Az MTA SZAB Orvostudományi Szakbizottság Egészségfejlesztési Munkabizottsága, a Magyar Szociológiai Társaság Családszociológiai Szakosztálya, valamint az SZTE JGYPK Alkalmazott Egészségtudományi és Egészségfejlesztési Intézete által szervezett „Család-tükör” Konferencián (2014. nov. 20.) elhangzott Életstílus, családegészség, kommunikáció, ruralitás című előadásában Bogoly József Ágoston a stíluskommunikáció és egészségfejlesztés egymást kiegészítő szerepére az életstílust harmonizáló kultúrára hívta fel a figyelmet. Az előadásból egy rövid részlet összefoglalása itt olvasható.
A problémakör
A fény és árnyék nem szakítható el egymástól. A harmónia és a diszharmónia egymással váltakozik. A változó körülményekhez alkalmazkodás és a harmonizálás képességének kifejlesztése erőfeszítéseket igényel. Sok kudarc éri a személyiséget. A kudarcok nyomán mentálhigiéniai tünet együttesek alakulnak ki. A kihívásokra adott kóros vagy védekező válaszreakciók között megfigyelhető a világ egy szótlan részének depressziós árnyékba borítása a túlzott, saját személyiségbe zárt obszerváció személyes dominanciája által. A kétpólusú hangulatzavar epizódjai is váltakozó áramlatúak.
A felszabadult önfeledtség hiánya, a játékosság hiánya, a mosoly, a gesztus hiánya, a metakommunikatív érzékelésű csatornák blokkolása, a harmonizációt elősegítő stíluskommunikáció visszavonódása jelzi ezt a bezáródó világot. A kérdések nélküli, a konvenciók által irányított környezetre való konformista, fogyasztói ráhangolódás, a valódi individualitás és az alkotó gondolkodás sajátszerűségeinek részleges fel nem ismerése, az eddigi megszokástól való eltérés furcsának tartása pedig még tartósabbá teszi a már meglévő tüneteket. A metakommunikáció szintjén, a szemkontaktus és a végtagok kommunikációjának erőtlensége, az intimitás, a tapintat, a bensőségesség lelki légkörének fontosságáról való megfeledkezés, vagy ennek a depresszió hatására történő elhanyagolása szintén jellemzőek.
A családi együttlét lehetőségét a számítógéphasználat-függőség veszélyezteti. A televíziózás, a személyi számítógéphez kötött otthoni elkülönülés lefokozza a családi beszélgetések bensőségességét, zajt, külső zavart visz még a hálószobák intim lakóterébe is. A nemzedékek között szakadék keletkezett. A családon belüli beszélgetések kerülése már ennek az egyik következménye. A vegetatív létezés gyakorlata sokszor felülírja a kifinomult metafizikait. A viszonylagos érzéketlenségről való nem-tudás viszonyai között alakul ki a párbeszédre való képtelenség. A személyiségek egymás mellett élő monadikus elzáródása, a másik iránti nyitottság elfedése és ennek a nyitottsági lehetőségnek a megelőző megsemmisítése valami jól hangzó indoklással, gyakori jelenségnek számít. Félvak, felemás reflexió érvényesül az embert és környezetét egyre tompábban érzékelő, sietős mai világban. Pedig a világ, a természet akkor „szólal” meg számunkra, ha arra a kérdésre válaszolunk és figyelünk kifinomultan, amit a természet, a másik ember tesz föl számunkra. Ezt a kérdést lehetne jól meghallani. Nem pedig elnyomni, az „én úgyis tudom” önhitt megnyilvánulásával. A gyakorlat nem a differenciált valóságon való erőszaktételt jelenti, hanem a felismerésen, helyzetérzékelésen alapuló dialogikus, racionális cselekvést. Gyakran előfordul, hogy az autoriter hajlamúak intellektuálisan élményszegény környezete próbálja a trendjeit ráerőltetni az érzékenyebbekre.
A mentálhigiéniai tünetcsoport szociálpszichológiai modelljében sűrítetten jelen lévő összetevők alapján, a szociológiai szempontokra érzékeny egészségfejlesztés Benkő Zsuzsanna által kezdeményezett és képviselt koncepciója és a stíluskommunikátori kompetenciákat fejlesztő életstílus oktatást megalapító Nádudvari Gabriella harmonizációs kultúrát közvetítő törekvése és ezek egymást kiegészítő hatékony szükségessége hangsúlyozandó (vö. Benkő Zs., (2004) Bevezetés az egészségfejlesztésbe. In: Dombi A., Oláh J., Varga I. (szerk.): A neveléselmélet alapkérdései. Tanulmányok. Gyula, 117-128. ;Benkő Zs., (2011) Az egészségfejlesztő szakemberek a magyar közoktatásban. A felsőoktatás válasza, Egészségfejlesztés, 3. 21-26.).
