A hazai divatélet központja, ahogy minden másé is, fővárosunk Budapest. Van azonban egy nagyon ígéretes tervezőnk, aki mindennek dacára kitart a vidéki lét mellett és a nyugati határszélen egy kis községben működteti a vállalkozását. Már első találkozásunk alkalmával lenyűgözött az a hihetetlen lelkesedés, ahogy végtelen szakmai alázattal a munkájáról beszélt. Kétségtelen, hogy a ruhatervezés ma egy nagyon felkapott szakmának számít és rengeteg fiatal lány álma, hogy divattervező legyen, de sokan nem látják a külsőségek hátterében megbújó rengeteg munkát, a töretlen kitartást és lemondások sorozatát. Egy kedves, törékeny és nagyon céltudatos lány Horváth Barbara 2007-ben úgy döntött, hogy az alkalmazotti lét helyett a nehezebb utat választja és saját vállalkozásba kezd. 2012-ben Ssamaryll néven megalapította saját márkáját, még ugyanebben az évben megnyitotta első üzletét Bécsben és bemutatkozott a bécsi, majd idén a londoni Fashion Week-en.

Olvastam, hogy soványságod miatt „kényszerültél rá“, hogy tizennégy éves korodtól varrni kezdjél. Gondolom a „kényszer“ mellett azért a szenvedély is befolyásolta a pályaválasztásodat? Mesélj a kezdetekről!

Az alkotás öröme végigkísérte a gyerekkoromat. Édesanyám mindig nagy örömmel és odaadással varrt nekünk, teljesítette különleges kívánságainkat. Aztán természetesen én is kezdtem szépen lassan belefolyni és az érdeklődésem egyre nőtt a varrás iránt. Igen, valóban elég sovány kislány voltam. A konfekcióipari ruhák ezért is, valahogy nem azt a képet nyújtották, mint amit elképzeltem és látni szerettem volna, nehéz volt az alkati tulajdonságaimhoz megfelelő ruhadarabokat találni. Úgyhogy több-kevesebb sikerrel az elején, de elkezdtem a saját elképzeléseimet megvalósítani, ami mára a szenvedélyemmé vált.

2007 óta dolgozol tervezőként, egy év múlva megrendezted az első bemutatód, 2012-ben bemutatkoztál a bécsi Fashion Week-en, illetve megnyitottad saját üzletedet Bécs első kerületében, ami presztízs értékű helynek számít a városban. Külföldön szerinted jobban boldogul egy tervező?

Azt gondolom, hogy külföldön és itthon is ugyanolyan nehéz érvényesülni ebben a szakmában. Sok tehetséges tervező van és nem egyszerű kitűnni. Az, hogy Bécs felé nyitottam, az valóban tudatos választás volt, de ez annak is köszönhető, hogy az osztrák határ mellett élek.

Igen, ez logikusan hangzik. Nyilván minden tervező álma, hogy saját márkát alapítson. Ez Neked 2012-ben teljesült, amikor elindítottad útján a Ssamaryll márkát. Mi minden kell egy jó induláshoz, na és az életben maradáshoz?

Egy jó induláshoz, talán elsősorban a céljainkat kell pontosan meghatározni. Sokan nem látnak bele, de egy saját márka, cég felépítése küzdelmes dolog, rengeteg munkával és néha lemondással jár. Az életben maradásról még elhamarkodott lenne nyilatkoznom, hiszen rövid ideje van csak meg az üzlet, ahogy a cég is. Még mi is csak a stabil alapokon dolgozunk, és célunk, hogy folyamatosan fejlődjünk.

Milyen a Ssamaryll nő?

Szeretném ha egy kiegyensúlyozott, boldog, sugárzó nőt jelentene.

Egyáltalán honnan a névválasztás?

A név egy fantázia név, nincs jelentése, csupán játék a betűkkel.

Az egyik ruhád megjelent a 2013-as áprilisi angol Vogue magazinban, ami szakmai elismerésnek sem utolsó, itthon viszont nem kapott nagy publicitást. Mi ennek az oka?

Szerintem jó néhány cikk megjelent ezzel kapcsolatban, rádió interjú és egyéb megkeresések is történtek. Viszont a márka itthon még nem annyira ismert, hogy felfigyeljenek az emberek az ezzel kapcsolatos hírekre. Ehhez még kell egy kis idő…

Kitartás és türelem.. A 2014-es őszi-téli kollekciódat idén februárban a London Fashion Week-en több magyar tervező mellett Te is bemutattad. Ez a kollekció is bizonyítéka annak, hogy az estélyi, alkalmi ruhák mellett a hétköznapi, hordható ruhákhoz is nagyon jó érzékkel nyúlsz hozzá.. Mi volt az inspiráció?

Ennek a kollekciónak a megtervezésekor, nagyban inspirált Platón Lakoma című műve. A szabásmintákban és a formai kidolgozásban is meghatározó volt a mű szimbolikája, a kettéosztott lelkek jelképe. Így a kollekció fő inspirációja a teljesség iránti vágy volt.

A London Fashion Week alatt két helyszínen is lehetőségetek nyílt a bemutatkozásra.   Beváltották ezek a hozzáfűzött reményeket?

Mivel első alkalommal vettünk részt a LFW-en, új márkaként a kapcsolatépítés volt az elsődleges célunk.

