Ács Helga: Végletekkel játszó minták a médiában

2015.11.05. - Stíluskommunikáció

Napjainkban mindenfelől áradnak ránk a vizuális információk, legyen szó plakátokról, tv-műsorokról, magazinokról, internetről. Ezek a mozgó vagy statikus képek elemi erővel hatnak testképünkre, noha a szöveges elemek is nagy hatással rendelkeznek.

A bennünket érő szociokulturális tényezők erőteljes hatással vannak testképünkre. Ezek a faj, nem, életkor, etnikai hovatartozás, szexuális orientáció, hangulat, evészavarok, tv-ben látott műsorok (bele értve a filmeket és reklámokat egyaránt), rendszeresen olvasott magazinok, családi állapot, gyerekkori élmények, sportolási szokások, terhesség, menstruációs ciklus.

Jelenlegi írás a fent felsoroltak közül a média elemeinek hatására, üzenetére fókuszál.

Televízió, mozi, magazinok, internet.

Az 1990-es évek óta egyre nagyobb teret hódított meg magának a tömegmédia. A ’minden háztartásban van egy televízió’ jelenségét felváltotta a minden háztartásban van két televízió, egy videó lejátszó és egy számítógép állapota. Óriásplakátok lepték el a városokat, egyre jobban kiaknázásra kerültek a photoshop-ban rejlő lehetőségek. Beköszöntött a világmodellek időszaka. A kommunikációs orgánumok testközelbe hozták a hollywoodi színészeket, modelleket, énekeseket, maga az internet elterjedése pedig az egyik legnagyobb ütőkártyává vált a média terjedelmes méretű kezében. Gyorsan, sok információt lettek képesek ezen informatív felületek közölni. Napjainkban szabadidőnk nagy részét (különösen érvényes ez a kamaszkorú gyermekekre) az internet és a televízió teszi ki. Blogokat olvasgatunk, cikkeket nézegetünk, közösségi oldalakon lógunk, miközben mindenhonnan ömlik ránk a rengeteg információ.

A kamaszkor különösen érzékeny időszak több szempontból is. Egy serdülő szinte mindig, minden körülmények között elégedetlen a kinézetével, legyen szó a frizurájáról, a szemszínéről, vagy az alakjáról. Ebből az is következik, hogy minden olyan jellegű információ, amely ezt a területet érinti, hiperszenzitív módon hathat a tizenévesre. Márpedig egy ilyen korú gyermek éppen azokkal a dolgokkal tölti szabadidejének nagy részét, amelyek a vizualitás területéről származnak. Mi következik ebből? Az, amit lát, elemi erővel hat rá. Formálja, alakítja a testképről alkotott elképzeléseit. Egyáltalán nem mindegy tehát, mi ömlik rá a médiából.

Nemcsak a kamaszok, minden ember érintett

Érdekes információ, hogy a főemlősök ugyan felismerik tükörképüket, azonban csak az ember aggódik amiatt, amit a tükörben lát. Különösen érvényes ez a nőkre. Noha gyakran szenvednek a férfiak is különféle testképzavarokban, maga a megjelenés, s elsősorban a külalakkal kapcsolatos elvárások inkább a gyengébbik nemet érintik meg. Ennek oka valószínűleg evolúciós történetünkben keresendők. Már a kezdeteknél is fontos volt, hogyan néz ki a nő.

Napjainkban – elsősorban a fentebb ismertetett, folyamatosan ránk zúduló vizuális elemek miatt – szinte időnk sincs értelmezni a látottakat, mindenhol arcon vág a tökéletes test kultusza, tudatalattinkba mélyen beleégve, hogy aztán otthon, a tükör előtt állva azt érezzük, nem felelünk meg az elvárásoknak.

 

Feszültséget keltő üzenetek

A média által üzent testkép vázlatosan a következő:

Legyél karcsú, élj salátán, minden nap gondosan beállított hajjal és tökéletesre manikűrözött körmökkel jelenj meg olyan öltözékben, amely trendi. Ennek közvetítéséhez eszközként a modelleket, színészeket, celebeket használta fel a tömegmédia. Minél erőteljesebb azonban a tökéletes testkép által ránk gyakorolt nyomás, annál inkább valószínű, hogy megjelennek a végletek, amelyekre aztán lecsaphatnak a kommunikációs felületek.

A karcsú test eléréshez számos eszközt igénybe vehetünk, állítják a női magazinok. Vannak pirulák, torna eszközök, kozmetikai kezelések. S ha még ezek után sem férünk bele az xxs-es méretű ruhákba, vehetünk fűzőket például. Semmiképpen sem elegendő, ha elfogadjuk és szeretjük önmagunkat, ha megpróbálunk egészségesen táplálkozni és sportolni, s nem aggódunk plusz 5 kiló miatt. Hiszen ez utóbbi esetben nem fogunk hasonlítani a társadalom (vagy a média?) által elvárt ideálhoz. Az agyon photoshoppolt képek, a szétretusált reklámalanyok azonban nem elégségesek a nyomásgyakorlásban, ugyanis mindig lesznek olyan emberek, akik ezzel a folyamattal szembe mennek már csak azáltal is, hogy képtelenek soványak lenni, vagy eleve nem megfelelő életmódot folytatnak.  Éppen ezért kifizetődőnek tűnt a média számára, ha elkezdi emberszámba venni azokat a nőket is, akik talán éppen a rájuk kényszerként ható vizuális elemek miatt lettek anorexiásak, vagy elhízottak.

