Az haute couture-t a mai napig varázslatos titokzatosság lengi körül, egy különleges világ, amibe mindenki szeretne bepillantani. A prêt-à-porter térhódítása és a 2000-es évek gazdasági világválsága ugyan megrendítették a divat fellegvárát, sőt néhány évvel ezelőtt még az haute couture halálát is emlegették, de a több mint 150 évre visszanyúló történelme szilárd alapokat biztosít a folyamatos megújuláshoz, és a divatban betöltött központi szerepének megtartásához.

Az haute couture tágabban értelmezve az 1950-es években intézményesült prêt-à-porter, azaz a konfekció ellentéte. Olyan egyénre szabott, kézi munkával készült ruhák, melyek az elérhető legjobb minőségű anyagból készülnek. Szűkebben értelmezve azonban az haute couture azt a csupán néhány kivételes divatház által bemutatott kollekciót jelenti, melynek a párizsi divatszövetség a Chambre Syndicale de la Haute Couture engedélyezi a megnevezés használatát – természetesen szigorú szabályok mellett. Az haute couture fogalma Franciaországban a mai napig jogilag védett.

Annak ellenére, hogy a divat fővárosa a 17. század óta Párizs, az haute couture alapítójaként mégis egy angol tervezőt, Charles Frederick Worth-öt tartják számon. Ő hozta létre az első nagy divatházat a francia fővárosban a 19. század közepén, ahol a viselettörténetben először manökenek mutatták be az általa készített ruhadarabokat. Olyan előkelőségek tartoztak vásárlói közé, mint Eugénia császárné, Viktória királynő vagy Pauline von Metternich hercegnő, amivel Worth szintén hozzájárult ahhoz, hogy Párizs nemzetközileg is a fényűző divat középpontjává váljon.

Az haute couture már 1868-ban szövetséget hozott létre, hogy képviselje a szabómesterség érdekeit. A szövetség 1927-ben nyitja meg saját, mai napi működő divatiskoláját (Ecole de la Chambre Syndicale de la Couture Parisienne). Az haute couture számára az első nagy kihívást a ’60-as években a tervezők új generációja jelentette, akik az addig megszokott, szigorú hagyományokat már nem feltétlenül tartják tiszteletben. Ebben az időszakban a divat egyre inkább kezdi elveszíteni, kivételes, elitista jellegét. Már nem a 30 éven felüli hölgyek, hanem a tízen-huszonéves lányok és fiúk kezdik el diktálni a divatot. Gyökeres változásokon megy át a vásárlói kultúra is. Az haute couture megpróbálja felvenni a versenyt a konfekcióval, de az iparág hihetetlenül gyors térhódítása változtatásokra kényszeríti a luxus képviselőit is. Az haute couture házak kiegészítőiket Európa-szerte szaküzleteikben kezdik el árusítani, sőt néha még a nagyobb áruházaknak is szállítanak modelleket. A hagyományok utolsó mohikánja Balenciaga, akinek 1967-ben bekövetkezett halálával véget ér az haute couture aranykora.

A második világháború után még több mint 100 divatház volt teljes jogú tagja a szindikátusnak. Ez a szám a ’90-es évek elején még 20 körül mozgott, majd 2010 körül ért a mélypontra, amikor alig 15 divatház kapott engedélyt arra, hogy a párizsi haute couture héten felvonultassa alkotásait.

Ahhoz, hogy egy-egy divatház kiérdemelje a címet, szigorú szabályoknak kell megfelelni, melyeket a Chambre Syndicale de la Haute Couture évről évre újra felülvizsgál. Az előírások 1945 óta léteznek, melyeken 1997-ben a szövetség – valószínűleg a couture háttérbe szorulása miatt – lazított. A szabályok értelmében a divatháznak saját szabászatot kell működtetnie Párizsban 15 (eredetileg 25) teljes munkaidőben dolgozó alkalmazottal. Szezononként 35 darab (eredetileg 50) egy divattervező által megalkotott, nappali és estélyi ruhákból álló kollekciót kell prezentálnia, melyek egytől egyig egyediek, és melyeket az elsőtől az utolsó öltésig kézzel készítettek. A feltételek teljesítése még a legnevesebb divatházak számára sem egyszerű. Megesik, hogy elismert haute couture-házak anyagi okokból nem vesznek részt a párizsi divathéten (pl. Balmain) vagy néhány szezont kihagyva jelennek meg újra a kifutón (pl. Lacroix, Givenchy).

1997 óta a Chambre a teljes jogú tagok mellett minden évben új „vendégeket” is meginvitál, akik felvonultathatják munkáikat a párizsi haute couture héten. Az évek során a vendégek közül jónéhányan, mint pl. Jean-Paul Galtier és Elie Saab kaphatták meg a teljes jogú tagságot.

Az haute couture-t sokan kritizálják, sőt elítélik, mert egy olyan luxusvilágot képvisel, mely a legtöbb ember számára elérhetetlen. Tény, hogy a Chambre Syndicale de la Haute Couture igyekszik megtartani kivételes helyzetét, erőt és hatalmat akar sugározni. Számomra mégsem erről szól. Ha végignézem a kifutón végigvonuló darabokat, mesterien kivitelezett alkotásokat látok. A művészi szabadság lenyűgöző megnyilvánulásait. Egy-egy vízió megvalósulása, mely úttörő változásokat  indíthat el egy szempillantás alatt.

Forrás:

Loschek, Ingrid (1978): Mode im 20. Jahrhundert. Eine Kulturgeschichte unserer Zeit. Bruckmann. München.

Kép: https://hu.pinterest.com/stiluskom/fashion-outfit-syle/