Bordács Rita: Igazgyöngy, avagy gondolatok egy fénykép margójára

2016.06.01. - Stíluskommunikáció

A kultúra és az értékőrzés kincsei, mint a kagylókban, a tenger mélyén lassan, rétegről rétegre növekvő gyöngyszemek, a felszínre kerülve tündökölnek. Káprázatosak, létrejöttük azonban csöppet sem olyan mesés. Az igazgyöngyök a kagylók sérüléseiből keletkeznek, illetve a puhatestűek a héjba került anyagokat vonják be és sűrítik gyönggyé. Színük változatossága jelzi, miből épültek fel és választódtak ki. Létezik áttetsző, átlátszatlan, selymes fényű kékesszürke, fehér, sárga, barna és fekete árnyalatú is, a bennük lévő szerves anyag mennyiségétől függően. A kagylóhéjban zajló folyamat időigényes, sok energiát mozgósít, mint ahogyan bármilyen fejlesztés, fejlődés is, legyen az a stíluskommunikáció eszközrendszerének hatása, vagy akár egy énekhang csiszolása.

 

Történt egyszer, hogy a hagyományokból – a néptánc és a népdal megtartó, lélekápoló erejéből – táplálkozó és tápláló pedagógus látómezejébe került egy kislány. A megszeppent kiselsős hamar komfortosan mozgott a csupa újdonságot jelentő, művészeti tárgyakkal gazdagított iskolai életben. Lelkesen nevezett be a suli énekversenyére is, hiszen – a csecsemőként több órás sírással tágított tüdejéből a levegő már apróságként is – gyakran dalban tört elő. Igaz, akkoriban a „Fenn a falon, fenn a falon van egy kicsi bolha” volt a sláger. Benevezett, de az osztály-selejtezőn, ahol társai választották ki a szebbnél szebb hangocskák közül azt, aki képviseli őket az iskolai versenyen, elsírta magát és semmi sem jött ki a torkán.

 

Megmutatni milyen talentumot kaptunk, kibontani és átadni a kincset, amit a többiek számára magunkban hordozunk, gyakran bátorságot próbáló feladat. Érezzük, hogy adhatunk, mégis félünk. Érdekli egyáltalán az embereket? És mi van, ha elbukunk? Ha mégsem vagyunk olyan jók, mint azt a gondoltuk, vagy ha lesznek tőlünk is jobbak? Elbírják az álmaink? És az egónk? A kérdések súlya a sokesélyes válaszok légüres terében gyermeket és felnőttet egyaránt próbára tesznek.

 

Tanítója bíztató szavai nélkül a kislány nem rugaszkodik neki újra a válogatónak. Nem ad esélyt annak, hogy a selejtező és az iskolai megmérettetés után az évfolyam legszebb hangjának válasszák. Talán örökre rejtve maradt volna a kagylóhéjban az igazgyöngy és el sem kezdődik az a rétegről rétegre összeálló – technikai gyakorlásokon, megmérettetéseken, örömdalolásokon, suli udvaron és szomszédpróbáló fürdőszobai performanszokon át vezető – fejlődés, amibe mindenféle vegyült. Remegő kezek és elcsukló hang az első regionális hagyományőrző népdalénekes tehetségkutatón, 8 évesen. Ahol a vérző szívű család és tanítója – látva a szép hangú kislány közönség előtti belső harcainak minden rezdülését – legszívesebben átvállalták volna az izgalmakat és utána a csalódás fájdalmát. A „befejeztem, soha többet nem akarok énekelni” szavak a könnyekkel együtt felszáradtak, elpárologtak. Jöttek az újabb dalok, az új remény és még több gyakorlás tanítómestere irányításával csoportban, duóban és egyedül.  Mindig csak annyi, amennyit alázattal és jó szívvel elbírt.

 

Mester és tanítványa között különleges kötelék fonódott az élményekből. Jöttek és jöhetnek még várakozáson aluli eredmények, de mindig hasznos visszajelzések kíséretében. Sikerek is, egyre több és öt év leforgása alatt a magát osztálya előtt is elsíró kislányból a közönségnek adni akaró és adni tudó leányka serdült. Ott állt élete első profi nagy-színpadán, egyedül a mikrofon előtt. Térdig izgulva, két kezébe bele-bele kapaszkodva s megható népdalcsokrával körbeölelte a réten összegyűltek szívét.  Öt percre megállt az idő, s aztán mester és tanítványa boldog-büszke ölelésében folytatódott. Faggattam a tanítót, érdekelt a titok, mivel érte el a kislánynál ezt az áttörő fejlődést. Fátyolos mosoly kíséretében, rövid gondolkodás után ennyit mondott: „bátorító szeretettel”.

 

 

Fotó: Gödi Körkép – Bea István


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook