Tarpay Borbála: Svájc – Személyesebben a társalgásban

2015.09.01. - Stíluskommunikáció

Dél-Németországból érkeztem Svájcba. Magyarországról nézve nincs nagy távolság, de mégis mekkora a különbség. Az addig megszokott német társalgás ugyan segítségemre volt valamennyire, de az utcán használt nyelvet nem ismertem, mintha új nyelvet tanultam volna. Emellett teljesen új szokásokkal találtam szemben magamat.

“Köszönés nincs név nélkül” hangzik egy kimondatlan szabály. Személytelen köszönési forma a svájci gyakorlatban tehát nem létezik. Finom árnyalati különbségek vannak, ahogyan a személytelen formát egy-egy toldalékkal személyesre változtatják, amennyiben a nevet nem ismerik, elfelejtették vagy több embernek köszönnek egyszerre.

Bárkivel találkozom, még ha elég nagy társaságban is, ő már tudja is percek alatt a nevemet és a találkozó végén helyesen megszólítva köszön el, ami sokáig nagyon kedvesen meglepett. Eleinte nagyon kellemetlenül éreztem magamat, mert mindannyiszor elfelejtettem viszonozni. El sem tudtam képzelni, hogyan csinálják. Idő, sok gyakorlat és állandó emlékeztetők kellettek, hogy el ne felejtsem én is ezt a gesztust megtenni.

Ez az általános kedvesség az ügyeim telefonos intézésénél tűnt fel leginkább és lepett meg a szokatlanságával, amikor addig idegen emberek is néven szólítottak. A hívott fél köszönés után bemondja a cég és a saját nevét. A hívó köszönése és bemutatkozása után a hívást fogadó a hívó nevét is hozzáfűzve ismét jó napot kíván, amit nem megvárni illetlenség. Eleinte nagyon meglepődtem, mert a német fülnek nehezen kiejthető nevemet is úgy mondták ki, mintha már ismernének. A búcsúzásnál szintén mindannyiszor megemlítik a nevemet, ami egy nagyon kedves gesztus, de nagy figyelmet igényel.

Hamar felismertem, hogy mekkora előnyt jelent az, ha a tárgyalópartnert néven nevezem.  Hivatalos levelekben is ritkábban használom a németben megszokott általános megszólítást. Sok nehéz helyzetet sikerült megoldanom azzal, hogy elkezdtem neveket jegyzetelni.


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook