Kovács Tímea: tűrni.élni.szeretni

2015.12.24. - Stíluskommunikáció

„Imé, boldogok, akik tűrni tudnak.”­* Elfogadni a megváltoztathatatlant, és tenni a megváltoztathatóért. Az életért.

 

Igen, megváltoztatni a világot. Mást és máshogyan tenni. Talán gyermeki gondolat, utópia. Nők milliói teszik a dolgukat nap, mint nap és nem merül fel kérdésként, hogy hatással vannak-e a világra.

Nem foglalkoztatta ez a gondolat azt a fiatal nőt sem, aki egy nyári reggelen a piacról hazafelé tartott.

 

Nem emlékezett arra, hogy már mióta áll ott. Próbált a mellette lévő ház falába kapaszkodni, hogy el ne essen. Még szájára venné a város. Szinte fel sem fogta, hogy mi történt. Hogyan tovább? Cikáztak a fejében a gondolatok. Lacikát látta? Hogy fogságba esett? Hiszen a frontról, hivatalos, pecséttel ellátott papír érkezett. „Mély fájdalommal tudatjuk… hősi halált halt… „ Ha tudta volna… Mit fog szólni Pali, akinek immár a felesége?

 

Később aztán meghozta döntését és ezzel megváltoztatta a világot. A mi világunkat.

 

Pedig nem maradt semmije az államosítást követően. Elvitték a lovakat, a teheneket, a földek is a téeszbe kerültek. Férje messze földön híres kovácsműhelyét is összepakolták. Társa is egyedül hagyta.

 

Hasonlóan érezte magát, mint akkor ott azon a nyári reggelen. Mi történt? Hogyan tovább?

 

Egyben azonban biztos volt. Nem engedi a gyerekeket lelencbe adni. Tette a dolgát nap mint nap, hosszú évtizedeken keresztül. Az állhatatossága, a kitartása és az élni akarása, igen, megváltoztatta a világot. Megváltoztatta a világot, mert ezt átadta nekünk is.

 

Van egy szobor valahol Kecskeméten. Mikrokozmosz a Makrokozmoszban. Már fiatal felnőtt voltam, amikor igazán megértettem a lényegét. Sokszor jut eszembe. Most is, miközben Nagymamám életéről mesélek. Hiszek abban, hogy leginkább saját mikrokozmoszunkkal tudunk hatni a világra. Ennek a lehetősége pedig ott van mindenki kezében. Szülőként, társként, dolgozó nőként. Nem kell hozzá parlamenti képviselőnek lenni vagy az IMF vezéreként tündökölni egy elefántcsonttoronyban.

Gondoltál már erre? Hiszen Te is megváltoztathatod a világot.

 

Fotó: Propszt Eszter

*Jakab levele (5/11)


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook