Stílus számomra az, ahogyan nagymamám hordta kézzel készített ruháit. Stílus az, ahogyan megérintette a számára oly sokat jelentő, selymesen lágy anyagokat. Stílus az, ahogyan reggelente nap, mint nap elkészítette frizuráját. Stílus az, ahogyan kilépett az ajtón. És stílus az, ahogyan nagyapám minden reggel rózsát tett a teraszra az unokájának, mert egy férfi virággal köszönti azt, aki számára a legkedvesebb.
Számomra a stílus ezt jelenti. Benne van a mindennapi létezésünkben: egy mosoly, egy gesztus, alázat és tisztelet. Minden pillanatban. Finoman nyomot hagy óhatatlanul, észrevétlenül. Mi magunk alakítjuk abban a pillanatban, amikor megtaláljuk Önmagunkat, s ez által minden egyes apró mozdulat értelmet nyer. Ettől a pillanattól sugározzuk azt a belső békét és megnyugvást, amely hitelessé tesz bennünket. Viselkedésünkkel, öltözetünkkel, hanghordozásunkkal alkotunk egy kerek egészet, egy harmonikus létet. S már nemcsak belsőnkkel igényeljük a harmóniát, hanem benne élünk.
Ezt a harmóniához vezető utat szeretném megtapasztalni, kikristályosítani tanulmányaim során és megmutatni mindazoknak, akik segítséget kérnek tőlem a jövőben.