Lévai Gabriella: Árral szemben. Időutazás

2015.09.03. - Stíluskommunikáció

Töredelmesen bevallom, hogy a történelem soha nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé. Csak az érdekességek, meseszerű történetek, királyok életéről szóló regék, mondák kötötték le a figyelmemet. Talán ezért is találkoztam a főiskolán azzal az anyanyelvi tanárral, aki többek között a történelmet tanította nekünk egy éven keresztül. Az ötvenes évei derekán járó francia egy igazi megosztó személyiség volt. Valaki vagy nagyon szerette, vagy nagyon nem. Mellékesen jegyzem meg, hogy én imádtam. Félhosszú haj, körszakáll, farmer, cowboy kalap, western csizma, kellemes, öblös orgánum. Ezzel azt hiszem, mindent elárultam. Inkább tűnt egy vagabondnak, mint tanárnak. Ő volt az egyetlen történelmet tanító tanár, akinek az óráit hihetetlenül élveztem. Sajátos stílusából fakadóan nem szokványos oktatásban részesített minket. Belépett a terembe, erőteljes energiái betöltötték a teret. Leült velünk szemben, egyetlen szót sem szólt, mélyen a szemünkbe nézett. Amikor ez a rituálé véget ért, megszólalt. „Kedves gyerekek! A mai napon Versailles-ról mesélek nektek. Egyszer volt, hol nem volt…”. És elkezdett mesélni. Szavai még a mai napig is a fülemben csengnek. Szinte a bőrünkön éreztük a történelem eseményeit, hallottuk a hangokat, éreztük a szagokat, olyan volt, mint ha mi is részesei lennénk a történéseknek.

A történelem, irodalom, civilizáció mellet, a francia öntudatot, lazaságot, életfelfogást is megismerhettük általa. A tanárok és a vezetőség körében nem volt túl népszerű, mivel igazi egyéniség volt, amit akkoriban még kevésbé toleráltak, mint manapság. Minden alkalmat megragadott arra, hogy felrázzon bennünket. Bármikor, bármilyen helyzetben találkoztunk, a „Désobéissez!” (Ne engedelmeskedjetek!) felszólítás nem maradhatott el. Ilyen volt ez az általam annyira csodált lektor. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem, azt mondanám, stílusos – a maga természetességével, különcségével.

Kép forrása:

http://www.kokarda.deneb.hu/ (2015.05.06)


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook