Tomasovszki Beáta: Karácsonyi zsongás

2015.11.29. - Stíluskommunikáció

Annak ellenére, hogy még csak ma gyújtottuk meg az első gyertyát az adventi koszorún, az üzletek és a bevásárló-központok már hetek óta karácsonyi díszekben pompáznak, a postaládáinkat pedig elárasztották az ünnepi ajánlatok. Talán ennek köszönhető, hogy az emberek nagy része már november közepén pánikba esik, hogy lemarad a karácsonyról, ezért őrült tempóban elkezdi beszerezni az ünnepi hangulat legfontosabb kellékeit. Temérdek időt és energiát szánva az ajándékok beszerzésére, – a boltok kínálatának teljes feltérképezésével, órákat ácsorogva hosszú tömött sorokban, hogy mindezek után kimerülve összeroskadjanak a feldíszített fa alatt.

A rohanó hétköznapok és a munka ugyan nem áll meg a karácsony közeledtével, de a fennmaradó időben mi azért lelassíthatunk egy pillanatra, kizárva a nyüzsgő forgatagot, hogy egy kis meghittséget és örömteli várakozást csempésszünk az elkövetkező hetekbe. Készülődjünk együtt! Szervezhetünk kreatív délutánt, ahol közösen készíthetjük el a díszeket, csinálhatunk adventi koszorút vagy díszíthetjük fel a lakást. Az interneten számtalan oldal ötleteiből böngészhetünk kezdőtől a haladó szintig. Lehet, hogy a végeredmény nem lesz annyira tökéletes, mintha boltban vásároltuk volna, de a jókedv és az egyediség garantált.

Ha nincs ötletünk, hogy mivel lephetnénk meg szeretteinket, barátainkat, akkor a céltalan bóklászás helyett inkább töltsünk együtt velük egy kellemes estét, ahol biztosan kiderül, mire is vágyik igazán az illető. A legkisebbeket is vonjuk be a készülődésbe. Apróság ugyan, de életre szóló élményt szerezhetünk nekik, ha a tésztából a mézeskalács figurákat saját kezűleg szaggathatják ki, majd díszíthetik. Engedjük, hogy az asztalon sorakozó süteményeket beszórják porcukorral, vagy a fára ők tegyék fel a csúcsdíszt.

Próbáljunk megbarátkozni a gondolattal, hogy nem minden alakul majd a tervek szerint és nem lesz filmbe illően tökéletes. Az egyik bejgli úgyis mindig odaég, a fa egy kicsi jobbra fog dőlni és talán nem lesz elég a szaloncukor akasztó sem, de az utolsó pillanatban úgyis minden a helyére kerül.


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook