Érdekes, ahogyan az öntudatosság a franciák vérében van, mondhatnánk úgy is, hogy már az anyatejjel magukba szívják. Ezt tükrözi a nyelvhasználatban a nagyon gyakran megjelenő „jogom van” kifejezés. Már az óvodások is használják ezt a szófordulatot, ami számunkra talán kissé furcsa. Amikor egy három éves gyerek felháborodva közli a mellette boldogan játszadozó kortársával, hogy „nincs jogod ezzel az autóval játszani”, és ezt nyomatékosítva elveszi a másiktól az autóját, akkor bizony elgondolkodom azon, hogy mi miért nem vagyunk ennyire határozottak és öntudatosak? Érdekességként azt is megemlítem, hogy a franciák nem keresik, hanem nyerik a pénzt. Talán ezért is van több nekik belőle? Még egy furcsaságot említek a nyelvhasználattal kapcsolatban. Ez nem más, mint az ún. „verlan”. Az argóra jellemző, a szótagok felcserélésével képzett szavakat a fiatalok használják leginkább. Például a „bizarre” szó a szlengben a két szótag felcserélésével „zarbi”-ként jelenik meg. Természetesen a különböző nyelvjárások a francia nyelvre is jellemzőek. A Loire vidékén sokkal tisztábban beszélik a francia nyelvet, mint például a déli területeken. Erről megint egy személyes élmény jut eszembe. A főiskolai tanulmányaim alatt egy hónapot töltöttünk Franciaország déli részén a csoporttársaimmal egy francia-magyar projekt keretében. Különböző családoknál voltunk elszállásolva, nekem az ottani iskola igazgatója volt a szállásadóm. Ha valaki, akkor ő valóban gyorsan és délies kiejtéssel beszélt. Az első vacsoránál annyira nehezen értettem azt, amit mondott, hogy egy idő után nem is követtem a társalgást. Akkor döbbentem rá, hogy nekem beszél, amikor a mondandója végén meghallottam a nevemet. A „Gabrielle” szó zökkentett ki a saját kis világomból. Természetesen meg kellett ismételtetnem vele, amit mondott, hogy tudjam, mit szeretne. Idővel azonban még a magyar fülem is hozzászokott a déli kiejtéshez és tempóhoz, és könnyebben ment a kommunikáció. Számos történetet mesélhetnék még, ehelyett azonban egy filmet ajánlok az Önök figyelmébe, természetesen azok számára, akik szeretik a franciák fanyar humorát. A film címe Isten hozott az Isten háta mögött (Bienvenue chez les Ch’tis), ami humoros formában ábrázolja a francia dialektusok és tájegységek közötti különbségeket, az ezekből fakadó problémákat. A hazájában nagy sikert aratott film története egy postamesterről szól, akit büntetésből délről északra helyeznek Calais környékére. Teljes elkeseredéssel, előítéletekkel, és a felesége által táplált aggodalommal indul északra, új munkahelye felé. Nem csupán az új környezethez, szokásokhoz kell alkalmazkodnia, hanem kommunikációs nehézségei is támadnak az ottani kollégák nyelvjárásából adódóan. Viszont ahogy telik az idő, egyre jobban megismeri, és megkedveli ezeket az embereket. Véleményem szerint egy könnyed, szórakoztató filmről van szó, ami kellemes kikapcsolódást nyújt a fárasztó hét végén. Miután az imént egy filmet ajánlottam figyelmükbe, így tartunk egy kis pihenőt. Utazásunkat a francia filmek és a mozi világában folytatjuk. Ezennel moziba invitálom (inviter) Önöket.