A redőny rései között már beszűrődött a fény. Hány óra lehet? Fel kellene kelni, úgysem tud aludni. 1-2-3…oké, nincs értelme tovább feküdni. Végignézett kinyúlt pizsamáján, kócos haján és gyűrött arcán: újra eszébe jutott az este olvasott magazin egyik cikke. Azt gondolta, hogy jót tesz majd kikapcsolódásként átlapozni, ehelyett azonban csak jól felhúzta magát. Először. Aztán pedig újabb és újabb gondolatokat hozott felszínre benne az írás.

Gyors fogmosás. Arckrém. Megszokott mozdulatok. A sminket majd felteszi a kocsiban, nincs most ideje rá. Tükör? Inkább hagyjuk. Nem, mégis visszapillant. Hogyan nézhetnek ki azok a nők a képen olyan tökéletesen ébredés után? Trendi kompozíciók öntötték el az agyát a tegnap esti magazin hasábjairól, csak úgy dörömböltek. „Vállalom smink nélküli arcomat” „Smink nélkül a photo shop ellen” „Nő vagyok – smink nélkül is” Miközben gyönyörűen megvilágított, beállított képeket látott. Úgy érezte, hogy jobban arcul csapták, mint az agyon retusált, felvállaltan illúziót áruló fotók. A felszínes szépség feledtette a kevélység, torkosság, bujaság esetlegességét.

Egyébként is könnyű nekik, hiszen az újság következő oldalán, a következő számban, a következő műsorban újra tökéletes sminkben, retusálva tündökölhetnek. Erre az egy fotóra ki emlékszik majd? Ő azonban holnap és holnapután is, tényleg így fog ébredni. Szépnek érzi magát, de tökéletesnek csak abban az értelemben, ahogyan az isteni teremtmény egyedi tökéletessége értelmezhető. Mindig is úgy érezte, hogy a szépség igazán összetett. Arcunkon, mozdulatainkban sok belső tulajdonságunk tükröződik. Nem is beszélve ezek harmóniájáról. Sokszor belefeledkezett egy idős asszony életörömöt sugárzó, mosolygós szemébe vagy egy kedves, segítőkész mozdulatba. Szépnek látta.

Igen, ő valami egészen más szépségről gondolkodott már.

Szépség, fiatalság, gazdagság. Ma tényleg csak ez számít? E nélkül csak a társadalom perifériáján létezhetünk? Mikor került a 7 főbűn helyére e 3 fő erény, mint az életünket meghatározó, döntéseinket befolyásoló, kizárólagos tényező?

Eszébe jutott volt munkatársának gondolata: „a szépség és fiatalság el fog ám múlni”. Akkor olyan keserűnek és rosszindulatúnak érezte ezeket a szavakat. Mintha mögöttes üzenete azt lett volna, hogy más erénye nincs is. Ha nem lesz fiatal és bőrének hamvassága is a múlté, már semmit sem fog érni?! Talán az „irigység”, „harag” vagy a „jóra való restség” motiválta?

Mikor vált a „nekem nem segített senki, így én sem segítek” gondolat ennyire elfogadottá? Kit érdekel ma már, mi az fösvénynek lenni, ha mellette szép, fiatal és gazdag?

Mi változott?

Talán most hangosabban szól? Gyorsabban és gyakrabban ér el minket ez az üzenet a közösségi hálón? Ma már kevésbé választhatjuk meg a ránk hatást gyakorlók közösségét? Egyszerűen csak több a lehetőség szépnek, fiatalnak, gazdagnak mutatni magunkat?….

A recepciós lány hangja visszatérítette a valóságba a gondolataiból. Kedves mosolyát elvitte magával az irodába és eszébe jutott a tegnap elküldött prezentáció…bemegy és megköszöni személyesen is a munkatársainak. Szép napot!

Fotó: picheaven.net