1. Ha a szem a lélek tükre, akkor az előszoba a lakásé.
Joggal kérdezhetjük, egy ilyen jelentéktelennek tűnő helyiség hogyan tölthet be mégis ilyen fontos funkciót. De elég csak végiggondolnunk, mi az előszoba szerepe az épületekben. Elhelyezkedésénél fogva átmenetet képez a külső és a belső világ között, a privát és publikus szférát köti össze, illetve különíti el azokat.
Már az ókori Rómában is fontos feladattal bírt a vestibulumnak nevezett, az utcától az átriumot (melyből azután az intim szobák nyíltak) elválasztó hosszú folyosó. Nem csupán a biztonságot szolgálta és a lakóterek intimitását növelte, hanem gyakran dús díszítettségével a jólétet is szimbolizálta. Számos esetben a díszes kapun átlépve, mozaikkal gazdagon kirakott, akár vendégváró, akár tolvajokat elijesztő feliratok, képek díszlettek itt.
Későbbi korokban az előterek, hallok építészeti jelentősége tovább erősödött, hiszen méreteivel, pompájával a tulajdonos társadalmi rangját, vagyonát is szimbolizálni kellett. A középületek, üzletek hatalmas előcsarnokai is a belépő lenyűgözésére szolgáltak, amellyel a tiszteletet, megbecsülést és a bizalmat igyekeztek az építtetők előidézni.
Napjainkban sajnos hajlamosak vagyunk – megfeledkezve prezentáló feladatáról – csupán egy szükséges szélfogóként, ruhatárként, és nem az otthonunk szerves részeként tekinteni rá. Pedig kis odafigyeléssel és néhány apró trükkel még a legapróbb előszoba is hívogató, hangulatos belépővé válik, amely stílusosan vezet be az egyén személyes tereibe, legyen az iroda, üzlet, vagy privát otthon.
A klasszikus, több ezer éves kínai térrendezés ismerete nélkül, annak sok eleme megjelent a nyugati építészetben is már évszázadokkal ezelőtt. Ezek olyan, tapasztalati úton megszerzett tudásra épültek, melyeket mára sajnos elfelejtettünk alkalmazni. A bejárathoz, fogadó helyiséghez kapcsolódó „szabályok” már a kapu és a ház közti előkertet is érintik, nem beszélve a nagy jelentőséggel bíró bejárati ajtóról.
Tehát már mielőtt belépnénk egy lakásba, üzletbe, vagy irodába, megannyi jelzést kapunk, melyek nagy részét csupán a tudatalattink raktározza el. Azonban mindezen hatásoknak köszönhetően az ajtón átlépve már komoly prekoncepciókkal rendelkezünk. Ha tehát nincs lehetőségünk (pl. egy társasház esetében) a bejáratunkhoz vezető utat tisztává, barátságossá, világossá – azaz hívogatóvá – tennünk, akkor még fontosabb, hogy az előszoba megjelenésével kompenzáljuk az addigi benyomásokat.
Bármilyen pici belépőről is legyen szó, a rendezettség és tisztaság kötelező eleme egy stílusos előszobának. Egészen apró helyiségekbe nem érdemes szekrénykéket bezsúfolni, elég néhány akasztó, egy tükör és egy lerakó polc, vagy kulcsszekrényke. Egy kislakásban amúgy sincsenek távolságok, ezért ha a cipős-, vagy a beépített szekrény máshová kerül, az is csak néhány lépés távolság.
Így elkerülhető, hogy a rengeteg kabáttól csak háromnegyedéig lehessen kinyitni a bejárati ajtót, vagy hogy keresztülzuhanjunk a cipőkön, mikor átvesszük a postástól a levelet.
Nagyobb méretű előszobákban bármennyire is csábító, hogy sok rakodófelületet alakítsunk ki, mégis vigyázni kell a holmik felhalmozásával. Érdemes egy kis ülőrészt kialakítani a cipőhúzáshoz, konzolasztalt tenni a tükörhöz, de a sok fogason és cipőtartón elhelyezett látható ruhadarab sosem fog rendezett képet mutatni. Ezért ajánlott beépített szekrényeket, szép díszdobozokat, kosarakat használni, és azokba elrejteni mindent, amire az előszobában szükségünk lehet.
A megvilágításnak hatalmas ereje van, megmutathat és elrejthet, vakíthat és melegséggel tölthet el. Éppen ezért okosan kell használni. Célszerű és hasznos a megfelelő erősségű általános megvilágítás, de érdemes lokális fényforrásokat is alkalmazni, például a tükörnél falikarok elhelyezésével. Szép részleteket spotokkal is kiemelhetünk, vagy színes LED-csíkokkal egészen különleges hangulatokat alakíthatunk ki. Fontos, hogy induláskor jól lássuk magunkat a tükörben, vagy a reggeli kapkodásban könnyen megtaláljuk a kulcsainkat. Mindezekhez elengedhetetlen a megfelelően tervezett világítás.
Tegyük az előszobát is a lakás koherens részévé, akár színeivel, akár a burkolataival, amelyek egységet alkotva a lakás egészével, folytonosságot teremtenek a terek között. Például, ha egy szín következetesen felbukkan a lakásban, használjuk az előszobában is, akár csak egy képkeret, vagy egy akasztó színének megválasztásakor.
Textilekkel, dekortapétával, egy jól megválasztott tükörrel vagy képkerettel csodákat lehet elérni anélkül, hogy helyet foglalnánk velük a hasznos térből. Ezek a dekorációs elemek azonban nem mehetnek a praktikum rovására. A padlónak, falaknak strapabíró burkolatot kell kapniuk, melyek jól és könnyen tisztán tarthatóak, a tükörnek megfelelő méretben és magasságban kell a falra kerülnie, hogy egész alakos képet kaphassunk benne, és a sáros cipőknek is helyet kell biztosítani például a lerakó/leülő alá helyezett csepegtetőtálcán.
Szerencsére a praktikum és az esztétikum nem zárja ki egymást, csupán jól átgondolt tervezést igényel, hogy a szükséges egyben stílusos is legyen.
+ 1 tipp: – Tudta Ön?
Az ananászmotívum évszázadok óta a vendéglátás és a luxus szimbóluma. Míg a közép-amerikai indiánok falujuk vagy házaik elé ananászt helyeztek barátságuk és vendégszeretetük jeléül, addig Európában az 1600-as években csak az uralkodók kiváltsága lehetett ez a gyümölcs, amely hamar státusszimbólummá vált. Az építészetben, és valamennyi díszítőművészetben is számtalan, szerteágazó formában megjelent, és a mai napig is népszerű az ananász ihlette forma, amely a szívélyességet, barátságot jelképezi. Így egy szép, ananászt mintázó kopogtató elhelyezésével, vagy a bejárat mellé állított ananász ajtódíszekkel minden látogatónknak azt üzenjük, hogy szívesen és szeretettel gondoskodunk róluk, amíg a házunk vendégszeretetét élvezik.
Felhasznált irodalom: http://www.vroma.org/~bmcmanus/vestibulum2.html
http://www.rug.nl/staff/s.a.speksnijder/the_elusive_vestibulum.pdf