Londonban egy jól sikerült bemutató után, egy dubai tervező céggel a LalaQueen márkával együttműködve egy kampányfotózáson is résztvettetek. (Az ő táskáikkal mutatáttok be legújabb kollekciótokat angol modelleken, a fotósorozatot Mario Guarino olasz származású Londolban élő fotós készítette több helyszínen.) Számítatok hasonló együttműködésekre a jövőben?

Tartom a kapcsolatot továbbra is a LalaQueen tervezőjével és úgy gondolom lesz még lehetőségünk együttműködni a jövőben. Szívesen nyitnának Bécs felé, ahogy én is az arab piac felé, így megpróbáljuk kölcsönösen támogatni egymást.

Milyen országok piacán tudod a leginkább elképzelni a darabjaidat?

A skandináv piac eddig kitűnő és újszerű választásnak bizonyult, de a jővőben szeretnék nyitni az arab és a távol-keleti piac felé.

Gondolom azzal, hogy Benes Anitánál kezdted a pályát, szinte egyértelmű, hogy soha nem fogsz teljesen elszakadni az alkalmi ruháktól és kizárólag hétköznapi ruhákat tervezni. De mennyire van ezekre kereslet a hazai és a külföldi piacon?

Sajnos kevés olyan esemény van, melyre alkalmi ruhát vagy báliruhát keresnek az emberek. Viszont a hétköznapokban is egyre többen keresik a finomabb, elegáns, egyedi, nőies darabokat. Úgy érzem ebben találom meg leginkább most önmagam.

Fantasztikusan sikerült a kollekciód! Milyen anyagokkal, színekkel és formákkal dolgozol a legszívesebben? Rád is igaz, hogy elsősorban magadra tervezel?

Igen elsősorban olyat tervezek, amit magam is felvennék. Legyen benne valami különleges, egyedi és mindig a nőiességet próbálom hangsúlyozni A színek, formák hangulatomtól függően változnak, de vannak jól bevált stabil dolgaim, amik igazán jellemeznek. Ilyenek például az övek, a csipke vagy virág applikációk. Szeretem megtalálni az anyagok különlegességét, így gyakran égetem, vagy kikeményítem és így különböző érdekes dekorációkat tudok készíteni, ami különlegessé tesz egy-egy alapdarabot.

Mennyire meghatározóak számodra a nemzetközi trendek? Irányadó valamelyik FW a kollekciód megálmodásakor, a tervezési folyamat során?

Természetesen figyelem az új trendeket, mind a színek, mind a formák, illetve az anyagok tekintetében is. Azonban, ha nem érintenek meg, vagy nem tudok igazán azonosulni velük, akkor nem félek figyelmen kívül hagyni őket. A legfontosabb számomra az önmegvalósítás!

Kis műhelyedben egy varrónővel dolgozol együtt. Az anyagbeszerzéstől kezdve a  tervezésen, modellezésen át a szabás-varrásig minden munkafolyamatot Te tartasz kézben. Meddig lehet ezt egyedül vinni? Milyen feladatokat szoktál kiadni a varrónődnek?

Folyamatosan azon dolgozom, hogy minél több munkafolyamatot át tudjak adni a megfelelő szakembereknek, így egyre bővül a kis csapatunk. Még idén szeretnénk egy nagyobb helyre költözni, ahol a kivitelezés, a tervezés és egy kis bemutató terem is helyet kapna majd. Szerencsére olyan megbízható, munkájára igényes varrónőkkel dolgozom, hogy bátran rájuk bízhatom a legtöbb feladatot.

Milyen méretekben, áron és hol lehet hozzájutni a ruháidhoz?

Általában 36-42-es méretben dolgozunk, kicsit magasabb áron, mint a konfekció, hiszen még a darabszámunk nem veszi fel a versenyt azokkal a mennyiségekkel. Jelenleg Budapesten a Laoni la Store-ban, Bécsben az  első kerületben és Svédországban a Horby-en lehet megvásárolni a ruháinkat.

Kérlek fogalmazd meg, hogy mit jelent számodra a szépség?

Elsőre az jut eszembe, hogy fontos része az életemnek, mivel a szépség az, ami a legjobban formál engem és az életemet: toleranciára tanít és egyfajta rugalmas látásmódra. Azt gondolom, hogy a szépség egy meghatározhatatlan fogalom, mivel mindenkinek mást jelent. Külsőségekkel nem jellemezhető, inkább egyfajta könnyed, letisztult, nyugalom érzését keltik bennem a számomra szép dolgok, és egyben izgatottá is tesznek. Ilyenkor a szépségem tárgyát igyekszem a legapróbb részletekig megfigyelni, kiismerni, keresem a szépségének az okát

Nagyon szép megfogalmazás! Na és mi a helyzet a stílussal?

A stílus, vagy akár egy stílusos ember számomra az, aki tisztában van önmagával és az egyéniségével és azt bátran vállalja, nem fél a megítéléstől.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést és további nagyon sok sikert kívánok a Ssamaryll csapatánakJ !!

Kiemelt kép: Werner Himmelbauer

Fotósok sorban:
Simon Tibor, Èder Krisztián, Simon Tibor, Esther Horvath, Esther Horvath, Debreczeni Zita