Kovács Tímea: Fűre lépni szabad

2016.10.31. - Stíluskommunikáció

Igazán jó érzés a harmatos fűben lépkedni egy nyári hajnalon, és bár nem szeretnék csalódást okozni, mégsem erről fogok most írni.

Egy biztos, volt idő, amikor gyakran lehetett ezzel a mondattal találkozni, amelynek hívó ereje az újszerűségében és a tiltás alóli felszabadításban van. Nem véletlenül, hiszen többségünknek a „Fűre lépni tilos!” összefüggés jut rögtön eszébe.

Néhányan boldogan veszik birtokba az ilyen zöld területet, mások gyanakodva néznek körbe – biztosan nem lesz baj belőle? -, míg ugyancsak mások legyintenek, ők akkor is ráléptek volna a fűre, ha ott a tiltó tábla.

Szabad. Lehetőségként adott. Élni lehet (kell?) vele.

Vélemény.

Igen, és már meg is érkeztünk a témához! Tavaly ősszel, a színházi szezon indulásakor, néhány történettel próbáltam szórakoztatni a „nagyérdeműt”, most a tapsról, a színházi véleménynyilvánításról szeretnék megosztani néhány gondolatot.

Taps. A néző eszköze, lehetősége, véleményének megnyilvánulása. (Hol vannak már a régi szép idők, amikor a tojásdobálás, lábdobogás, füttyögés szerves részét képezte a nézői véleménynyilvánításnak.) És persze a taps a néző joga is. Hiszen sok mindent meg kell tenni, ha színházi előadást akar élvezni. Jegyet kell venni, megfelelő öltözékbe kell bújni, időben kell érkezni, az adás ideje alatt ki kell kapcsolni a mobiltelefont… és véleményt lehet formálni. Az előadásról, a színészi játékról, arról, hogyan érezte magát az alatt a pár óra alatt. Mostanában sokaktól azt hallom – és jómagam is azt tapasztalom -, hogy a tapsok szinte teljesen egyformák. Mit akar ezzel a néző kifejezni? Egyformán jók az előadások vagy egyformán szenvedett mindegyiken, talán úgy érzi, ezzel a tapssal illik megköszönni, hogy itt lehetett. Aztán már a nézőtérről kilépve, a kabátra várva, egymás között már lehet arról beszélgetni, mennyire unta, mennyire rossz volt a díszlet, bezzeg öt éve a másik színházban, mennyire jó rendezésben és szereposztásban látta…

Jó-e ez a színésznek? Sokan azt mondják, a sóhajtásokból, csendekből, köhögésekből igenis lehet érezni a nézők véleményét. De vajon nem túl nagy-e a kísértés színésznek és rendezőnek egyaránt a tapsrendben meghajolva elhinni, hogy megint az influenza szezon kellős közepére sikerült időzíteni ezt a remek előadást?  Vagy egyszerűen a néző jól érzi magát, mert jól akarja érezni magát? Még egyszer: nem elvitatva, hogy vannak remek, vastapsot érdemlő előadások is. De mindegyik ilyen-e?

 

Forrás: Kornis Mihály Színházi dolgok


Tudta Ön?

Tudta-e, hogy a gyöngyöt, mint ékszert, kezdetben csak a királyi család és az arisztokrácia viselhette? A 19. században már eltörölték a gyöngy viseléséhez kapcsolódó szigorú előírásokat, azonban az ára miatt továbbra is csak a kiváltságosok birtokolhatták ezt a nemes ékszert.

tovább >>>    

a farmer anyag nem amerikai találmány?  200 évvel  Amerika “felfedezése” előtt már gyártották Dél-Franciaországban és Észak- Olaszországban. Gondolta volna, hogy napjainkban világszerte 2,5 milliárd métert gyártanak belőle évente?

tovább >>>    

Az érzések és érzelmek kifejezésének legfontosabb eszköze a testbeszéd, illetve a torokban képzett hang. Mivel a szóra figyelünk, kevesen tudják, mi történik közben a testükkel, pedig nagyon fontos. Az emberi közlemény 7%-a verbális (csak a szó), 38%-a vokális (hangszín, hanghordozás), és 55%-a nem verbális. „Nem az számít, amit mondasz, hanem az, hogyan nézel közben”.

tovább >>>    

… hogy virág ajándékozása esetén sem selyempapírban, sem celofánban nem illik átadni, illetve, hogy szálas virág vásárlásakor, amennyiben egynemű a virág, a csokor 11 szálig páratlan szálból, 12-től páros számú szálból illik, hogy álljon. Ha vegyes a virág, nem számít a darabszám.

tovább >>>    

… hogy a parókaviselés XIII. Lajos alatt vált általánossá, aki fiatalon kopaszodni kezdett, és így akarta ezt leplezni. A divat továbbfejlesztésén nagy örömmel kapott XIV. Lajos, aki viszont a homlokán lévő nagy dudorokat szeretette volna takargatni. Először az udvar, majd az egész világ utánozta őket.

tovább >>>    

… hogy a stílus neve, amit Marilyn Monroe is képviselt: Pin-up. A pin up görlök a 40-es 50-es évek modelljei voltak. Szexi képeiket (fotókat és rajzokat egyaránt) tűzték fel a férfiak a falra, innen a nevük is: pin up, vagyis feltűzni. A magabiztos és huncut hölgyek szexi stílusa, amit képviseltek annyira meghatározó volt, hogy a [...]

tovább >>>    

phogy George Bernard Shaw, drámaíró egy interjúban beszélt a magyar nyelvről? A következőt mondta: „Bátran kijelentem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az [...]

tovább >>>    
Keresés
Facebook