Schiff András zongoraművésztől hallottam azt a gondolatot, amely szerint minden napra kell valami szép. Eltelt már néhány év azóta, de sokszor eszembe jut. Valami szép, valami, ami örömet okoz, valami, ami a hétköznapokon is élni hagy.
Az eső utáni szivárvány. Egy kisbaba mosolya. Egy kép a kedvenc festőmtől. Amikor rosszkedvű vagyok és a rádió bekapcsolásakor a kedvenc dalom csendül fel. Odabújni a szerelmemhez. Amikor a család azt mondja, finomat főztél, kérek még! Végigsétálni a harmatos fűben. Meglátni egy mókust ugrálni a fán. Fogadni egy anyuka mosolyát, amikor síró kisfiával előre engedem a hosszan kígyózó sorban. Leszállni a bicikliről a napi 20 km edzés után. Amikor végre eláll a szél. A madarak éneke. A párna puhasága. Ülni a kedvenc kávéházam teraszán. Keresztfiam kacagása. A frissen levágott fű illata. A kiskutyám őszinte öröme, amikor haza érkezek. A gondozott növény szépsége. A víz frissítő ereje. Amikor a kedvenc könyvemet olvashatom. Egy hideg téli napon a tűz lobogása. Megérkezni. Elutazni. Hazaérni. Találkozni a barátommal. Érezni azt, amikor együtt létezünk a színházban a színészekkel és a többi nézővel. A tavasz illata a sok komor téli nap után. Az utazás során mellettünk elhaladó lankás táj.
Minden napra kell valami szépség. Valami jóság. Valami, ami örömet okoz.
Nehéz az élet, fáradt vagyok, erőltetett.
Tenni érte. Észrevenni. Befogadni.
Schiff András zongoraművésztől hallottam először ezt a gondolatot egy interjú során, már sok évvel ezelőtt, de még ma is eszembe jut. Sokszor. Minden napra kell valami szép.
Fotó: Mészáros Milán