KOVÁCS TÍMEA ROVATA

Egy idős asszonyt látok, aki nehezen tipeg apró lábain, miközben nevetve integet a kamerába. A következő képkockán leveszi a cipőjét és még mindig mosolyogva, tekintetében a büszkeség tüze lobban.

Egyike azon idős asszonyoknak, akik egy sok száz éves hagyomány nyomait viselik testükön Kínában. Éppen egy fotó illetve videó sorozat készül az örökkévalóságnak erről a mára már letűnt kínai hagyományról, amikor is a kislányok lábát kötözéssel eltorzítják már 4-5 éves kortól, hogy később megfeleljenek az akkori szépségideálnak.

Először nem értem a kínai asszony őszinte mosolyát, hiszen köztudomású, hogy nagy fájdalmai vannak. Később megértem. Szépnek érzi magát és úgy tudja, szépnek látják őt.

Hátradőlhetünk, hiszen ez már történelem. Ma már ez nem divat. Sem Kínában, sem máshol a világon. Elborzasztásként és a történelmi korok megörökítéseként mutogatják. Csupán fekete-fehér képek lesznek rövidesen.

De valóban így van?

Eszembe jutnak azok az ázsiai nők, akik fehérítik az arcukat, mandulavágású szemeiket európaivá műttetik. Implantátumokat helyeznek a nők a szájukba, fenekükbe, térdükbe, mellükbe. Mi a különbség? Ők is szépek akarnak lenni, szépnek akarják látni magukat és elismerést akarnak kivívni környezetükből a szépségükkel.

Aztán jönnek a kétkedők, akik szerint nem lehet a két dolgot összehasonlítani, hiszen a mai modern nőnek van választási lehetősége. Felnőve dönthet erről és megfelelően kipróbált eljárásokat vehet igénybe. Aztán látjuk azokat a képeket, amikor mezítláb, látszólag rossz higiénés körülmények között operáló plasztikai sebészt mutatnak be. Hiszen sokaknak csak így megfizethető a kívánt műtéti eljárás. Hallunk nőkről, akik a műtét után sem érzik boldogabbnak magukat, így vagy megbánják vagy újabb és újabb plasztikai eljárások alá vetik magukat.

3-4 éves kislányok kezében ott van a mobiltelefon, látják a tv-ben, újságban a modelleket, a Barbie babákat és látják a szépségideálokat. Szépek akarnak lenni. Valóban van tehát választásuk ezeknek a kislányoknak? Tényleg felnőtt korban dől el, hogy mit akarnak? Vagy akkor már csak a műtét idejéről, típusáról dönthetnek valójában?

Nem gondolom azt, hogy az ilyen jellegű szépészeti eljárások vagy más külsőségekről szóló elemek egyértelműen ördögtől valók. Azt viszont gondolom, hogy soha nem volt ekkora szükség a felnőttek segítségére annak érdekében, hogy valóban legyen választásuk a gyerekeknek, hogy valóban megértsék a szépség összetettségét.