„Nem bántja a szemét a szemét?” Ez volt a nyolcvanas évek környezettudatos nevelésének a legfontosabb iránya. Ennek szellemében közös iskolai akcióban szorgalmas gyerekek gyűjtötték az akkor még alig létező szemetet félévente az iskola körüli járdán. Ha a néhány csikk mellet talált valaki egy joghurtos dobozt, akkor örömüvöltésben tört ki. Talán még örsvezető is lett belőle.

Ennek a kérdésesen hatékony környezettudatos nevelésnek az eredményeként, vagy sem, a szemét közben tényleg korunk egyik legnagyobb kihívása lett. Nem a háztartási hulladékra kell gondolni. A környezetünk tele van a napi szinten láthatatlan egységekkel, azaz mindig csak kis részleteket veszünk belőle észre, az egész ennél sokkal izgalmasabb mennyiség.

Korábban olvastam valahol egy angol nyelvű portálon, hogy a Föld minden lakójára fejenként egy millió ruhadarab jut a gyártási és kereskedelmi folyamat minden szintjén összesen. Hihetetlenül nagy szám, forrást sajnos már nem tudok megjelölni, bocsánatot kérek, így inkább csak az egy tizedét képzelem el. De ez is egy túl nagy halom, nem igaz?

A nukleáris hulladékot csak akkor észleljük, ha a szomszédos mezőre tervezik a végleges, biztonságos tárolót, ha a másik megyében készül ilyen, csak gyorsan átváltjuk a TV csatornát (, mivel abból is van elég). A vizek hormonnal való szennyeződését érzékelhetjük, amikor magas halfogyasztás következtében valakinél nem sikerül a gyermekáldás. Az elekroszmog következményeire pedig eddig még nem is gondolunk nagyon.

Mindezek fontos ellenszere globális szinten a kutatásba vetett fáradozás, a melléktermék redukciójának a támogatása, gyártók részéről a tényleges igények szerinti gyártás. Az egyén szintjére lebontva pedig a napjainkban annyira dívó pillanatnyi hangulat helyett a tudatos vásárlás lenne a legerősebb szabályozó erő, a biztos egyéni igényfelmérés szerinti vásárlási döntés. Nekünk, mint vásárlóknak tudnunk kell, mi döntünk, mire költjük a pénzünk. Szerezzünk több információt egy termékről: kérdezzünk, gondolkodjunk, ne csak az árát nézzük.

A trágyázás már megoldható a mütrágya kiszórása helyett a szennyvíz biológiailag tisztitott változatával. A magas gyógyszerfogyasztás a lélek apolásával. A tartós és jó minőségü lábbelik pedig még mindig egészségesebbek, mint tíz pár tornacipő és brazil csoszogó. Az ára megtérül.

Grafika. Tarpay Bori