébe illően különös helyről.

 

 

 


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook