Az „öröklét” dimenziójában, kiragadunk egy időszakaszt. A születés és halál közötti létezést, évszámokban mérjük. A feladatok ellátásához időt, energiát kapunk. Az idő értéke minden helyzetben másként hat. Egy anyának gyermeke kihordása hosszú várakozást jelent, a tanórán, a diáknak a csengőszóig tartó egy perc is örökkévalóságnak tűnhet, míg a mentőnek egy másodperc töredéke is az életet jelentheti.  Gazdálkodni kell, idő legyen elegendő. Az idő pénz. Viszont pénzért időt nem nyerhetünk. Egy nap 24 órát kapunk. Minden egyes nap hasznosan fel nem használt perceit, nem tudjuk átvinni holnapra. Ezért fontos ma jól tervezni, változni, tanulni, tapasztalni, bölcsen gazdálkodni, a megfelelő pillanatban változtatni és cselekedni. Weöres Sándort idézve: „Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése.”

Céljaink megvalósulása az élet értelmét adja, boldogulásunk azt jelenti, hogy haladunk, folyamatos mozgásban vagyunk. Kötelezettségeket teljesíteni, elvárásoknak megfelelni, érvényesülni, harmóniában lenni időkeretek között, különböző szerepekben teljesíteni, nagy kihívást jelent mindannyiunk számára. Kisgyermekként a szülőkkel elegendő időt tölteni, boldogság a gyereknek, édes teher a szülőnek. A család meghatározó és összefogó szerepe mellett, a munkában eltöltött idő és az önmagunkra fordított időegység, folyamatos tervezést igényel. Az idővel való gazdálkodás a mennyiségi-minőségi mutatók, a prioritások felállítása határidők betartása, az idő hasznos eltöltése vagy a pazarlás, saját felelősségünk. Kimondani dolgokat vagy hallgatni, tűrni, várni és nem cselekedni, úszni az árral vagy áramlásban lenni, nagy különbség, ugye? Mások által kitűzött célokért hajtani, amelyek megvalósulása nem rajtunk múlik, valóban fontos feladat? Saját célokat kitűzni, az utunkon lenni, teljesíteni erőn felül értékek létrehozásáért, szenvedéllyel, vagy terveket szolgálva, kizsákmányolni önmagunkat, ugyanazt jelenti?

Az időmérleggel spórolni lehet. Fehér papírlap, ceruza elegendő. Belső vágyak, célok, pontos terv, konkrét feladatok, határidők kitűzése és cselekvés. Cselekvés nélkül a vágy és cél, csak álom marad.
A terv folyamatosan módosítható, hisz csak egy terv. Értékessé akkor válik, ha hozzárendeljük a határidőre elvárt eredményt, mindegy, hogy milyen területen. A fejlődéshez alázat, szorgalom és türelem szükséges. Mindenre meg kell érni, az időt sürgetni nem lehet.

Nincs elég idő? Miért? A folyamatos erőfeszítések és üresjáratok, a kibillenés és elhajlás, vagy megalkuvás miatt. A szükségletek fontossági sorrendje, a mi felelősségünk: testünk, lelkünk, szellemünk táplálása is időigényes. A legfontosabb kincs az egészség megtartása, mert nincs az a pénz, és nincs az a főnök, aki az egészséget visszaadja, ha az egyszer elvész. Testünk kizsigerelését sem köszöni meg senki. Ha baj van, ki ugrik azonnal segíteni? Az egészséges egyensúly megtartása a kötelezettségek színterén, a fontossági sorrend felállításával és annak megtartásával érhető el, mindegy, hogy milyen területről van szó, a saját valóságunk szerint. Mit és meddig? Mindenki maga dönti el.  A stíluskommunikáció egyik fontos eszköze a másokra irányuló figyelem, a megfigyelő és értő hallgatás. A jó időben célzott dicséret, egy fél mondat, ami a másik félnek szárnyakat, lendületet vagy éppen hitet és erőt ad. Időzítés, értékfelismerés, a visszacsatolás, a pozitív visszajelzés, az elismerés hiányából fakadó önértékelési zavar feloldása, önbizalom erősítés, tervezés és elindulás a megfelelő irányba. Mérlegen az idő: sok vagy kevés? Kreativitás, belső motiváció, egyensúlyi érzékelés függvénye. Amikor jó érzés dolgozni, alkotni, teremteni, egyszerűen csak lenni az adott pillanatban egyedül vagy társaságban valakivel önzetlenül, csak azért mert jó…megszűnik az idő. Míg a tudás megszerzésére, elegendő tapasztalásra, az önmegvalósításban a legmagasabb fejlődési szintek elérésére, az idő keveseknek elegendő. Abraham Maslow szavait idézve: „… vagyis az ember úgy épül fel, hogy az egyre teljesebb lét felé törekszik, ami nem más, mint amit a legtöbben jó értékeknek, derűs nyugalomnak, kedvességnek, bátorságnak, becsületességnek, szeretetnek, önzetlenségnek és jóságnak neveznének.” Mindezek időmérlegen, mert a tetteknek súlya van!