Tarpay Borbála: A józan ruhatár takaros és takarékos
2015.01.18. - Stíluskommunikáció
Ki mit vesz? Ki mit vesz fel? Mi szerint dönt?
Ami jól áll neki,
ami divatos,
amiről azt hiszi, szebb lesz tőle,
amivel feltűnik,
amit meg tud fizetni.
Amit látott valakin,
amit kap a boltban
amit az a csoport hord, amelyhez tartozik vagy tartozni szeretne,
ami a kezébe akad,
amit megengedhet magának,
amit rábeszélnek,
amit örökölt.
Melyik a helyes? Attól függ, mondhatnám.
Tegyük fel, a munkahelyükön nem szeretnénk kitűnni a tömegből. Esetleg elfoglaltnak akarjuk láttatni magukat, nehogy a következő projektre minket osszon be a vezető. Vagy éppen betegesnek tettetnénk magunkat, hogy egy nem kivánatos családi eseményt le tudjunk mondani.
Ej, ej, nahát, előfordul. De ezen kívül alig tudok más esetet említeni, amikor nem egészségesebbnek, fiatalabbnak, kipihentnek szeretnénk magunkat láttatni.
Bőrünk színe a pigmentáció és a bőr vastagságának a függvényében változik. Színdinamikai okok befolyásolják, hogy egy bizonyos háttér milyen előnyös vagy kevésbé előnyös színeket emel ki az arcunkon. Ragyog vagy fakó? Mennyire ellenségünk egy adott keret, mellyel meg kell küzdenünk, vagy segítőnk, amely már önmagában jobb fénybe helyez. Ez a háttér lehet egy képkeret, de hajszínnel vagy ruházattal is behelyettesíthető.
Hasonló a helyzet az alakunkkal. Optikai ügyességre van szükség ahhoz, hogy az adott kor nőideáljához hasonlót hozzuk ki magunkból. Arányrendszereket ismerve megnyerőbb képet alkothatunk nemcsak a képzőművészetben, hanem az önreklámban is.
A takaros és takarékos ruhatár a lemondás ruhatára. Lemondunk mindarról, ami esetleg tetszik, de más fényben láttat, mint amit magunkról mutatni szeretnénk. Helyesen alkalmazva kevés energiabefektetéssel lehet maximum eredményt elérni. Kevesebb, átgondoltabb, átláthatóbb, szerethetőbb, hízelgőbb. Tekintsünk rá invesztícióként: darabonként kerülhet néha többe, mert hamar megtérül.
A stíluskommunikáció elvei szerint az önismeret kérdése elhanyagolhatatlan ezen a téren is. Bizonyított, hogy önmagunkat más fényben látjuk, mint egy külső szemlélő. Ennek okai különbözők lehetnek: lelki eredetűek, a múltunkkal kapcsolatosak, például az iskolaköpeny kékje, amit esetleg nem tudunk magunkon elképzelni. De adódhat abból is, hogy ugyan minden kis hibánkat ismerjük a legkisebb narancsbőrsejtig, az összképet mégis sokkal jobbnak gondoljuk, mint amilyen valójában. Hasonló megjelenést másoknál esetleg tudat alatt elutasítanánk.
Ne feledjük, a külsőnkkel akkor is kifejezünk valamit, ha nem élünk a lehetőséggel. Azzal a médiummal, amit állandóan magunkkal hordozunk, javaslom, bánjunk úgy, ahogyan az megérdemli. Kommunikáljuk bátran a környezetünknek a mondanivalónkat, figyeljünk a részletekre.