A természet közeli életstílus kommunikációja. Ökológiai gondolkodásmód
Az életstílus kommunikációja milyen csatornákon keresztül és milyen szubjektív feltételek mentén valósul meg? Mi adhat egyensúlyt, elegendő lelki jóérzést ebben a világban? Mindnyájan ezt keressük a magunk módján. Ha valami túl közel van, akkor nem könnyű meglátni benne a lényeget. Kérdezem: tudunk-e olvasni az emberi természet könyvében, tudunk-e jól bánni a saját természeti és testi-lelki adottságainkkal, lehetőségeinkkel? Melyek a védőtényezők? Az értékek átalakuló rendszerében a bizonytalanságot adó fájdalmas hiányérzet helyére a természet közvetlen jelenléte, a napfény, a növények, állatok, a kert, a virágok, a mező, a föld, a rét, a madarak, a fák, az évszakok megélt, értelmezett vonulása léphet. Ebben a folyamatban újra értelmezhetővé válik az ember és környezetének jótékony viszonya is (vö. Bogoly J. Á. (2013); „vedd példának a piciny fűszálat” Kultúratudomány, ökokritika, irodalom, Szeged /folyóirat/ 11, 24-28.).
Az otthonteremtés, a család, a bizalom légköre az, amiben a nehézségekkel való szembenézés sikeres lehet. Van egy régi családmodell, de ez már ritka. A több nemzedék együttélése a családi, kertes házban, egy nagy lehetőség. Az unoka a nagyszülők közelében él, kettős eleven kapcsolat van szülő és gyermeke között. Öröm, boldogság, szeretet veszi körül így a világba illeszkedő embert. Örülhetünk a természetbe, tájba ágyazott életmód lehetőségének. Régóta megvan már az, ami továbbra is az élet kereteit alkotja. A derűs, nyugodt életet biztosító értékek megőrzésében és alkotó továbbfejlesztésében rejlik a jövő boldogsága? Az információs társadalomban a tér kibővült. A zárt viszonyokat megbontó folyamatoktól való félelem oldódik. Az elfeledett, elveszett eredet iránti tudásvágy növekszik. Egyre világosabbá válik, hogy a mentális életben a lét nem végrehajtásforma, hanem ennél sokkal tágabb valami. A szervesült életvilág és a közvetlen természeti környezet értékeinek fölismerése mentén szilárdul meg újból a testi-lelki identitás.
Az egészségmegőrző életstílust közvetítő stíluskommunikátor üzenete
Minden életkori szakaszunkban, gyermekkorban, felnőttkorban, érett időskorban, arra a kérdésre jó figyelni, amit a természet úgymond kérdez tőlünk. Élő párbeszédben lenni önmagunkkal, a belső hangunkkal. Ez jó érzés. Ne a saját kérdést erőltessük rá a természetre, a másik emberre és önmagunkra, hanem tanuljunk meg újra türelemmel együtt olvasni a bennünk lévő emberi természet és a bennünket körülvevő természeti környezet élő könyvében. A természetben felfedezhető szépségre és a bennünket megtartó lelki erőre érdemes nyitottnak lennünk.
A külföldi tapasztalatokat hazai viszonyainkra adaptáló módon és sajátságainkat szem előtt tartva kidolgozható és oktatható az egészségmegőrző és egészségfejlesztő életstílus stíluskommunikátori programja (vö. Benkő Zs., (1999) Egészségtudományok és egészségfejlesztés oktatása, Népegészségügy, 80. 3. 11-19.; Gritz A. (2007) Az egészségfejlesztés kompetenciái a XXI. században. Egészségfejlesztés, 3. 3-9. ; Nádudvari G.: Életstílus és egészség a németországi családokban. A családegészség-kommunikáció egy sajátos példája a stíluskommunikáció tükrében, „Család-tükör” Konferencia. Előadás összefoglalók. 2014. nov. 20. Szeged, MTA Székház, Somogyi u. 7. Kiadó: SZTE JGYPK, Alkalmazott Egészségtudományi és Egészségfejlesztési Intézet, 35-36.).
Stílus, egészség, viselkedéskultúra, életminőség. Egészségpedagógia, stíluskommunikáció, kultúrakutatás, a divat jelenségvilága és a kultúra szociológiája. A humán erőforrást, a menedzsment világát reprezentáló „külcsín és belbecs” fejlesztése. Ezek összetartoznak. Milyen kulturális feltételrendszerei vannak az egészségtudatos életstílusnak? Milyen mentalitástörténeti előzményeket tárhatunk fel, ha az egészségkommunikáció és stíluskommunikáció világát tanulmányozzuk? Milyen párbeszéd bontakozik ki az egészségkommunikáció és a stíluskommunikáció között?
A test és a lélek egészsége és a formaadó szellemiséget közvetítő stílus hogyan harmonizálható? A kulturális magatartási-viselkedési értékeinket hogyan nyilvánítja meg a stílus- és egészségkommunikáció? Ezekre a kérdésekre interdiszciplináris értelemben születnek meg a válaszok.
Fotó: Balogh Gabi