“Amióta a divatvilág egyre inkább a való világgal azonos módon kezd látni, érezni és gondolkodni, a változás a küszöbön áll.” – mondja Sarah Mower. Az ismert amerikai divatkritikus és újságíró az amerikai VOGUE márciusi számának hasábjain számol be azokról az új szelekről, melyek manapság a divat világában fújnak.

Alexander Wang divattervező személyes Instagram profilján a következőket tette közzé: “Jó magaviseletű emberek ritkán csinálnak történelmet.” Majd a következőt posztolta: ” Egyre erősebb kényszert érzek arra, hogy az ösztöneimre hallgassak, és egyre kevésbé hajlok arra, hogy azokban a keretekben maradjak, melyeket a történelem során a szakma korábban felállított.”

Alexander Wang szavai is arra utalnak, hogy valami nagy változás indul el a divatiparban. Azon csoportok, amelyeket korábban a szakma kizárt köreiből, most egyre inkább a középpontba kerültek és magukkal hozták szokat az egyedi elképzeléseiket a divatról, az LMBTQ liberalizálásról, a függetlenségről és a feminizmusról, melyek talán újabb forradalmat hoznak a divatvilágban. Mindezt akkor, amikor a designer divat olyan őrületes sebességre kapcsolt, hogy a divat show-k már futószalagon mennek szinte egész évben.

Hedi Slimane, fotós és tervező, az Yves Saint Laurent kreatív igazgatója volt az első, aki a “hajót zátonyra vitte”. Fellázadt minden hagyományos iparági eljárással és tannal szemben, követte saját ösztöneit, bevezette a kollekciókba a mindennapi utcai stílust, és ennek kreatív továbbgondolásával masszív sikereket hozott a Saint Laurent divatháznak. Tette ezt annak ellenére, hogy a sajtó élesen kritizálta amiatt, hogy nem követi a haute-designer elvárásokat.

Azt, hogy a hétköznapok valósága beszivárgott a divat világába, mi sem jelzi jobban, mint hogy megtört a jég a bűbáj (glamour) hosszú ideje megcsontosodott fogalmán. Leomlott az a képzet, hogy a nő csak azért vásárol ruhákat, hogy azokban pózoljon a partikon és az összejöveteleken, valamint az ezredforduló óta fennálló elidegenítő, gépies stílusalkotás sem tartható fent tovább. Még Miuccia Prada is, aki a feminista rezisztencia koronájának őre, azt nyilatkozta, hogy bár ő nem tartja magát rebellisnek, de a dolgok változnak és az emberek valami lágyabbra vágynak. Egyre inkább az individualitásé a szó, amely talán bizonyos értelemben még romantikus is.

Egyre nagyobb befolyása van a divatvilágra azoknak a kívülállóknak, újítóknak, akik (hasonlóan a Szilícium-völgyhöz, ahol imádják és tárt karokkal fogadják ezeket az elméket) a technika világából érkeznek korszakalkotó ötleteikkel. Új ideáik, termékeik és módszereik kényszerítik a régi struktúrákat az újrakonfigurálásra a túlélés érdekében. A hatalom áttolódik, és a mai digitális létben felnövekvő generációk szabják már meg, hogy ki-mit viseljen, hogyan épüljön fel az értékesítési lánc, és ki legyen az, aki meghatározza a divatot.

Számos, egymástól eltérő stílusú tervező kezdi hangsúlyozni a nyitottságot, melyre a divatvilágnak szüksége van. „Miért is nem tükrözhet a divat valamennyiünket színre, nemre, vallásra való tekintet nélkül?” – kérdi Rick Owens, amerikai designer, aki arról nevezetes, hogy a “divatvilág Mózeseként független, szabad törzseket vezérelt Párizsnak, az ígéret földjére” és aki a szokványostól eltérő, meghökkentő performance alapú divatbemutatókat tart már évek óta. Egyre több olyan fiatal jelent meg a színen, akik elkerülik a normál oktatási intézményeket és autodidakta módon, jó üzleti érzékkel megáldva robbannak be kívülálló forradalmárokként a divatiparba, mint pl. Shayne Oliver, aki a Hood by Air márkát jegyzi.

Az iparágnak szembe kell néznie azzal, hogy az a könyörtelen mód, ahogy a nagy divatházak bánnak a tehetséges tervezőikkel, mint pl. Alber Elbaz elbocsátása a Lanvintól, nem tartható. Nem is csoda, hogy egy egészséges ellenáramlat van kialakulóban. Tisci, a Givenchy kreatív igazgatója szimbolikus gesztusként New York-iak ezreit hívta meg a bemutatójára, egy helyre ültetve őket az eminens bennfentesekkel.

Az a tény, hogy most mindenki mindenkivel kommunikálhat határok nélkül, országokon és kultúrákon keresztül nyúlva, segíti a falak lerombolását. Az Instagram nagy szerepet játszik ebben a folyamatban. Ismeretlen, független tervezőknek biztosít pályakezdési lehetőséget mindenféle reklám kampány, magazin megjelentetés vagy nagykereskedők közbeiktatása nélkül. Ez nagyon nagyfokú szabadságot ad az iparág fejlődésének. Az újító Demna Gvasalia, grúz származású tervező, aki jelenleg a Balenciaga művészeti vezetője modelljeit az Instagramról válogatta egyik kollekciójának a bemutatójához. Saját márkája, a Vetements szinte a semmiből bukkant elő Párizsban, amikor a tervező kollégáival a következőképpen építette fel kollekcióját: listát írtak arról, milyen ruhadarabokra lesz szükségük (pl.: ceruza szoknya, kapucnis kardigán, trench coat, egybe részes ruha, farmer, stb.), majd pillanatfelvételeket készítettek az utca emberének öltözékeiről. Ezt követően egy szociológust bíztak meg azzal, hogy Párizsban, Berlinben és Londonban tanulmányozza a nők öltözködését. Ezalatt ők barátaikkal külvárosi klubokban elemezték a szórakozó fiatalok öltözködését. Végül az így gyűjtött impulzusokból alkották meg kollekciójukat.

A Balenciaga példája is kitűnően példázza, hogy a szakma nagyjai körében is meghallgatásra találtak azok az újító eszmék, melyek azt hirdetik, hogy szakítani kell a régivel.

Forrás: Vogue, 2016. március , amerikai kiadás