Benes Anita pécsi származású, esküvői- és alkalmi ruhatervezéssel, valamint saját divatháza vezetésével foglalkozik. A Daalarna divatházat 2002-ben alapította azzal a céllal, hogy egyedi és különleges menyasszonyi ruhákat tervezzen olyan hölgyeknek, akik a saját stílusukat, vágyaikat akarják tükrözni a ruháikban, akik szeretnének valódi nőként férjhez menni, és nem műszálas habos-babos “ruhacsodákra” vágynak.

Minden kollekciójára jellemző a kifinomult, nagyon nőies, érzéki, időtálló értéket képviselő stílus, a romantikus báj. Közös jegy a kollekcióiban az anyagokkal és a színekkel való játék (gyakori a szivárványos színátmenet a ruhák anyagán), a kifogástalan anyag és kivitelezési minőség, a maximális igényesség és a magas szintű szabástechnikai megoldások. Leggyakrabban csipkét, hernyóselymet és tüllt használ ruhakölteményeihez.

A 2016-os Flower kollekciót az éledező tavaszi természet ihlette. Az ég, a nap, a víz, a növényzet, a pillangók, a tavaszi fények inspirálták. Hatással voltak a kollekcióra Monet festményei, melyek az ezernyi színben pompázó Giverny kertről készültek.

Ezek az impressziók a teljes bemutatón végigvonulnak. A bemutató első harmadában a természet legélénkebb színei, a napsárga, a kék, a zöld és a ciklámen vonulnak fel, majd ezek gyönyörű (impresszionista) keverékei a második harmadban.

A bemutató utolsó harmadában érkeztek az est fénypontjának számító esküvői költemények. Itt a csipkéé volt a főszerep, de a printelt selymek is egyaránt elkápráztatóak voltak. Az esküvői ruhák nem a színükkel, hanem háromdimenziós trükkökkel tükrözték vissza azt a buja természetet, mely Monet kertjében is visszaköszönnek. A háromdimenziós kialakítás lényege abban állt, hogy a virágmintás, csipke rátéttel készült áttetsző ruhákra még élő virágoknak tűnő virágrátéteket is applikáltak, aminek segítségével élethűen köszönt vissza a természet.

Ahogy az impresszionisták próbálták megragadni és kifejezni a természet színeit, és a nap különböző időszakainak fényhatásait a képeiken, úgy adja vissza ezt a varázst Anita a ruháin, azok színében, anyagában és szabásában.

Ugyanazok a kecses, sellőszerű fazonok, széles, vállhangsúlyos szabások jelennek meg Anitánál, mint a ’30-as évek közepének fazonjain (ld. alább a Magyar Úriasszonyok Lapjából származó rajzot).

A tervező a nagyon modern fazon és technikai kialakítás mellett az említett korszak klasszikus stíluselemeit is megjelenteti, hiszen sok ruhán a klasszikus, selyemmel bevont gombsorok megjelennek a hát részen. Nem beszélve az anyaghasználatról, abban az korszakban is a selyemé és csipkéé volt a főszerep.

Az erős, élénk alapszínek a női nem energiáját szimbolizálják, azt az erőt, amely a természetben is jelen van, a “földanya” erejét. A halvány pasztellszínek és színkeverékek pedig azt a könnyedséget, ahogy a pillangók szállnak a levegőben, ahogy a szellő megmozgatja a fák levelét, a virágok bomladozó szirmait. Minderre ráerősít a finálé is, ahogy a manökenek a gyönyörű rózsavirágos háttér előtt felvonulnak és közben a levegőből ezernyi színes virágszirom száll alá, mint amikor a tavaszi szél felkavarja a lehullott virágszirmokat a földről. Mindezzel annyira könnyed, buja, érzéki hatást keltenek a nézőben, mint amilyen érzések egy menyasszonyt hatalmukba kerítenek élete nagy napján.

A légiességet sugallja a koreográfiai, ahogy a rózsadíszítésű függönycsíkok mögül előtűnnek a modellek. A zeneválasztás is tökéletes volt, olyan kellemes, nyugodt hatású, mint amilyen hangulatot a ruhák árasztottak.

Kreatív gondolat volt azonban, hogy az esti bemutatón a nappali, természetes fényhatásokat változó színű világítással imitálták (rózsaszín, lila, sárga) – itt megint visszaköszön az impresszionisták azon technikája, hogy ugyanazon témát különböző fényviszonyok között, különböző napszakokban is lefestették.

Benes Anita lenyűgöző módon gyűjtötte össze a tavasz szépségeit és idézte meg Monet festményeinek vibráló, intenzív világát. A kollekció és a bemutató minden elemével elvarázsolta a nézőközönséget.