Végletek, mint felkapott téma

Az anorexia egy igen súlyos testképzavar, amely ugyan több tényező miatt alakul ki, egyik kiváltó oka éppen a temérdek 0-s mérettel rendelkező modell, vagy agár testű színésznő lehet. Igen gyakran a kamaszok körében fordul elő ez a fajta pszichés zavar. Ők az a korcsoport, akik a leginkább befolyásolhatók, s akik ebben az igencsak érzékeny időszakban a legkevésbé tudnak reálisan mérlegelni a látottak realitása kapcsán, még kevésbé tudják felmérni, hogy a koplalással milyen károkat okozhatnak szervezetükben. Érdekes, hogy a média nem kapta fel az anorexiásokat annyira, mint az elhízottakat. Az okokat – mellőzve a mélyebb eszmefuttatást erről – elsősorban a statisztikákban látom, amelyek szerint minden 3. ember túlsúlyos, s minden 4. ember elhízott a modern társadalmakban. Éppen ezért sokkal nagyobb réteget érinthetnek meg az elhízottsággal kapcsolatos médiatartalmak, mint az anorexiásoknak szóló összeállítások.

Tekintettel a fentebb ismertetett adatokra, továbbá a nagy elvárások következtében létrejövő, borítékolható végletek létrejöttére, máris előtérbe került az úgynevezett plus size kategória. A kezdeti fogalom azonban mára kibővült, eltorzult. Ez az eldeformálódott plus size jelenség.

 

Az eldeformálódott plus size jelenség

A média veszélyes üzenete

A szépség szubjektív. Minden ember egyedi, különleges, értékes. Hiszem, hogy az embert nem kilóinak száma határozza meg. Az egészség azonban nem szubjektív. Írásom ezen része fel szeretné hívni a figyelmet arra a káros jelenségre, amelyet napjainkban a média előszeretettel közvetít példaértékűként.

Miért lett ennyire felkapott a plus size téma, s annak trendiként való hangoztatása? Magasabb olvasói létszámra tesznek szert a médiumok, hiszen a statisztikai adatok alátámasztják, hogy általános jelenség a mai modern társadalmakban a túlsúly és az elhízottság.  A plus size márkák sokkal több terméket adhatnak el, az élelmiszeripar kissé peremre szorult területei (meki, kóla, chips és társai) jobb színben tűnnek fel, eladásaik szintén növekednek, az elhízottságra és annak következményeire szedett pirulák a gyógyszeripar érdekeit képviselik. Ez a felsorolás csak néhány olyan elemet tartalmaz, amelyek miatt a média egyre többet foglalkozik a plus size képviselőivel.

A plus size modellek –kezdeti – üzenete, bevezetése, alkalmazása egyértelműnek látszik: normál mérettel (maximum 42-44-es) rendelkező nők mutatják be a kifutón az aktuális trendeket. Pontosabban fogalmazva: előfordulnak az agártestű hölgyeken kívül a hús-vér nőt megközelítő emberek is a divatbemutatókon. E kezdeményezés a nők önbizalmát hivatott erősíteni, amely igencsak megcsorbult az utóbbi 10-15 évben, mióta egyre vékonyabb, már-már anorexiás lányok vonultak fel rendre a kifutókon. Be kell vallani, hogy a médiából ránk ömlő szépségideálok befolyásoló erővel rendelkeznek, legyünk bármennyire is tudatosak.

Maga a megnevezés nem túl szerencsés, a kevésbé tájékozott befogadó közönség ugyanis rendre arra asszociál e kifejezés hallatán, hogy dundi, molett, telt modellekről van szó. E terminus valójában a modell mérethez képest plusz mérettel rendelkező manökent jelöli. Ha ezt sikerült helyre rakni a fejünkben, s félre tettük, hogy a plus itt gyakorlatilag normált jelent, máris egy másik furcsasággal találhatjuk szembe magunkat. Míg néhány évvel ezelőtt ugyanis a plus size a normál méretet jelentette, addig napjainkban kitágult (vagy inkább eldeformálódott) a fogalom jelentésköre. Megjelentek a kimondottan kövér modellek, akik üzenete szintén nagyjából az (lenne), hogy fogadjuk el magunkat, nem kell xxxs-es méret ahhoz, hogy jól álljanak rajtunk a ruhák. Valami azonban hibázik.

