Hiába, Provence-nak van stílusa!
Mikor először találkoztunk, a legjobb arcát mutatta. A Franciaországot É-D irányban kettéhasító autópályáról lekanyarodva a táj lassan dombokba gyűrődött. A rekkenő, mozdulatlan hőségben elért egy hűvös fuvallat. Fűszeresen balzsamos illatokat, frissességet és egy szemkápráztató ajándékot hozott: a hegyek közé feszülő szivárványt.
Az égbolt izzó aranyként borult a levendulaszín dombokra, rozmaring és gyanta illatába burkolózva.
A színek, illatok és zamatok a friss és kézműves termékektől roskadozó piacokra is elkísértek, ahol bátran belekóstólhattunk minden földi jóba, amit a természet kínál.
Ezen a vidéken a történelem, kultúra is bőven virágzik, együtt él a tájjal. A nyüzsgő, középkori hegyi falvacskákban, ahol évszázadok óta nem épült új ház, éppúgy tetten érhető, bizsergető az élmény, mint a római kori vízvezeték alatt, a tiszta vizű folyóban fürödve.
Mindenhol érezhető az a nyugodt bizonyosság, hogy itt nem mi vagyunk az elsők, és nem is mi leszünk az utolsók.
A tradíciókon alapuló, feltétlen tisztelettel hagyományaikat ápoló provence-iak harmóniában élnek a múlttal és a jelennel, a csendes természet szelíden könyörtelen ritmusával, és a zajos turistacsoportok őrült rohanásával.
Ha sikerül egy picit átvennünk a helyiek életszemléletét, mi is részesülhetünk a csodából.
A magas hegyek rejtett lankáin hömpölygő levendulamező közepén, behunyt szemmel hallgathatjuk az ezernyi méh zümmögésétől lüktető, virágillatú szellőt, ahogy az esőszagú viharfelhőt hozza felénk. Vagy Arles ókori köveire borulva bőrünk alatt érezhetjük a menetelő légiók talpától döngő, remegő föld rázkódását, míg a háromezer éves olajfa öles törzsét átkarolva nemzedékek emléke villan fel bennünk.
Sokunknak már ennyi bőven elég, hogy egy életen át visszavágyjunk, de Provence ennél jóval több.
A divat, a könnyed szórakozás, a luxus kedvelőinek is elsőszámú kedvence. Messziről a part azúrszín vizén fehér sirályoknak tűnő, valóságban hatalmas, helikopterleszállóval rendelkező jachtok sorjáznak. A meredek sziklákon a legújabb luxusautók kerülgetik egymást szűk szerpentineken. Monte Carlótól Nizzáig sűrűn sorakoznak a part menti villák és egzotikus kertek, fennen hirdetve a pénz, az arisztokrácia és az elit évszázados kegyét.
Azonban mindaz, amit ez a tájegység adni tud, nem kisajátítható. Bárki élvezheti minden szépségét, aki nyitott lélekkel, befogadóan érkezik. Ha nem felmarkolni, elvinni, megvásárolni akar belőle egy darabot, hanem megélni, megismerni, felfedezni a csodáit.
Aki így tesz, az nem méregdrága, de aprócska szuvenírt, hanem egy egész világot fog innen magával vinni.
Fotó: Pályi Réka