„Nem vagyok különösebben tehetséges, csak szenvedélyesen kíváncsi.” – mondta Albert Einstein. Távol álljon tőlem, hogy a nagyszerű zsenihez hasonlítsam magam, de e mondatát büszkén választottam életem mottójául.
Gyermekkorom óta mindig erős belső késztetést éreztem a tanulásra, új ismeretek elsajátítására, tudás megszerzésére. Egy-egy élmény, vagy épp kudarc motivált a következő és a következő kalandra, mely valahogy mindig egy újabb iskola felé irányított.
Orvostudományt, jogot, közgazdaságtant, művészeteket tanultam. Közben dolgoztam a divatvilágban: modell szakmát, majd stylist oklevelet szereztem.
Mindeközben belecsöppentem életem legkomolyabb hivatásába, az anyaságba is, melyet legjobb tudásom szerit, boldog szívvel művelek a lét minden pillanatában immáron közel tizenöt éve.
Stílus? Egy együttérző szó orvosként, egy makulátlanul megfogalmazott perbeszéd jogászként. Egy kifogástalanul elkészített üzleti terv, vagy egy szívvel eltáncolt koreográfia. Sugárzó tekintet a kifutón és egy tökéletesen megkomponált öltözet. Életem minden szerepét átjárja a stílus, és annak valamilyen formában történő átadása, a kommunikáció.
Stíluskommunikátori képzésem egy újabb kaland. Megszerezhető tudás, lehetőség a változásra. Tulajdonképpen keretbe foglalja életemet és kapcsolatot teremt hétköznapi szerepeim között. Egyfajta eleganciát biztosít, melyre egész életemben törekedtem.