Elnézegettem a dundi modelleket, az új plus size-okat, ha úgy tetszik. S azon gondolkodtam, vajon mit üzennek, s amit közvetítenek, az tényleg a nők javát szolgálja –e?

A nem átlagos méretű hölgyeken 30-40-50, esetenként még több kg túlsúly van. Ez már nem a normál, a molett, vagy a teltkarcsú kategória, ez kövérség. Bájos, szép, kisminkelt arcuk, belőtt hajuk valóban első ránézésre vonzóvá teheti őket. Ha azonban egy kicsit jobban elgondolkodunk rajtuk, szembeötlő lehet, hogy ezek a nők tulajdonképpen azt hirdetik, hogy az elhízottság teljesen normális dolog, mi több, csodaszép, és úgy jó, ahogy van.

Hiszem, hogy egymás és önmagunk elfogadása a kulcs egy jobb világ létrejöttéhez, de azt is állítom, hogy az önámítás veszélyes, s hogy ez már a ló másik oldala. S eltökélten benne van a fejemben az is, hogy igenis változtathatunk, s ki tudjuk hozni a legjobbat magunkból egy egészséges test érdekében.

Hangsúlyozandó azonban, hogy bizonyos esetekben nem elég, ha a fogyni vágyó mindent elkövet testsúlya normalizálásának érdekében. A túlsúly felhalmozódása gyakran lelki problémák miatt jön létre, s előfordulnak bizonyos zavarok is a szervezet működésében – pl. hormonzavarok, zsír-anyagcserezavar, rejtett cukorbetegség stb -, amelynek következtében sokkal nehezebb, esetenként szinte lehetetlen dolga van a diétázónak. Rendkívül fontos tisztázni, miért alakult ki a plusz súly, ehhez égetően szükséges szakorvos felkeresése, illetve a megfelelő szakemberekhez való fordulás is óriási segítséget jelenthet a sikerhez vezető úton.

Merjünk tehát segítséget kérni, ne törődjünk bele a számunkra kellemetlen állapotba – amennyiben kellemetlen!

Sarkított nézőpont a sarkított jelenséghez

A következő felsorolás a teljesség igénye nélkül íródott. Kizárólag a média üzenetére fókuszál, és nem közöl értékítéletet a túlsúlyos emberekről.

Mit hirdetnek az elhízott plus size modellek? Mit közvetít rajtuk keresztül a média?

-          jó vagy úgy, ahogy vagy, ne változtass, egy jó smink és haj, s tiéd a világ

-          az elhízottság trendi, egyél továbbra is egészségtelenül és folytass mozgásszegény életmódot

-          a vérnyomásodra már 25 évesen rendszeresen szedsz pirulákat, de sebaj, a gyógyszeripar jól jár

-          az ízületeid ekkora súly cipelésénél 15 év múlva kikészülnek

-          a cukorbetegség szinte borítékolható 10-15  éven belül

-          a belső szervek köré zsírréteg épül, amelyek a szervek vérellátást csökkentik, működésükben előbb-utóbb probléma jelentkezik

-          soha nem tapasztalod meg, milyen az, amikor te uralod a tested.

-          lehet gyönyörű az arcod, ragyogó a hajad, de az egészségedet nagymértékű károsodás fogja érni, ha nem változtatsz

Az elhízott plus size modellek pozitív üzenetét saját magunk elfogadásában látom kimerülni. Ez igencsak fontos, ugyanakkor nem szabad hamis illúziókba kergetni magunkat. Örömmel venném, ha felhívnák a figyelmet a modellek képei alatt az egészségügyi kockázatokra, amelyek egy ilyen test hordásával bekövetkeznek, továbbá tájékoztatnák a túlsúlyt cipelőket azokról a lehetőségekről, amelyek segítségével javíthatnak közérzetükön, s leszámolhatnak az őket zavaró hurkákkal. Véleményem szerint, ha a dohányzást kitiltottuk a zárt helyekről, s elfogadtuk, hogy rémisztő képek vannak a doboz hátulján, akkor áttéve ezt a gondolkodásmódot az eldeformálódott plus size jelenségre, a média kötelessége (lenne), hogy az elhízottságot nem kezeli trendiként.

Úgy vélem, a dolgok mögé kell látnunk a média üzenetei kapcsán. Ehhez nagyfokú tudatosság kell, önelfogadás, önismeret. Nem szabad hagynunk, hogy olyan testkép ideált erőltessenek ránk, amely irreális. Érezzük jól magunkat a bőrünkben, ehhez nincs szükség arra, hogy 60-as derekunk, vagy agár alkatunk legyen, azonban 50 kg túlsúly cipelésére sincs semmi szüksége a szervezetünknek. A média nem rosszindulatú, csupán egyrészt profitorientált, másrészt egyik fő feladata kielégíteni az olvasók igényeit.

Képek forrása: eonline.com, lipstickkalley.com,


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook