Gondoljanak csak bele, milyen élményt nyújt kedvenc költőnk, írónk művét eredeti nyelven olvasni. Mennyivel nyitottabbak vagyunk mi magunk is akkor, ha egy külföldi saját anyanyelvünkön próbál kapcsolatot teremteni velünk. Így van ez minden nemzettel, nem csupán a franciákkal. Tehát fontosnak tartom, hogy bepillantást nyerjünk egy nép nyelvének történetébe, szerkezetébe, sajátosságaiba is. Jelen esetben ismerkedjünk meg a francia nyelv fontosságával!

Érdekességként szeretném megosztani Önökkel Kosztolányi Dezső véleményét a francia nyelvről.

„Aki tudja a francia nyelvtant, nemcsak okosabb lesz általa, hanem becsületesebb is. Ez a nyelv mind értelmi, mind erkölcsi tekintetben tisztít. Nem enged hazudni. Franciául is lehet színészkedni, talán formásabban is, mint más nyelveken, de hazudni, csalni, vagyis többnek, tartalmasabbnak, eredetibbnek mutatkozni, mint amilyenek vagyunk, nem lehet. Itt a turpisság azonnal kiderül. Próbáljunk lefordítani franciára holmi fontoskodó bölcseletet, holmi embermegváltó szélhámosságot, holmi nagyképű ürességet. Lehetetlen. Nyomban szemünkbe szökken, hogy mekkora butaság. Ilyesminek annyira ellenáll nyelvük nemes közege, hogy nem is veszi magába. Ami barbár, lapos, szellemtelen, az – amint ők mondják – „nincs franciául”. Náluk a nyelvtan, stilisztika és erkölcstan egy.” (Kosztlányi, 1972, 88. oldal)

Számomra kissé megmosolyogtató neves költőnk véleménye, bár az tény, hogy a francia nyelv valóban egy kiművelt nyelv, amely régóta fontos szerepet tölt be az európai diplomáciában, és a nemzetközi kommunikációban.

A francia nyelv az indo-európai nyelvcsaládba, azon belül is az újlatin nyelvek csoportjába tartozik, a spanyollal, olasszal, portugállal egyetemben. A XIII. század végéig nem lehet egységes francia nyelvről beszélni, mivel erőteljes volt a nyelvjárási tagozódás. Párizs környékén beszélték az úgynevezett francien nyelvjárást, amely a XIV. századtól kezdve egyre inkább az irodalmi nyelv alapjául szolgált, és egyeduralkodóvá vált. A XV-XVI században az ófrancia, jelentős történelmi események, és a tudatos nyelvművelés hatására, egy új, modern nyelvvé alakult át. Végül a XVII-XVIII század fordulójára kialakult a mai francia irodalmi és köznyelv szerkezete. Ezután a társadalmi érintkezés nyelve lett Európa szerte. Köszönhette mindezt annak a francia öntudatnak, amely a nemzetet akkoriban jellemezte, és mi tagadás, még a mai napig is fellelhető. A számos katonai győzelem, a francia műveltség fejlettsége, a francia vidék szépsége, a konyhaművészet és az udvarlási szokások, egyszóval a francia ízlés és jó modor, amely a korabeli Franciaországban mind fellelhető volt, azt eredményezte, hogy a XVII-XVIII század franciája magát a legtökéletesebb lénynek tekintette. Mindezek hatására a XVIII: században kialakult valamiféle gallo- vagy frankmánia Európában, amely együtt járt a francia nyelv terjedésével. A francia forradalomnak köszönhetően a nemzet nyelvévé vált, és hamarosan egész Európát meghódította. A tudás és az elegancia megtestesítője lett. Talán hihetetlen, de még Magyarországon is erőteljes hagyománya volt a francia nyelv társasági használatának az első világháborúig.

Hogyan vált a francia nyelv a társadalmi érintkezés nyelvéből a diplomácia nyelvévé a XVIII. században?

A középkorban, sőt még később is, a szerződések és a hivatalos iratok nyelve Európában a latin volt. Ennek több oka is ismert. A latin volt az egyházi méltóságok nyelve. Közülük került ki a diplomáciai képviseletek személyzete. Fontos ok volt az is, hogy a latin holtnyelvként egyetlen élő személynek sem volt az anyanyelve, tehát használata nem okozhatott sértődöttséget, úgymond semleges nyelvnek számított. Latin nyelven rendelkezésre álltak a szabatos levelezési fordulatok, amely egyetlen európai nyelvre sem volt jellemző, mivel akkoriban a nyelvek még nem érték el azt a fejlettségi szintet. A reneszánsz és a humanizmus kora után a latin egyre inkább elveszítette jelentőségét. Mivel próbálták a latint klasszikus formában megőrizni, elszakították az élő világtól. A XVII. századtól számos új jogi, gazdasági stb. fogalom keletkezett, amelyet nem lehetett többé latinul kifejezni. A diplomáciai személyzet összetétele is megváltozott, az egyházi személyiségek helyére civil diplomaták és katonatisztek kerültek. Ezek mellett történelmi okai is voltak a latin nyelv hanyatlásának, és a francia nyelv térhódításának a diplomáciai életben, és a nemzetközi kommunikációban. A XVIII. századtól kezdve a szerződéseket latin és francia nyelven szövegezték, majd a francia vált az elfogadott nyelvvé. Bár ezt írásban nem rögzítették, mégis több mint másfél évszázadon át élt tovább a diplomácia íratlan szabályaként. A változást az 1919-1920-as versailles-i béketárgyalások hozták, ahol már nem csupán európai országok vettek részt a tárgyalásokon. Az amerikaiak, amikor beavatkoztak az európai politikába, visszautasították, hogy az anyanyelvükön kívül egy másik idegen nyelvet használjanak. Így a két világháború közötti időszakban a francia nyelv mellett az angol lett a nemzetközi tárgyalások és szerződések nyelve.

Az Európai Unióban napjainkban is ez a két nyelv az „első számú munkanyelv”, vagy „szövegező nyelv”, bár az Unió hivatalos nyelveinek száma időközben 24-re bővült, és 5 nyelv rendelkezik félhivatalos státusszal.

A francia nyelv kb. a világ ötvenhat országában van jelen. Közel 300 millió azoknak a száma, akik vagy anyanyelvként, vagy a mindennapi élet különböző területein rendszeresen használják a francia nyelvet. Ebből is látszik, hogy a francia nyelv előkelő helyet foglal el a világ nyelveinek sorában. Sajnos azonban Magyarországon manapság nem örvend túl nagy népszerűségnek. Sokan tartják nagyon nehéz nyelvnek, sokan gondolják úgy, hogy a francia „haszontalan” nyelv, amellyel nem lehet jól boldogulni az életben. Remélem, ezt a felfogást sikerült megcáfolnom ezzel a rövid összefoglalóval!

Egy szó, mint száz! Ismerkedjenek bátran a francia nyelvvel, higgyék el, megéri!

Következő megállónkon a francia nyelv mindennapi használatáról olvashatnak néhány gondolatot, kedvcsinálóként.

Forrás: http://epa.oszk.hu/00100/00187/00001/pdf/009.pdf

Kép forrása:

http://www.ecoledelilai.fr/le-territoire-francais-dans-l-union-europeenne-a44697309 (2015.05.06)