Pályi Réka. Egzotikus tájak. Toscana

2015.01.11. - Stíluskommunikáció

Robogó kereke alatt gördülő táj. Pupillába vágó kék, zöld és sárga. Hullámzás térben és időben, színek és illatok között. Fény és árnyék, letűnt dicsőség romjai és makacsul őrzött, élő hagyomány.

Csupa kettősség itt minden. Örök ellentmondás, alkotó feszültség, békés nyugtalanság.

Nehéz megfogni, megismerni. Lehet csodálattal imádni, de valódi énjét megérteni hosszú folyamat.

A moccanatlan tájban az idő is megáll. A kanyargó út mentén vigyázban álló cédrusok mellől a völgyre tekintve nehéz eldönteni, melyik században járunk. Kicsit sem lepne meg, ha a következő fordulónál egy reneszánsz posztókereskedővel találkoznék, aki sorra járja a környék gazdag, szépségre és művészetekre fogékony városait.
A szőlőtőkék között felzúgó traktor hangja visszaránt a jelenbe. A vidék ma is él. Lassan és öregesen, kicsit omladozva, de éppen ez a bája. Nem hivalkodik kincseivel, nem ágál a figyelemért. Van, mert mindig is volt, így volt. Az érkezőt nem üdvözli, csak hagyja élni ebben az időtlen, nem evilági valóságban. Nem tárulkozik ki, de engedi magát felfedezni. Az itt élők is így tesznek. Kíváncsian, szinte gyanakodva fogadják az érkező idegent, hogy az első jó szóra végeláthatatlan, egymásra licitáló, jókedvű pletykálásba kezdjenek.

Hazaérkeztünk. Meleg fények, telt aromák, barátságos, jókedélyű emberek. A bor mámorító, a szalámi aromás, a sajtok lágyak és mindehhez van jóféle olívabogyó. Nem is kell más a boldogsághoz.

Eldugott, öreg zárda puritán falai között, elnyúlt rugójú vaságyba süppedve ájulásszerű az alvás, és életre szóló az ébredés.

A hajnali pára még szunnyad a völgyekben, friss dunyháját csak az éles napsugár emeli fel, egyformán megragyogtatva kis kunyhó, gazdaság, vagy megbúvó kastély falait. Karcsún égbe szökő harangtornyok szólítanak, újraéled az idő.

Nehéz elmenni. De várnak a csíkos épületekből emelt városok, a bazáros hidak, a kupolák és a palotányi freskók. Vár Leonardo, Raffaello és a Mediciek. Megyünk az emlékek  kimeríthetetlen tárházán át, korszakokon, kultúrákon és tájakon keresztül.
A város forró macskakövein embertömegeken, vibráló zsibongáson, mindent elöntő áruhalmokon átkelve, a lenyugvó nap még lágyan megvilágítja a távoli dombok hátát. Tekintetünk belekapaszkodik az utolsó sugarakba, mely emlékeinkkel együtt fúródik a lankák nyugodt sötétjébe, hogy a hajnallal újra feléledjen.


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook