NetLét – BORDÁCS RITA ROVATA

A napokban posztoltam a Facebook-on egy esemény fotóját, s mielőtt megjelöltem volna rajta másokat is, a beleegyezésüket kértem. Az egyik válasz metaforában érkezett: „na, jó, pisilj körbe”. Szükségem volt pár fogaskerék kattanásra, hogy rájöjjek, az állatvilág birtokkijelölési módszerét kaptam egyszerű „igen” gyanánt.

Milyen édes kis platform ez a Facebook, tényleg képes ily módon állati ösztönöket ébreszteni az emberekben. A világfaluba zsúfolt milliárdnyi szereplő az orra helyett a szemével érzékelheti és – a vizuális ingert követően – tényként kezelheti a territórium kijelölését. Hányszor látunk ilyet baráti, üzleti, de még többször párkapcsolati vonatkozásban. Hírességekkel pózolni most nem menő (és annyiszor nem is lehet), na de hogy kivel voltunk és vagyunk együtt, az már posztra érdemes! Madarat tolláról, embert barátjáról, tanították eleink, meg, hogy ökörnek ökör a fele. Hallottuk azonban azt a bölcsességet is, hogy a tyúk elszalad a kakas előtt és megbotlik a baromfiudvar közepén.

Hát, ez a Facebook-on is épp így néz ki. A kakasok tolltépkedő szemétdombi viadalok helyett posztolják jólétük, szellemi képességeik és domináns hím jegyeik bizonyságaként erőtől (és pénztől) duzzadó fizikumuk (és életszínvonaluk) fotóját, mindenféle (IQ és mentális felkészültséget mérő) tesztjeiket és akár az igazoló („milyen jó tyúkom van”) képeket. Sok aprócska illúziókeltő erődemonstráció. Erre felkapja a fejét egy (másik) kendermagos tojó és máris a közösségi rivaldafényben sütkérező kakasunk körül kezd „véletlenül” az elszórt magocskák csipegetésébe, vagyis „lájkolgat”, kommentel. Aztán bejelöli a kiskakast és elindul a poszt-tyúkháború. A csirkék nyilvános borító- és profilképeken üzengetnek egymásnak, ki a jobb pipi. A baromfiudvar közben remekül szórakozik, és tudja, elindult a tolltépés. Naiv, vagy annak tettetett hímünk pedig azon csodálkozik, hogy a sztori nyílt titok a kevésbé éles látású szemlélődők előtt is. Miután hőseink lemennek kutyába és az erősebb kutya…, igen, azt, a frissen szerzett birtokot körbepisili. Ahányszor csak lehet. Bocsánat az édes-keserű állati példáért, de a történetnek itt még közel sincs vége.

A „mindent elsöprő lamúrról” aztán önbeteljesítő képek jönnek. Ugyanis – továbbgörgetve a kutya pisis fonalat – az ammónia felhőbe borult érzékszervek már nem működnek rendeltetésszerűen. Tiszta, friss levegő híján bódultan engedelmeskednek az ily módon önbeteljesítővé váló szuggesztiónak. Bagdy Emőke Relaxáció-Imagináció-Meditáció című előadásán hallottam, hogy imagináljunk, alkossunk képeket! A Professzor Asszony a pozitív, teremtő gondolkodásról beszélve a magyar nyelv gazdagságával erősítette meg az összefüggést, miszerint: amit elKÉPzelünk, arra KÉPesek leszünk. Ez a fent levezetett jelenségben is működik: a KÉPzelet fogyasztásra készen, KÉPekben érkezik és kis idő múlva be is épül a tudatba, valóra váltja magát és jön a következő social media csoda, a modern kori billogozás: „Kapcsolatban” – részletesen, ki kivel és mikortól. Magánügyből nyilvános információ.

Támogatom a haladó kor szellemét, mégis egy széljegyzetet engedjenek meg a témához záró gondolatként. Pünkösdi királyság, melyről a Vuk című rajzfilm egyik klasszikus jelenete jut az eszembe:

„-Segítség, Vahúr, segítség! Viszi már a férjemet!

- A férjünket, drágám…”