Szeptember végén – mikor „még nyílnak a völgyben a kerti virágok” – lehetőségem adódott, hogy kilenc napot töltsek Kínában az Első Selyemút Nemzetközi Kulturális Expón /I.Silk Road International Expo/ Dunhuangban Gansu tartományban (~200.000 lakos), valamint Baiyin városban (~1.700.000 lakos), és Pekingben (~25.000.000 lakos). Stíluskommunikátor szakos hallgatóként igyekeztem nyitott szemmel járni, különös tekintettel az öltözködésre. Kiemelten jó volt, hogy egy vidéki „kis” településtől, egy „kisebb” városon át Pekingig tekinthettem át a különbségeket.
Ami legelőször feltűnt, hogy a kínai emberek mosolygósabbak, mint a magyarok. Mindig kedvesek és nyugodtak voltak.
Öltözetüknél fontos kiemelnem, hogy szinte minden munkahelyen egységes uniformisban vannak. Ez adja a rendet és a fegyelmet is az életükben. Teljesen mindegy, hogy az illető turistakísérő, idegenvezető, esetleg hostess vagy pincér. Az öltözetük teljesen egységes, a ruhától a kiegészítőig. Egyes uniformis viselőknél láttam csak, hogy a cipő vagy a táska eltért a többiekétől. Színes ruhákat hordanak, inkább passzos, testhez simulót. Alakjuk is vékony, csinos, többségében téglalap forma. A hétköznapi nők viselete inkább sötétebb és egyszínű.
A kínai vidéki nők nem festik magukat. Nem jellemző a smink, esetleg a hostessként dolgozó hölgyek használnak szemceruzát. Ez szinte az egész országban egységes képet mutatott. A nők inkább púdert használnak, de ezt is inkább csak alapozóként.
Vidéken a hajukat kontyban hordják, nem festik, hajtűvel díszítik. E tekintetben Peking, mint világváros már erősen eltérő. Valószínű, hogy a 2008-ban rendezett pekingi olimpiai és a 25 milliós város színes kulturális összetétele is hozzájárul ehhez. A hajukat kibontva hordják. Vannak, akik festik, és vannak, akik merészen rövidre vágott frizurát hordanak. Érdekes felfedezés volt, hogy a kínai nők többsége nem őszül. Elvétve volt látható egy-két ősz hajú, valóban aggastyánkorú ember.
Fülbevalót, ékszereket nem nagyon hordanak, néhány hölgy gyűrűt viselt. Inkább a hajtű volt díszesebb, esetleg a szemüvegkeret. Körmöt ritkán festenek, inkább a fiatalabb korú lányok, de ők sem rikító színeket használnak, csak szolidakat.
Ruhájukhoz – az uniformisként egységes öltözetet viselő hölgyeken kívül – különböző színű lábbelit viselnek, de jellemzően mindenhez sportcipőt(!) hordanak. Abból is a vastagtalpú verziót választják, talán, hogy magasabbnak tűnjenek. Harisnyát ritkán, inkább nylon harisnya zoknit használnak. Aki harisnyát visel, az is inkább matt színűt és vastagabbat.
Peking, amint említettem már, világváros. Mindenfajta öltözet megtalálható itt. Már divatosabbak a női viseletek, és az uniformis sem igazán használatos, maximum üzleti eladóknál, hotelekben, reptereken. Amíg a vidékiek sötétebb, egyszínű ruhákba öltözködnek, Pekingben már ezerszínű a ruházat. A hölgyek itt már rövidebb szoknyát is felvesznek, a kalap, mint kiegészítő is megtalálható a ruhatárukban. De találkozhatunk horgolt és csipke ruhákkal is. A cipő szinte mindig sportcipő, magas talppal, de szerencsére akadt néhány üdítő kivétel is.
Élvezetes volt a természeti és épített csodákon túl a stíluskommunikátor szemével is megfigyelni ezt a fantasztikus, keleti kultúrát képviselő hatalmas országot.
Fotó: Kapus Krisztián