Dr. Stohl Róbert az SZTE JGYPK Alkalmazott Egészségtudományi és Egészségfejlesztési Intézetének stíluskommunikátor szakos hallgatói számára egy kora márciusi estén a résnyinél kicsit szélesebbre tárta az ajtót, melyen keresztül a hallgatók beleshettek a kastélyok, iskolák nevelési szokásaiba, „alaptantervébe”. Dr. Stohl Róbert a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhelyének munkatársaként, a Magyar Honvédség Kiképzési és Doktrinális Központ altisztjeként, de leginkább gróf Festetics László neveltetésének kutatójaként olyan remek metszetét adta a kor arisztokrata, európai szellemű edukációjának, melyet ma csak irigységgel vegyes borzongással hallgatunk.

A régi idők celebjeit az arisztokrácia, mint társadalmi osztály adta. A réteg központi pozícióját a hatalom (politikai, egyházi), a vagyon és az örökölt vagy szerzett címek, előjogok biztosította hármasság táplálta. A kontinuitást pedig az (utánpótlás) nevelés, neveltetés magas színvonalon tartásában látta biztosítottnak többek között a Festetics család is.
Általánosságban elmondható, hogy ezidőtájt az oktató-nevelő tevékenység az arisztokrácia számára egyre népszerűbbé váló nyilvános iskolák útján, de még leginkább (hagyományosan) magánúton valósult meg.

A színvonalas iskolai oktatás például Pápán, Debrecenben, Sárospatakon és Bécsben a Theresianum falai között zajlott. Alapját, keretrendszerét az ún. Ratio Educationis (1777., 1806.) adta, mely tanügyi rendeletekre ma bizonyára köznevelési törvényként gondolnánk. A Ratio Educationis meghatározta az iskolarendszer szerkezetét, a tananyag tartalmát és az oktatásban érdekeltek (tanárok, diákok, tanügyi hivatalnokok stb.) feladatait is.

A magánúton tanulók az ún. nevelési tervezetek alapján (ez a szülő által meghatározott tematika, mely megadta, hogy mikor és mit szükséges tanulni a gyermeknek, fiatalnak) dajkák, nevelőnők, és szüleik, majd később neves tanítók (pl. Kulcsár István) felügyelete alatt tanultak. Már kisgyermekkorban latint, németet, erkölcstant, filozófiát magoltak magas óraszámban, de nem maradt el a testi nevelés sem, mint a korcsolya, úszás, vívás, lovaglás, a lövészet, és az ifjú Festetics bizony ízelítőt kapott volna a kétkezi munkából (pl. asztalosság) is. De ezek a tantárgyak rávilágítanak arra a korábban említett tényleges utánpótlás-nevelési szándékra, mely olyan kompetenciák megszerzését tűzte ki célul, melyek alkalmassá teszik a tulajdonképpeni örököst a hatalom, a vagyon és a név egy tagban tartására. Ennek érdekében az oktatás kiterjedt a katonai ismeretanyag, a gazdasági, pénzügyi és jogi ismeretek elsajátítására, a diplomatica (oklevéltan), a zene, az esztétika és természetesen az etikett ismeretére. A physiognomia (az arcvonásokban, arcjátékban kifejeződő lelki folyamatokat tárgyaló vizsgálati ág), a steganographia (titkosírástan) és a heraldika (címertan) inkább csak tovább színesíti, vagy inkább szélesíti azt az ismeretanyagot, ami egy fiatal gróf számára elsajátítandó volt. A nagyon rövid, mindössze 6 hetes vacatio alatt kötelező volt számára az utazás, mint a tapasztalatszerzés forrása, némi tanulmányi és protokolláris beütéssel.

Az előadás után úgy érzem, hogy van még mit tanulnunk (a steganographia különösen érdekel) eleinket látva, de egy vékonyka hang talán mégis azt mondatja velünk, hogy közemberként nem baj, hogy maradt egy kis gyerekkorunk.

Dr. Kiss Dóra