Tarpay Borbála: Józan ész. Józan pitty

2015.02.13. - Stíluskommunikáció

Vannak emberek, akiket még a mobiltelefon előtti időkből ismerek. Nem a koromra utalnék ezzel, hanem a szokásokra, a “most és itt” idejére. Minap egy hosszú idő óta nem látott kedves ismerőssel reggeliztem, miután pár nappal előbb az utcán egymásba botlottunk. Kicsit izgultam, milyen lesz húsz év után beszélgetnem valakivel, akivel már nem is tudnám megmondani, miért szakadt meg a kapcsolat. Csak hébe-hóba hallottam róla. Vajon mennyire változott, vajon lesz-e közös témánk?

Habos kávéval és cuppogós szilvás süteménnyel várt, zöldséges rántottát készített nekem, ezzel segítve át a kezdeti nehézségen, amit az évek szavakba tömörítése okozott. Mint kiderült, az izgalom felesleges volt. Ott folytattuk, ahol annak idején abbahagytuk. Nagyon kellemes, napfényes reggelt töltöttünk egymással, gyorsan el is telt az idő. A jó beszélgetést nem akartam feleslegesen megrövidíteni, ezért mielőtt felkerekedtem, elnézéstét kértem, elővettem a táskámból a telefonomat, hogy tajékozódjam, mennyi időm maradt. Szerencsére még volt pár percem, hogy illendően megköszönjem a vendéglátást és elbúcsúzzam.
Ő is őszinte örömét fejezte ki, és hozzáfűzte, “évek óta te vagy az első, aki nem pötyög a telefonján, amikor találkozunk.” Nagyon csodálkoztam ezen a bókon. Leginkább azért, mert a saját frissebb benyomásaimat is végiggondolva, igaza volt. Ezt eddig azonban csak magamban fogalmaztam meg. Most újra emlékszem arra, hogy egy ismerősömnél akkor elégeltem meg a pötyögést, mikor egy kora esti találkozó alkalmával folyamatosan az aznapi további programot tervezte, tudomást se véve a többiekről. Soha többet nem voltam rá igazán kiváncsi.
Manapság tényleg luxus az, hogy valakivel megszakítás nélkül tudunk beszélgetni.
Ismerőseimnél egy közös program alkalmával mindenkinél ott van a telefon: jobb esetben a zsebében, táskában, de gyakran az asztalon bekapcsolva. Mindig hallható és elérhető távolságban. Ritkán kerül sor egy jól sikerült előadás után a kísérőimmel a hallottakat megbeszélni, anélkül, hogy valakit nem keresnének telefonon. Ha koncerten veszünk részt, figyeljük meg, mennyien kapcsolják be a telefonjukat már mielőtt a ruhatárba érnek. Akad olyan, aki legalább egy közös megbeszélésnél bocsánatot kér, hogy egy fontos hívást var és a telefonjàt csak azután helyezi az asztalra. Az természetesen megengedhető.

 

Sokkal megtisztelőbb partnerünk számára, ha nem piszkáljuk a gombokat, inkább öt perccel hamarabb befejezzük a találkozót, hogy az elmulasztott hívasokat legyen lehetőségünk pótolni, a kapott üzeneteket megválaszoljuk. Egy apró figyelmességgel, kis késleltetéssel nagy örömet is okozhatunk, mert beszélgetőpartnerünk ritka megbecsülésként értelmezheti.
(Dóri, szívből örültem a találkozásunknak.)

Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook