Kovács Tímea: Színházi történetek haladóknak – azaz itt a színházi szezon!

2015.12.29. - Stíluskommunikáció

Aki ismer, tudja: imádok színházba járni. De rögtön az elején szeretném is leszögezni: a színpadon való történések vonzanak leginkább. De hát mit tegyünk, más nézőkkel együtt vagyok kénytelen élvezni az előadásokat. Antiszociális lennék? Egyik barátnőm azt mondja erre (is), hogy ha biciklizni akartál, akkor ne panaszkodj, amiért pedáloznod kell. Hát persze. De állítom, hogy én annyit ülök a nézőtéren, hogy a nézők szinte minden típusával találkoztam. Néha nem tudtam eldönteni, hogy „sírjak vagy nevessek”. Aztán a csendes mosoly mellett sokszor eszembe jutott, most már tényleg meg kell írnom ezt a cikket.

 

Már sötét volt a nézőtéren. Úgy tűnt, mindenki elhelyezkedett, kifújta az orrát, kikapcsolta a mobiltelefonját. Egyesek csendes áhítatban, mások halk morajlás mellett várták az előadás kezdetét. Aggasztó jelként csupán egy dolog mutatkozott. Az előttem lévő sor középső két székén még nem ült senki. Szinte a felfedezésemmel egy időben arra lettem figyelmes, hogy az üres székektől balra ülők elkezdenek felállni. Oké, ezek szerint megérkeztek. Elől idős úr, bottal lassan halad. Mögötte idős asszony biztatja: menj Papa, már csak 10 méter!

 

Nos, kedves olvasó, ön sír vagy nevet? Bízom benne, hogy utóbbi. Természetesen nem az idős házaspár kinevetésére biztatok bárkit, sokkal inkább a helyzet érdekességére szeretném felhívni a figyelmet. Mint ahogyan azt is remélem, hogy a következő néhány történet (esküszöm, hogy mind igaz, saját tapasztalat) is kis derültséggel szolgál. Persze, ha valaki magára ismer, akkor az csak véletlen lehet, tudják, mint a filmeknél, könyveknél olvasható: minden egyezőség a véletlen műve. Aztán ha mégis nagyon ragaszkodik hozzá, hogy ki akarja próbálni…kérem, ne tegye!

 

Meghitt pillanat a színpadon. Még a légy zümmögését is lehetne hallani. Ha lenne. De nincs. Van helyette azonban fél literes kólás üveg. Sajnos, pont mellettem ül az, akinek a kezébe került a táskája mélyéről. Sajnos, ki is nyitja. Sajnos, a legcsendesebb pillanatban szomjazott meg. Örömhír viszont, hogy így mindenki hallhatja a szénsav és kupak letekerésének kombinációjából adódó hangot. Rendben, túl vagyunk rajta, vissza az előadáshoz. Gondolom én. Nincs mit tenni, udvarias nézőtársamról van szó, így hangosan megkérdezi a mellette ülőt: kééérsz? A színpadon még mindig meghitt csend uralkodik.

 

A fenti két történet egyedinek mondható. Van azonban néhány folyamatosan visszatérő helyzet. Nem a telefonbeszélgetésekre gondolok. A modern kor embere (illetve azon belül is az unatkozók és fontos emberek halmaza) már továbblépett.  Ők azok, akik folyamatosan ellenőrzik az e-mailjeiket és a facebook oldalukat, de ezt már szinte megszoktam. A laptop felnyitása azonban már több mint furcsa és zavaró. Bár nem értem magam, ismét önvizsgálatot kell tartanom. Miért is zavar engem az előttem ülő néző működő laptopja? Ha a színpadon vagy a mozivásznon zajló párbeszéd unalmas, akkor lepillanthatok a laptop képernyőjére, azaz alternatív szórakozási lehetőséget kínálnak számomra. Tényleg nem értem, mi a baj ezzel. Tényleg antiszociális vagyok.

 

A végén egy vallomással tartozom: csak akkor kések el a színházból, moziból, koncertről, – teljesen véletlenül, persze – ha középen ülök.

 

Kép forrása:

poutmed.com (pinterest.com)

 


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook